Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2015. november 28., szombat

Kórház az ágyunk szélén

Lilus nagyon rosszul van

Augusztus Oklahomában

Péntek este színházban voltunk Anyuval. Lili betegsége miatt, majdnem itthon maradtam, de Attila mondta, hogy bevállalja az estét, menjek nyugodtan.
Nagyon tetszett a darab, szuper szerepek vannak benne szerintem, és jók a színészek. Nekem a füvezős jelenet volt egy kicsit erőltetett, de mivel sosem próbáltam, igazából nem tudhatom milyen.
Maga a történet elég szörnyű, de van benne humor is, olyan sírós-nevetős este volt.
Jó volt egy kicsit kimozdulni kettesben Anyával, ritkán van ilyen alkalom.

Valami titkon, valami készül

Fényképtartó hóembereket készítettünk két részletben, amikor Lilkó éppen kicsit jobban volt. Délutánra sajnos Dorka is belázasodott, pedig nagyon várta a holnapi jótékonysági futást.




Az ötletet a printeresten találtam.
Alapanyagok:
spatula
fehér akrilfesték
fehér, piros, fekete dekorgumi
pékzsineg

Én is dolgozom már az ajándékokon. Szerencsére rengeteg remek pedagógus és edző foglalkozik a csajokkal, így időben el kellett kezdenem a készülődést.
Idén a természetes alapanyagok kerültek előtérbe.

Buli helyett ügyelet

Lilus legjobb barátnőjének a szülinapjára voltak hivatalosak a csajok ma délután kettőre. Nagyon várták már legalább két hete.
Amikor csütörtökön Lili belázasodott az első kérdése az volt, hogy mehet-e, meggyógyul-e a bulira. Doktornéni azt mondta, hogy valószínűleg addigra jól lesz és ha láztalan, akkor részt vehet a köszöntésen.
Péntek délután még mindig 39 fokos láza volt, és ami még rosszabb teljesen elment a hangja és nehezen vette a levegőt is.
Éjszaka többször figyelgettem, mert tartottam tőle, hogy nem fog elég levegőt kapni.
Elég nyugtalanul, de végigaludta az éjszakát, reggel nyolckor láztalanul ébredt. Kilenckor már megint 38,6 volt és hörgött is eléggé, így az ügyeletre mentünk.
A kórház utcájában tudtunk csak parkolni, Lilike sokkot is kapott, hogy minek hoztuk ide, megmondta, hogy ő ide többet nem jön. Megnyugtattam, hogy nem a rossz emlékű mandulaműtét helyszínére igyekszünk. Otthon reménykedtünk Attilával, hogy kedves ügyeletes orvost fogunk ki, ez sajnos nem jött össze, de mindenki túlélte a vizsgálatot. Igaz Lili a vizsgálat és a távozásunk közti időt a hátam mögött töltötte, biztos távolban a doktornőtől.
Torka továbbra sem vészes, tüdeje is tiszta, ezért nagy bajban volt a doktornő, hogy mit tegyen, mert egyetértett a háziorvosunkkal abban, hogy vírus. Viszont azt mondta, hogy látja, hogy nyomorultul van a gyerek és fullad. Így végül egy antibiotikum recepttel távoztunk, ha holnap is láza lesz, akkor el kell kezdeni szedni. Javasolt még szopogatós tablettát a torkára is és sokat kell hideg levegőn lenni, konkrétan azt monda, csapjuk ki a kertbe...
Reméljük hamar jobban lesz, mert időnként nagyon ijesztő, ahogy próbál köhögni, de nem tud, és kapkodja a levegőt.

Dóri anyukája nagyon aranyos volt, mert mondta, hogy nemsokára jön a téli szünet, várják a csajokat ottalvós bulira és akkor majd csapnak egy pótszülilnapi bulit, tortával meg minden, így kicsit Lilkó is megnyugodott, mert sokat sírdogált a buli miatt tegnap és ma reggel.

2015. november 27., péntek

A plüssöknek leáldozott




A gyermek lázas (nagyon), ha kicsit nem figyel, a nyúl kekszet lop. Nem a banánt, nem a narancsot. Kekszet :-)

Az idei

"Szüless meg bennünk Tisztaság,
Szüless meg bennünk Béke,
S tedd kezedet a világ
lázas ütőerére.








2015. november 25., szerda

Mikulásra várva

Újabb pályázatra rajzoltak a csajok, ezúttal mind a hárman, mert Pankánk is belefért az egyik korcsoportba.
Lili

Panka

Dorka
Rengeteget rajzolnak, festenek, színeznek, vágnak, ragasztanak továbbra is. Ez mostanában a legfőbb elfoglaltságuk. Kevesebbet játszanak a játékaikkal, inkább alkotnak.

A "kis" kíváncsi






 Szökik :-)
Persze amint kaja került a vízbe, már fordult is vissza ...

Pöttyös Panni kalandjai az óvodai fényképezkedéssel

Elkészültek a képek és kicsit szomorú vagyok. Mert szép a háttér, szép a gyerek, olyan klassz képeket lehetett volna készíteni, ha egy kicsit odafigyelnek. Tudom, hogy sok a gyerek, kevés az idő, de akkor inkább ne csinálják. Pankán látszik, hogy rosszul érzi magát, feszeng. Óvónéni elmondása szerint az egész csoportból két kisgyerek mosolygott. Azért az árulkodó szerintem...
mit néz vajon?



a dísszel már tavaly sem tudott mit kezdeni 


még ezek a nyelvkidugósak a legpannisabbak
Lesz még a Gergővel közös kép, amin cukik, csak Panka külső talpélen áll. Most őszintén, meddig tartott volna egy újat kattintani?
Azt hiszem be kell jelentkeznünk Csabához...

