Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2018. február 18., vasárnap

Sunday morning

Nagy boldogságra ébredtek ma a csajok, esett a hó. Pankusz még lustálkodott kicsit, de az ikrek nagyon fittek voltak, már nyolc óra előtt állt  a hóember az udvaron. Ezt látva Panka is összekapta magát és kiszaladt összehozni egy kistesót.















A hétvége egyébként a tanulás jegyében telt, Lili angol szódolgozatra készül, Dorkával a have got-ot és a tagadását nyúztuk, Pankát a helyesírással kell nyaggatnom egyfolytában, és a kettes szorzótáblából lesz szerencséje röpdolgozatot írni kedden. Lilivel környezetből a Naprendszer és a bolygók, Panyóval mesemondó versenyre készülök. Márciusban lesz, de mivel elég nehéz mesét választott, elkezdtük időben.
Szombaton már csak egy óra jég van, a balett átkerült hétfőre. Így a hétfői napjuk elég húzós a csajoknak. Fél háromra megyek értük a suliba, háromtól - négy ötvenig jégen vannak, öttől hatig pedig baletteznek. Fél hét, mire hazaérünk és még hátravan a lecke, amit a suliban nem volt idejük elkészíteni.


2018. január 31., szerda

Lili aggódik

Csúnyán köhögök.

"Anya, mielőtt megfulladsz, megmondod a mentők számát?"


Nyelvtan lecke - Panni

Alkoss mondatokat a következő szavakkal:

papagáj, gólya, karcsú, olcsó

"Anyukám karcsú."

Panni, írjuk inkább úgy hogy anyukám karcsú szeretne lenni, nem szép dolog hazudni.

Jól megnéz magának  "Az túl hosszú!!!"

:-)

2018. január 30., kedd

Szövődmény

Múlt héten lerobbant az egész család, minek következtében olyan hétvégénk volt, amilyen szinte sosem. Nem mentünk sehová.

Mamák elláttak bennünket ebéddel. Tévéztünk, társasoztunk - elővettük Attila ezer éves Hoteljét - olvastunk, pihentünk. Mindez nem is hangzik rosszul, de eközben elfújtunk négyszáz papírzsepit és felváltva fuldokoltunk a köhögéstől.

Hétfőn reggel a gyerekorvoshoz vezetett az utunk kb. a fél várossal egyetemben sajnos. A nagyok már jól vannak, kedden el is mehettek suliba, Pankusznak viszont sikerült beszedni a két legvacakabb szövődményt. Így most olyan antibiotikumot szed, ami jól kiválasztódik a tüdőszövetben és a fülben egyaránt.
Tegnap délután fájdalomcsillapítót is kellett neki adnom, mert négykor zokogott az ölemben a fülfájástól. Láza nincs, amikor éppen nem fáj a füle, nem könnyű ágyban tartani.
Amúgy elég jó beteg, inhalál rendesen, mikor kérem, beveszi a gyógyszert is, bár vacak az íze, de legalább sikerült finom probiotikumot választanom hozzá.

2018. január 22., hétfő

Eplény

Szombaton még a jégen voltak a csajok, amikor telefonált Ildi, hogy nem megyünk el síelni egyet délután. Megkérdeztük őket, még a jégcsarnok előtt, hogy lenne-e kedvük, természetesen igen volt a válasz, így rögtön a Vitál felé kanyarodtunk, Dorkának béreltünk lécet és cipőt. Azt hittem Lilinek már jó lesz az én régi lécem és bakancsom, de a léc még hosszú, így a helyszíni bérlésbe is belecsúsztunk.
Csajokat befizettük egy oktatásra, mivel a tanpályára csak oktatóval szabad felmenni. Kifogtuk a legcukibb oktatót Eplényben, Nelli nagyon hamar megtalálta a hangot a csajokkal és azt mondta, hogy hihetetlenül ügyesek. Így a kilencven perces oktatás végén felajánlotta, hogy ha vasárnap is lejövünk, akkor felviszi őket a nagy pályára. Persze az összes gyerek megőrült ennek hallatán, így nem volt kérdés, hogy hol töltjük a vasárnap délutánt.
Mozgalmas, tartalmas hétvége volt, a lányok nagyon élvezték, már most kérdezik, hogy mikor megyünk legközelebb.








