Kórház a város szélén

Na jó, annyira már nem gáz a helyzet. Vasárnap délutánra Panka is belázasodott, így elég nyugis hétvégénk volt, lázcsillapítás és teafőzés jegyében telt. Nem mentünk be az egészségesekkel sem a gyertyagyújtásra a városba.

Lilit ma már elengedtem suliba, még köhög, de jól néz ki, jól érzi magát, hétfő óta láztalan. Panka szerintem a héten már nem jelenik meg az oktatási intézményben. Lili igazolását a krétába tette fel a doktornő, remélem minden rendben lesz vele, én egyelőre igazolandónak látom még a hiányzásait.

Lili csodaszépen megcsinálta az ablakainkat krétafilccel. Kezd karácsonyi hangulatom lenni.

Tegnap készítettem fenyőgömböket is, virágalapra. A kicsihez még szedek majd valami piros bogyót.

Készülnek a kollégák mikulás apróságai is.

Karácsonyi ajándékokkal is elég jól állok idén. Muszáj is, mert 19-ig biztosan dolgozni fogok, de lehet. hogy még 20-án is.

December 1.

Eredetileg úgy terveztük, hogy idén nem adventi naptárazunk, mert már nagyok, de reggel korán keltem és összedobtam egy gyors változatot.
Közös tevékenységek vannak/lesznek benne elrejtve.

A mai a közös ajtódísz készítés és az esti kürtöskalácsozás volt. A tavalyi díszt újítottuk fel kicsit, egy cseppet zsúfolt lett és ha a lányokon múlik, még került volna rá ez-az :-)

Délután ötre kell őket vinni a városba, még beénekelnek és 17:55-kor Kisangyalok kara.
Utána meghallgatjuk a Gájer Bálintot és sétálunk egyet a városban, eszünk kalácsot, nagyon várják már a lányok.

Annaberg im Lammertal

Az eplényi hétvége után beszélgettünk róla, hogy el kellene menni pár napra a csajokkal síelni. Nézegettük a különböző síterepeket, szállásokat, de először talán nem is gondoltuk teljesen komolyan. Aztán rátaláltam a Sporthotelre Annabergben. Egyeztettünk Ildiékkel és lefoglaltuk a március 15-e előtti időszakot. Így csak három napot hiányoztak a csajok a suliból és mi is a melóból. Mindenkire ráfért a pihenés, az alaposan megnyújtott hosszú hétvége.
Már odafelé is csodálatos helyeken jártunk.

A szobánk a Lammerre nézett, az erkély alatt rohant, csobogott a folyó.
Az egész ottlétünk alatt nagyon kedvesek voltak velünk, lesték minden kívánságunkat.

Első nap csak sétáltunk egyet, megismerkedtünk a környékkel, belaktuk a szobát. Megbeszéltük a másnapi terveket. A régió másik felében lévő sípálya mellett döntöttünk, így reggel a finom reggeli után fél órát autóztunk.

Mivel nekem 23 éve nem volt a lábamon léc, Attila pedig még soha nem síelt, mi a gyerekpályán kezdtünk. A csajok hamar eltűntek Zsófival és Nórival és csak akkor láttuk őket, ha megéheztek/megszomjaztak.

Délután Ildivel mi is felmerészkedtünk a hegyre :-)

Sajnos fél négykor kaptunk a nyakunkba egy kis jégesőt, így vissza kellett vonulnunk a szállásra.

Másnap már a hegytetőre is felmerészkedtem. Csodaszép volt a látvány, megérte a lefelé menet közben dobott hatalmas hátast.

Utolsó reggel a gyerekeink átsíelték az egész hegyet a szállástól indulva. Nagyon ügyesek voltak és semmi félelemérzet nincs bennük.

Ezen a napon már Attila is bátrabb volt és lejött velünk egy kék pályán, egészen jól ráérzett a síelésre, jó lett volna még pár napot maradni.

Reggel kilenctől délután négyig síeltünk, eléggé elfáradt a csapat, itt volt először a négy Manci között egy kis veszekedés, de szerencsére hamar túllendültek rajta, ezen sokat segített némi meleg étel :-)

Reggel sajnos el kellett hagynunk a szállásunkat, de hazafelé még beiktattunk egy kirándulást, hogy tovább tartson a pihenés. Hallstatt felé vettünk az irányt, hogy megnézzük a sóbányát. Már a bányabejáratig tartó séta is élvezetes volt.

Maga a bánya pedig hitetlenül interaktív, érdekes. Utaztunk bányakocsival, csúsztunk le 64 m-es facsúszdán a mélybe és közben élvezetes előadásokat láttunk/hallottunk. Kóstoltunk 30 %-os sótartalmú vizet, láttunk rengeteg különféle sókristályt.

Kifelé még megcsodáltunk a magasból a csodaszép Hallstatter-tavat.

Sajnos rövid, de tartalmas utazás volt.

Azt hiszem, hogy ide még vissza fogunk térni. A régió nyáron is csodálatos lehet.