2015. november 20., péntek

A Művésznő(k), a Beteg és a 100%-os

Hétfőn Szentendrén dolgoztam, így anyósomnak jutott a megtisztelő feladat, hogy elvigye Dodit a fogszabályzóra. Le lettek szúrva, mert régen voltunk és a fogszabályzót is eltörtük (rejtély, hogy ki és mikor), de megúsztuk 3000 ft-os csekkel, amit másnap gyorsan be is fizettem és leadtam, így nekem is jutott a dörgedelemből. Egy szót nem szólhatok, mert tényleg menni kellett volna már előbb, de Lili dolgai miatt erre egyszerűen nem maradt energiám. Hétfőre már készen is lesz, úgyhogy megint hordhatja Dorka, bár ezzel eddig sem volt gond, mert amíg ép volt a készülék becsületesen használta.
Kedden Lili felelt környezetből, készültünk rá sokat, hogy legyen önbizalma és 100%-ot kapott, nagyon boldog volt. Dóri néni nagyon-nagyon figyelmes, Lilinek szerencséje van, hogy ilyen tanárnénije lehet. Mondta is, hogy ő nem megy ám majd ötödikbe, mert ő nem fog elválni Dóri nénitől, újra kezdi majd az elsőt. Édesem!
Mindenesetre nekem megnyugtató, hogy jó kezekben van, odafigyelnek rá, elfogadják olyannak, amilyen és igyekeznek kihozni belőle a legjobbat.
Szerdán a pszichológusnál voltunk, beszéltem is pár szót Nórával. A homokozós/építős játék/teszt alapján idén is azt monda, hogy iszonyúan szabálykövető és maximalista, ami nem volt meglepetés nekem.
Annyival könnyebben veszi Dorka az akadályokat, ő a másik véglet, nem igazán érdekli, hogy mi lesz, valahogy mindig lesz, nem görcsöl, nem idegeskedik és sokszor többet hoz ki magából, mint ami adott esetben benne van a felkészülés alapján. Eladja magát, jó a marketingje :-)
Szerencsére az esze is megvan hozzá, viszont kicsit lusta a lelkem. A héten ők írtak környezetből, előtte napokig állította, hogy nincs tanulnivaló, így nem készültünk a dolgozatra, mert nem tudtam róla. Nem tudja, hogyan sikerült, de állítólag tudta :-). Kíváncsian várom az eredményt...
Matekból írt egy 100%-os dogát. Újabban a magatartásával vannak gondok, belemagyaráz mindenbe órán is, kijavít másokat, ha rosszat mondanak, el kell majd beszélgetnem vele, de ezt igazából itthonról nem nagyon tudom kezelni.
Szerdára esett még a Városi Képtárban az Én és a szecesszió kiállításmegnyitója. A meghívóra Dorka rajzát tették, de Lilusé is ki lett állítva. 250 alkotásból választották ki azt a százat, ami a falra került a Diák Galériában, és ebből a 100-ból Dorka harmadik díjat kapott a 7-12 évesek között. Nagyon boldog volt, én meg nagyon büszke.

Szegény Lilkót sajnáltam nagyon, mert ő nagyon rosszul élte meg, hogy nem díjazták. Hiába mondtam neki, hogy akié ide kikerült, az mind nagyon ügyes, nem nagyon hatotta meg. Ezt is meg kell tanulni kezelni. Szerettem volna képet készíteni róla a rajza mellett a galériában, de ezt sem engedte.
Eljött Márti néni is, nagyon örültem neki. Nagyon kedves volt tőle, pedig már két éve, hogy nem Lepke csoportosok a nagyok, sőt Márti néni ugye nyugdíjba is ment, de úgy érzem, hogy aki Lepke csoportos volt, lélekben mindig az marad. Legközelebb majd a lányok karácsonyi hangversenyén találkozunk.
Estére szegény Panka belázasodott, így ő a hét további részét kihagyta az oviban. Csütörtöktől már láztalan volt és délután a doktornő sem látott semmit, ami okozhatta a lázat, így vírusra v. anyahiányra fogtuk  :-)

Ma a nagyokat így el tudtam kísérni a trapéz órára, ami azért is volt jó, mert Lilkó pont a múlt héten panaszkodott, hogy mindig Pankát viszem és nekik kell folyton a Papival menni.  Így most velük is voltam, bár nem ültem végig a nyolcvan percet, mert elugrottunk vásárolni, de a  fél órával vége előtt meglestem őket, sokat fejlődtek. Nagyon ügyesek már ott a magasban, ahhoz képest, hogy október elején kezdtük valamikor. Dorkán azért még látszik, hogy fél, de egész sok mindent meg mer már csinálni.
Holnap korizni megyünk reggel, délután pedig Kákics táncház lesz, végre Miklóssal.
Pankák voltak két hete az ovival, nagyon aranyos volt, mert kérdeztem tőle, hogy Miklós bácsi volt-e. Azt felelte: NEM TUDOM, DE REMÉLEM, MERT MEGÖLELT! :-)


2015. november 14., szombat

ERDŐT JÁRUNK

Weöres Sándor

ERDŐT JÁRUNK

Erdőt járunk, árkot lépünk,
bükkfa-lábunk, venyige-térdünk,
szél se tudja, merre térünk,
jegenye-sudaras utakon élünk.

Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,
bokrot bolygat, bele ne vesszél.
Néha nyár jön, néha nagy tél,
ha üres a szatyor, eleget ettél.