Készülünk

a Tour de Pelso-ra. Nem vagyunk nagyravágyóak, csak a 76 km-es távra :-)
Eddig mindig csak egy tókört szoktunk tekerni, az háztól-házig kb 44 km. Most kettőt mentünk, hogy lássuk, hogy le tudjuk-e tolni a 76-ot.
Meglesz!

A gyerekek nagyon rendesek voltak, mert elengedtek bennünket, előkészítettem nekik ruhát/reggelit és negyed nyolckor elindultunk.
Nem ettem reggel, ez az első kör után meg is bosszulta magát, mert a pákozdi emelkedőnél konkrétan majdnem leájultam a nyeregből. Betoltam egy banánt és egy zabszeletet és kerek lett a világ.
Azért a második arborétumos emelkedő nem esett jól.

Amúgy nem volt vészes, bár a combizmaim úgy érzem cafatokban lógnak, a nyereggel érintkező testrészeimről meg annyit, hogy örülök, hogy holnap nem kell dolgozni menni, nem esne jól az egész napos ülés :-)
Triatlonos álmaimat pedig - ha voltak - elengedtem :-)

Antiszoc házaspár, avagy a gondolataimat is kitalálja :

Első körben még nem sokan voltak, egy-két bicajos és néhány elvetemült futó, aki a hétvégi hosszúját tolta még a nagy meleg előtt.

Mondom embernek: AZÉRT SZÉP ÍGY!
Mire ő: HOGY NINCS ITT SENKI!

:-)

A második körben már nem volt ilyen szerencsénk...

Sportos hétvége

Szombaton tíz körül a lányok elindultak Jánossomorjára Esztiékhez, anyuékkal. Mi Zsófival kiegészülve elmentünk kerekezni egyet. Megkerültük a Velencei-tavat, megnéztünk a nemrég átadott bicikli utat és a Velence kapuját. Mindkettő klassz lett. 45 km-t tekertünk végül, kettő óra negyven perc alatt és éppen megérkeztünk Ildiékhez, mire készen lett a bográcsban a gulyás, utána volt még lángos is, így gyorsan be is pótoltuk az elégetett kalóriát :-)
Kis pihi után vásárolni mentünk, Bogyesz kapott egy hámot, a lányok este már lelkesen sétáltatták a kertben. Ami nagyjából annyit tesz, hogy a nyúl lecövekel az első útjába eső fűcsomónál és eszik.

Miután a csajok hazaérkeztek, még fürödtek egyet Ildiéknél.
Vasárnap fél tízre mentünk a belvárosba, ahol tízkor kezdődött a TESZ futás. Dorkával indultunk csapatban, ahogy tavaly is, sajnos csak három fős lehet a csapat. Tízkor rajtolt a Depónia futás, ahová egy-egy összetaposott PET palack volt a nevezési díj. Mivel Lili reggel kitalálta, hogy ő is szeretne futni, így itt indultam el vele, nevezni még Panni is nevezett, aztán a rajt előtt elment a bátorsága. Lilivel futottunk, átvettük a pólókat, müzliszeleteket. Lili és Panni maradtak Anyuékkal, akik kijöttek segíteni és Dodóval beálltunk a következő rajthoz. Dorka az első sorba szeretett volna állni és egyszer csak odajött hozzá Miklósa Erika, hogy beállhat-e ide hozzá. Nagyon kedves volt, megkérdezte, hogy mennyit fog futni és még egy közös fotót is készítettet vele.

Közben baromi meleg lett és teljesen bemerevedtek az izmaim az állás miatt, így én speciel alig bírtam lenyomni a második 1,2 km-t. Dodó és Attila rám vertek húsz másodpercet és Dorka nagyon boldog volt, hogy megelőzött. Innen rögtön a loviba rohantunk, ahová tizenegyre voltak beírva a lányok. Nagyon ügyesek voltak, főleg Dorka fejlődött látványosat.

Attila szüleinél ebédeltünk és a napot Ildiéknél zártuk a medencében. Este hideg dinnyét ettek a Mancik.

Vasárnap komoly munka folyt, nagytakarítás, mert a lakás már gyalázatos állapotban volt. Délután ismét a medencében lazítottunk.

Menni kell

nincs mese. Mióta megtanultak kitámasztó nélkül tekerni, roppant büszkék magukra és lelkesen gyakorolják új tudományokat.
Nem számít, hogy öt után érünk haza az oviból és teljesen sötét van, valamint az eső is esik.
Menni kell!