2018. január 12., péntek

2018

Hihetetlen, de már az új évből is eltelt tizenkét nap, pedig most volt Karácsony.
Irigykedve olvastam, hogy a zsiráfnak alig két óra alvásra van szüksége naponta, mennyi mindenre lenne időm, ami most elmarad, például a szegény elhanyagolt blogra is. Viszont állítólag 2018 egyik fő lakberendezési trendje a mesterkélt rendetlenség (Messy Chic), szóval nincs veszve minden :-)
Egyébként meg nem lehet egy szavam sem, komoly eszközökkel nőtt az itthoni géppark, kaptam egy robotporszívót. Rozit elindítja Attila reggel mielőtt elmennek, én meg összeszedem délután ahol letelt az egy órája és tiszta a nappali. A másik csoda, egy Kitchen Aid konyhagép, ami a konyhám éke lett. A Kinder Bueno játékán nyertünk egy 200e ft-os vásárlási utalványt és már csak egy kicsit kellett hozzátenni, ami amúgy rablás, ennyi pénzt biztos nem adnék ki rá, de így itt van és imádom. Isteni pizzatésztákat dagaszt, szupi habot kever és még szép is.

December elején újra jártunk Csabánál, aki ismét cuki képeket készített a csajokról.













Az tavalyi év vége egész hosszúra sikeredett, már 18-án sem dolgoztam és mivel a csajok még azon a héten suliba jártak, volt idő nyugodtan mindenre.
Az ünnep is szépre sikerült, találkoztunk sok mindenkivel, jöttek Esztiék is, voltunk korizni, sok minden belefért. Az ajándékokat is nagyon eltaláltuk idén, minden gyerek örült nagyon. Az én legnagyobb örömöm, hogy Lilinek sikerült olyan könyvet választani, amit azóta minden nap olvas, lassan a végére ér és teljesen magától. Még sosem olvasott ennyire kitartóan.

A Szilveszter Ildiéknél töltöttük, de előtte délelőtt még futottunk egyet Agárdon, ahol Dodó U18-as kategóriában ötödik lett, egy nem is túl jó futással. Az egész család meg volt fázva, köhögött ki jobban, ki kevésbé, de azért jól esett  a mozgás.


Ezerrel készülünk a félévzáró dolgozatokra, minden nap tanulni kell velük valamit. Így az edzések mellett nem sok szabadidejük van most, ezzel párhuzamosan nekem sem.

Újra vezetek, ami nagy könnyebbség és már élvezem is. Köszönet érte Varga Józsefnek, a Rutin autósiskola oktatójának aki addig biztatott, míg elhittem, hogy megy ez nekem.

2017. november 17., péntek

Koraszülöttek világnapja

31 hét és 5 nap, nekünk, nekik ennyi jutott.
Sokk, félelem, információhiány és mérhetetlen hit jellemezte az első három és fél hetet.
Lili jól volt, csak apró és lustácska, leginkább aludni szeretett.
Végig azt mondták, hogy Dorkát nem fogjuk hazahozni, de tudtuk, hogy olyan nincs.
Ő élni akart, hihetetlen kitartással küzdött nap mint nap, mi pedig segítettük, ahogy tudtuk. Főként a jelenlétünkkel, ezzel adhattuk akkor a legtöbbet és azzal, hogy hittünk benne.
Megcsinálta, visszajött minden összeomlásból, visszahúzta a láthatatlan kötelék, a szeretet.
Hat és fél hét kórház, megtettek érte mindent, amit tehettek, de kellett hozzá Ő is.
Két év Dévény-torna, rengeteg könny, küzdelem, de csinálta rendületlenül.
Három év szenzomotoros intenzív terápia, ezt legalább már élvezte, kúszott-mászott, ugrott, futott.

Mozgásvágya azóta is csillapíthatatlan, szinkronkorcsolyázik, kajakozik, 25 perc alatt futja az öt kilométert.

Ő az én Hősöm, a példaképem.

Mert nincs lehetetlen!

Hálás köszönet mindazoknak az Orvosoknak, Nővéreknek, Fejlesztő szakembereknek akik végigkísértek minket az úton!

Hálás köszönet a családunknak és barátainknak, akik védőhálót tartottak alánk a legnehezebb időkben is!

Hálás köszönet Dorkának és Lilinek, hogy vannak nekünk!

 Dorka




Lili