2018. október 28., vasárnap

Október végén

Kicsit zaklatottak a napjaink mostanában, nagyon ránk fog férni az őszi szünet.
Sokat tanulunk, leginkább az emelt matekkal szenvedünk, nehezen veszik fel a lányok a ritmust.
Itt csúsztak be rosszabb jegyek is, főleg Lilinél.
A többi tantárggyal nincs gond, próbálunk folyamatosan készülni óráról órára a tanulós tárgyakra. A természetismeret és a történelem témazárók is ötösre sikerültek így.
Szerencsére szorgalmasak a lányok, itthon a lecke az első. A hétvégi hosszabb tanulásra már nehezebb őket rávenni, de mivel a hétfő-kedd edzés szempontjából sűrű, így előre kell készülni.
Voltam fogadóórán is, ahol pont a matek tanár nem volt jelen, így vele nem tudtam beszélni. A többiek szerint nagyon cukik és szorgalmasak a lányok, szóval nagy gond nincs.

A nagyoknak pénteken volt a Verébfogó a suliban. Felsőssé avatták őket a nyolcadikasok, utána volt tánc is, fél négytől egészen hatig :-). Jól érezték magukat.

Korcsolyából úgy állunk, hogy az idei szezonban úgy néz ki, hogy mindhárman versenyezni fognak.
Lili és Dorka juvenil, Panka prejuvenil és a juvenilben tartalék. Emiatt volt egy kis sírás itthon, de aztán túllépett rajta. Neki így két csapatban kell bizonyítania, két kűrt megtanulni, nem fog unatkozni :-)
Február 1-3. Országos Bajnokság Budapest. Ez a cél, aztán meglátjuk.

A kori mellett a nagyoknak csak a lovaglás van jelenleg, Panka szerdánként lóg a plafonról :-)







2018. október 23., kedd

Kolonics emlékfutás

Idén szép időben futottuk a fejenkénti két km-t, ami a tavalyi esőhöz képest nagy felüdülés volt.
















2018. október 7., vasárnap

London

Idén nyáron volt a 15. házassági évfordulónk és Attila azt mondta, hogy válasszak Párizs és Róma között, elmegyünk egy hétvégére kettesben. Rómát választottam, csak aztán pikk-pakk eltelt a nyár hátralévő része, jött a sulikezdés és nem mentünk sehová.
Amikor Ati főnöke kitalálta, hogy nézzék meg a londoni Vidi meccset, mondtam Attilának, hogy én is csatlakoznék, Londont sem látta még  egyikőnk sem. Így mi megtoldottuk még egy éjszakával a meccsnézős napot és elkezdtük szervezni az utazást. Csajok teljesen meg voltak sértődve, hogy ők nem jöhetnek, de nagyon ránk fért már ez a kiruccanás. Hétköznapokon mire mindenhonnan hazakerülünk, mindenkivel tanulunk kb. két értelmes mondatot tudunk váltani mielőtt én ágyba zuhanok. Hétvégén sem sokkal nyugodtam a helyzet nálunk, néha kell, hogy végig tudjuk mondani egy mondatot anélkül, hogy valamelyik gyereknek sürgős közlési kényszere támadna :-)

A meccs várakozásomon felül izgalmas volt, bár az elején kicsit féltem, mert bekerültünk a szurkolói kemény magba, de nem volt semmi baj és még a lányok is láttak minket a tévében :-)




Másnap pedig nyakunkba vettük a várost és megnéztük a kötelezőket. Gyalogoltunk 21 km-t, mentünk metróval, emeletes busszal, láttunk mókust a St. James parkban. Nekem nagyon tetszett az egész sokszínűség, nyugodtság, segítőkészség.
Vittünk térképet, de kb. 5-800 m-ként van a turistákat segítő tábla is, amelyen fel van tüntetve, hogy 5 ill. 15 perc sétával milyen látnivalók érhetők el. Imádtam a rengeteg klassz épületet.
















 Jártunk múzeumban is, bár csak erre kellett volna a két nap, ha rendesen meg akarjuk nézni :-)


Szívesen visszamennék még!