Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2016. december 17., szombat

Kalandjaink a gégészeten


Úgy kezdődött, hogy legkisebbünk egyik napról a másikra berekedt, anélkül, hogy bármi más tünetet produkált volna. Nem volt náthás, lázas, nem köhögött, csak a hangja lett sokkal mélyebb. Egy darabig vártuk, hogy elmúlik magától, aztán megejtettünk egy látogatást a doktornőnél. Ahol rögtön gazdagabbak lettünk egy beutalóval a gégészetre és kicsit ránk is ijesztett, hogy a hangszalagokkal lehet gond.
Kaptunk is időpontot alig három hétre rá, meg is jelentünk és várakoztunk az időpontunkhoz képest jó két órát, mert orvos az nem volt. Végül kerítettek egy nagyon fiatal doktornőt, aki nagyon kedves volt, hamar túl is esett a kisasszony egy gégetükrözésen, amit nagyon ügyesen tűrt. Igazából nem látszott semmi, de nem volt túl magabiztos a doktornő, ezért kaptunk A vitamin receptet és újabb időpontot két hétre rá.
Itt már valóban a kiírás szerinti orvos rendelt, akinek nem volt éppen túl jó napja és úgy ráijesztett a gyerekre, hogy nem tudta megcsinálni a tükrözést, Mancinak először csak potyogtak a könnyei, aztán már hangosan zokogott.
Kaptunk újabb gyógyszert és mehettünk újabb egy hét múlva éhgyomorra, reggel. Azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem sikerült megcsinálni a tükrözést, akkor altatásban megnézik.
Nem kis drukkal érkeztünk hétfőn reggel a kórházba. Szerencsére nem voltak sokan, hamar bekerültünk, a doktornő is kedves volt, Panka együttműködött, így ha nem is könnyen, de megvolt a vizsgálat.
Szerencsére továbbra sem látott semmit és a hangja is jobb már. Valószínűleg alkati adottság nála. Gégediétát kell tartania és ebben a téli időszakban szedni egy kanalas gyógyszert.
Csak panasz esetén kell újra mennünk.