Ugyanaz a buszmegálló,
ami kényelmes sétával kb. nyolc perc alatt elérhető tőlünk, reggel három perc
tűsarkúban is, a gyerekekkel viszont minimum húsz és akkor még gyorsak voltunk.
Képtelen vagyok időben indulni reggel, kikészítem Attilának a kakaózás
kellékeit, a gyerekek ruháját, rendbe szedem magam, kicsit pakolok, néha a gép
elé ülök, néha pogácsát sütöik, aztán rohanok…
A gyerekek meg
bogarásznak, cicát simogatnak, csigát v. bodobácsot szednek – amit aztán
sokszor viszünk a buszon is – botot, követ, virágot gyűjtenek – amit aztán, ha
megunnak cipelni ’ANYA NEKED SZEDTEM” felkiálltással rám hagyományoznak (és jaj
nekem, ha „elveszik”, mire hazérünk, mert abban a pillanatban eszükbe jut és
égető szükségük lesz rá – kutyával, gyerekekkel barátkoznak. Hát így…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése