Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2015. június 30., kedd

Táboroznak

Három tábort terveztünk az idén, ebből kettőt mindhárom csajszinak, egyet pedig csak a nagyoknak. A hittantáboron már túl vagyunk, jól sikerült, jól érezték magukat a csajok, ott volt a biztonságot jelentő Dóri néni és sok kis iskolatárs. Volt egész napos kirándulás, játékok, templomlátogatás.
Jövő héten lovas tábor Mónival a Sára-tanyán. Pankának az első, kicsit izgulok is miatta.
Augusztusban pedig profi keretek között festhetnek, rajzolhatnak a csajok, Panka nagy örömére Gergő is ott lesz, lányok pedig Rékával bandázhatnak majd.
A tervhez képest az történt, hogy a nagyok a héten is táborban vannak, méghozzá falmászó edzőtáborban. Múlt héten jött a lehetőség, váratlanul, a város támogatásával Dorka mehetett ingyen, Ákosnak köszönhetően pedig Lili meglehetősen kedvezményesen. Sokat másznak, a Haleszban erősítő edzések vannak minden nap, kicsit féltem is, hogy nem lesz-e sok nekik. Különös tekintettel arra, hogy hétvégén Lili már be volt tojva, hogy ő nem is szeretne igazából menni, mert nem ismer ott senkit és be kell majd mutatkozni, mi lesz vele. Egész nap ideges voltam, lestem a telefont, de nem hívtak és amikor mentünk értük, már messziről hallatszott a csicsergésük. Jól érezték magukat.
Ezt meg is ünnepeltük egy mozival, megnéztük az Agymanókat, javaslom mindenkinek. Estére még vendégeink is lettek, tudunk élni :-)

Csütörtökön Velencére költözik le a tábor, sátorban fognak aludni, lehet, hogy bringával mennek, lesz tábortűz. Esetleg mi is lemegyünk utánuk estére, ez még tervezés alatt van.


Remélem nem lesz sok nekik ez a három hét egyhuzamban, de jó helyen vannak, sokat tanulnak, erősödnek, új emberekkel ismerkednek, ez csak az előnyükre válik úgy gondolom. Megígértem nekik, hogy a lovastábor után kiveszek egy hét szabadságot és csak velük leszek.
Ez a home office dolog nyáron azért nehéz, mert nem igazán értik, hogy miért kell nekik lelépni itthonról, mikor anya itthon van és egész nap a számítógép előtt ül. :-)
Megbeszéltük, hogy minden gyereknek lesz két napja, amikor eldöntheti, hogy mit csináljunk.

2015. június 28., vasárnap

Gergő

Panka az ovi vége óta rágta a fülemet, hogy mikor találkozhat már a Gergővel. Mivel Gergő is emlegette otthon Pannit, meghívtuk őket vasárnap estére egy kis játékra. Réka a nagyok csoporttársa volt a Lepkében, gondoltam, hogy nem lesz gond, de hogy ennyire szépen eljátszanak, az nekem is meglepi volt.
Panka már reggel úgy nyitotta ki a szemét, hogy mikor lesz már hat óra :-), a ruháját napokkal előtte kiválasztotta. Még a rendrakás is egészen jól ment neki kivételesen. Volt motiváció.
Játszottak kint is, bent is, nem volt veszekedés, feltalálták magukat, nagyon helyesek voltak.





A gyereknek egyébként határozottan jó ízlése van, Gergő édes kölök, kár, hogy nem egy suliba fognak járni.



2015. június 26., péntek

Krétafesték

Szinte minden évben vettünk egy doboz asztalt krétát nyár elején, tavaly a csillámos volt a nyerő. Idén igazából még egyszer sem került elő, így nagyon megörültem, amikor a Gyereketető blogon találtam egy új felhasználási módot.
A krétákat erősebb zacskóba tesszük színek szerint szétválogatva

Kalapáccsal összetörjük, kevés vizet öntünk hozzá és elkeverjük

Próbáljuk minél finomabbra törni

Kezdődhet az alkotás







Nagyon élvezték a csajok már a készítését is, hát még a festést. Nagyon szépen lehet vele dolgozni és száradás után is szebben fed, mintha simán a krétával rajzolták volna.
Azt hiszem nem utoljára készítettük el a krétafestéket, imádnak rajzolni és ha nem a hagyományos módon történik, az csak izgalmasabbá teszi az egészet.

2015. június 24., szerda

Mit mutat a bizonyítvány?

Sok cikk jelent meg az elmúlt időszakban itt-ott a bizonyítványokkal kapcsolatban.

https://vasledi.wordpress.com/2015/06/23/jegyek/
http://www.csupaszivmagazin.hu/csak-a-kituno-bizonyitvanyra-buszke-a-szulo/
http://felelosszulokiskolaja.hu/index.php/2014/01/29/mit-is-bizonyit-a-bizonyitvany/

Vannak vélemények és ellenvélemények. Tanulságos végigolvasni.

Azt hiszem az igazság valahol félúton van. Van két elsős lányom, két tiszta jeles bizonyítvánnyal. Az egyikük imád szerepelni, alig várja, hogy elmondhassa, megmutathassa, elintézhesse. Viszont baromi nehéz neki betartani a szabályokat, úgymint kivárni míg felszólítják, hogy mondhassa/mutathassa vagy végigülni/figyelni a negyvenöt perces órát. A másiknak gondot jelent megszólalni mások előtt és elmondani azt, amit egyébként nagyon jól tud, viszont nagyon jól (túl jól) alkalmazkodik, könnyen koncentrál, nem kalandozik el a figyelme. Az egyik szuper matekból, nagyon gyorsan vág az esze, remek logikai képessége van, a másik csodás képzelőerővel rendelkezik, szépen rajzol, kreatív.
A legfontosabb szerintem, hogy ismerjük a gyerekeink képességeit, erősségeit, gyengeségeit. Biztosítsunk neki lehetőséget arra, hogy megtalálják azt amiben jók, amiben örömüket lelik, sikerélményeik lesznek általa. Karoljuk fel azoknál a dolgoknál, ahol gyengébben teljesít, álljunk mellette, ha segítségre van szüksége, de ne gyakoroljunk rá állandó nyomást emiatt. Szeressük nagyon, akárhányas is van a bizonyítványban! Dicsérjük sokat és a teljesítményét mindig önmagához képest mérjük.

Úgy gondolom, hogy lehet az oktatási rendszert szidni, de sok értelme nincs, csak magunkat hergeljük fel és a gyereknek akkor is ebben a helyzetben kell teljesítenie, megtalálnia a helyét.

Nekünk nagy szerencsénk van a tanítóinkkal, mert elfogadják a gyerekeinket olyannak, amilyenek, és ezen adottságok mentén egyengetik az útjukat.

Én is posztoltam a kitűnő bizonyítványt, mert a gyerekek büszkék voltak rá, én pedig rájuk. De nem feltétlenül az ötösök miatt. Hanem azért, mert nem vesztették el a lelkesedésüket, akkor sem, ha valami nehezen ment. Mert érdeklődőek, kíváncsiak tudtak maradni, szeretnek tanulni. Egy év alatt megtanultak írni és olvasni, ami hatalmas dolog szerintem. Az, hogy ezt az iskola most kitűnő bizonyítvánnyal értékelte, csak egy dolog.


Hittan tábor

A nagyok hétfő óta Dóri néni szárnyai alatt táboroznak. Sok ismerőssel, osztálytárssal, új barátokkal. Lili egész hétvégén aggódott, nem akart menni, mert ismeretlen lesz a hely, nem akar nélkülem ott maradni. Hatalmas előrelépés ez nála, hogy megfogalmazza a félelmeit, Próbáltam megnyugtatni, hogy ott lesz egy csomó ismerős, és mellette lesz Dorka is, én pedig nem fogom otthagyni reggel addig, amíg fel nem térképezzük együtt a helyet. Így is történt, megnéztük a közösségi szobát, megkérdeztem, hogy hol találjuk a mosdót, megnéztük együtt, merre kell mennie. Majd ezek után úgy eltűnt a pajtások között, hogy alig tudtam tőle elbúcsúzni :-)
Délután alig akartak hazajönni, nagyon jól érezték magukat, megnézték a templomot, a miseruhákat, kicsit imádkoztak. Voltak csapatjátékok, ahol bibliai történeteket dolgoztak fel, elsétáltak a közeli játszótérre. Az ebéd nem ízlik nekik túlságosan, különösen a leves, ez két nap alatt mindkétszer ehetetlen volt szerintük. Tegnap a városba mentek volna, de sajnos az eső miatt ez nem sikerült, helyette remek kézműves foglalkozások voltak, készítettek láncokat, karkötőket, koronát.
Ma a pákozdi arborétumba kirándulnak külön busszal, remélem nem áznak el.


Panka vasárnap a Másikmama táborba vonult, közölte, hogy egy hétig ott is fog maradni. Ehhez képest tegnap délben zokogott, hogy ő haza szeretne jönni. Sajnos én Szentendrén voltam, Attila sem tudott rögtön ugrani, így meg kellett várnia, hogy délután behozzák a mamáék.

2015. június 23., kedd

Ékszergyurma nyaklánc

Alapötlet ismét a printerestről.
Volt még maradék ékszergyurmám itthon, a táboros kis barátoknak terveztünk belőle nyakláncot. Az alapot a közeli méteráru és kreatív boltban vettem meg és szuper érzés volt, hogy megkérdezték, hogy mi készült a múltkori alapanyagokból, hogy sikerültek az alkotások.
Sok gyöngyöt végül nem használtunk fel, betűnyomda került elő a lányok kérésére.
A maradék színeket összegyúrtuk, ebből lettek szerintem a legszebb darabok.





Amíg kiégettük őket, gyártottunk még egy kis kókuszgolyót a táborozóknak.

2015. június 21., vasárnap

Szentjánosbogár rajzás

Jól belenyúltunk, mert az év legrövidebb éjszakáját választottuk a rajzás megtekintésére, így elég későn sötétedett, de végül nagyon szép lett. Kicsit féltem, mert Lili két osztálytársát is elhívtuk és az előző napokban sok negatív hozzászólást olvastam a honlapon, szidták a parkolást, kevesellték a bogarakat, de nálunk minden rendben ment. Lili a tavalyi évhez hasonlóan kicsit félt a sötétben, de azért lelkesen rohangáltak a kis világító pontok után. Szintén a tavalyi hagyományokat követve normális képet nem sikerült sajnos készítenem.

Mi csak a két naggyal mentünk, mert Panka Attila szüleinél tervezte a hetet, a lányok hittan tábora és az én munkám miatt. Hazafelé kidőltek.


Mesés várlátogatás a Bory-várban

Nagyon szerencsések vagyunk, mert néha idehozzák szinte házhoz a programokat, így reggel csak lesétálunk az utca elejére, átvesszük az Útilapukat és már megyünk is, hogy teljesítsük a próbákat. Ez azért is jó, mert reggel még nincs akkora tömeg és mire a többség megérkezik, mi már túl vagyunk a 12 próba nagyján.
Idén is nagyon ötletes, kedves rendezvény volt, a lányok szerették.
csiklandoztak óriástalpat

keltek át pókhálón

sütöttek mézes kalácsot 

kifogták az aranyhalat


segítettek Hamupipőkének



eljátszották a Répamesét





Holle anyónál is jártak- almát szedtek


cipót sütöttek



havat csináltak


kiszúrták a kis gömböcöt

megvetették a Borsószem királykisasszony ágyát


főztek kőlevest

arcfestés is volt