Itt van az ősz...

A héten őszi szünet volt az oviban, elvileg van ovi, összevont csoportokkal, de nálunk nem szeretik, ha viszed a gyereket ilyenkor és ezt éreztetik is, mi meg jól idomított szülők vagyunk és megoldjuk. Hétfőn, kedden Anyuval voltak, szerencsére náluk sem sok gyerek volt az oviban, így a hétfőt itthon töltötték, kedden pedig a Szárazréti oviban voltak. A szerda, csütörtök maradt Attila Anyukájára, szerda este ott is aludtak, hogy ne kelljen csütörtökön reggel korán kelniük. Naná, hogy ilyenkor fent vannak hétkor, de legalább nem kellett kapkodniuk a készülődéssel, ágyban kakaóztak.
Csütörtökön Ildiékhez mentünk Halloweeen buliba. Volt sikoltozás, rohangálás és még egy 10-12 fős középiskolás csoport is jött cukorkáért, beöltözve, szóval a végére oka is lett a sikoltozásnak.

Pénteken délelőtt akadálypályát építettem nekik a kertben, nagyon élvezték.

Délután lementünk a Bory szoborhoz Ildékkel és gyakoroltuk a pótkerék nélküli bicajozást. Csajoknak szerintem sokat segített a lovaglás, most már ügyesebbek és bátrabbak is. Lili már egyedül elindul és megy, meg is áll ügyesen, bár néha még nem arra tart amerre szeretne, mert a kormánnyal egyensúlyoz. Dorka kicsit bátortalanabb volt, őt még tartani kell hátul, de ha nem veszi észre, hogy elengedem, egészen sokat megy egyedül.
Annyira elfáradtak, hogy Panni 19:10-kor elaludta a karomban, mialatt kivettem a székből vacsora után, le is tettem az ágyba, valamit motyogott, hogy nem alszik, de már ezer méter mélyen volt. Igaz fél háromkor felkelt, hogy akkor most ő lemenne, de rá tudtam beszélni, hogy maradjon még kicsit az ágyban.
Szombaton kirakóztunk sokat,

amíg Attiláék az előző nap lebontott állványokat pakolták fel a kocsira, végre üres lett az udvar, és nagyon szép a ház, reméljük az a plusz öt centi hungarocell számít majd télen. Korán ebédeltünk és elindultunk kirándulni. Attilának be kellett néznie Veszprémbe az építkezésre és elhatároztuk, hogy utána elmegyünk Tihanyba. Itthon még ragyogó napsütésben indultunk, útközben egyre szaporodtak a felhők, Veszprémben már jó nagy szél volt és mire kiszálltunk Tihanyban szakadt az eső. Ez persze nem tántorított el bennünket és felsétáltunk az Apátságig. Olyan szél volt, hogy csuda, de a gyerekek élvezték, kitárt karral rohangáltak.

Megérte eljönni ideáig, mert Apunak is találtunk ajándékot végre. Hazafelé még megálltunk Veszprémben bevásárolni, a lányoknak vettünk még egy 160 darabos kirakót, legyen mit csinálni este.

Este mandarint kaptak egy kis tálban. Panni: ANYA, DE ÉN EZT CSAK ÚGY SZERETEM, HOGY KINYALOM A LEVÉT ÉS VISSZATESZEM!

Vasárnap délelőtt a lányok megmutatták a bicós tudományukat Attilának, mindketten egyedül tekernek, Dorkának még kicsit segíteni kell az elindulásnál, mert csak lábujjhegyen ér le a lába. Hazafelé egyedül jöttek!

Abban, hogy a lányok megtanultak pótkerék nélkül tekerni igen nagy szerepe van Ildinek, mert én túlféltettem őket és ha rajtam múlik, lehet, hogy tíz éves korukig futok mellettük a nyerget fogva.

Fél tizenkettőre lovagolni mentünk.

Minizsoké

Attila szüleinél ebédeltünk, délután pedig vártuk haza Apuékat, akik pihenni mentek egy kicsit a lakóval. Megköszöntöttük az Aput, aki 31-én volt 58 éves, készítettünk is ajándékot, ezért kicsit izgultunk, hogy mit fog hozzá szólni.

Boldog szülinapot Apa!