Kab-hegy ősszel

Tavasszal mentünk a Kankalinon, lényegében ugyanaz a túraútvonal, csak akkor a hegyről indultunk és értünk vissza, most meg Úrkútról a Kék Túra Étteremtől.

Egy kellemes, könnyen járható 12 km-es séta, pici emelkedővel, és az őszi színek csodaszépek.

Lányoknak még fontos az emléklap, kitűző/hűtőmágnes, itt válogatni is lehet, sőt az előnevezéshez névre szóló kupát is kaptunk.

Lilkó lusta volt eljönni, tanulásra hivatkozott, de mondjuk ötös is lett az angol dolgozata :-)

 Panyeszka hozott fényképezőgépet és lelkesen kattintgatott, így kicsit lassabban haladtunk, de még így is belefértünk a szintidőbe, amit itt egyébként sem vesznek szigorúan.

 A megfáradt vándor :-)

A nagyoknak összedobunk egy természetismeret kiselőadást is a túrából, mert ők most pont ezt tanulták :-)

Ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta?

Ja, én :-)

25,4 km, Mátra, mentünk fel, aztán le, aztán megint fel és amikor már jól elfáradtunk és azt hittük, hogy mindent láttuk, akkor értünk el a Domoszlói-kapuig (15,9 km) ahonnan elkezdődött az igazi felfelé kapaszkodás :-) Komolyan, ilyen magas hegy nincs is kis hazánkban, ez úgy félúton merült fel, ekkor kezdte emlegetni az uram, hogy nem voltam teljesen magamnál, amikor beneveztem a családot erre a túrára.
Kemény volt, na.
Viszont mi is kemények vagyunk, főleg a csajok előtt le a kalappal! Nem mondom, hogy egy szó nélkül, de simán teljesítették a távot és sokat röhögtünk, főleg kínunkban és főleg magunkon.

A Mátra meg gyönyörű és a szervezés remek volt, a pontokon minden, mi szem szájnak ingere, de komolyan még kompót és csalamádé is volt és szuper kedvesek voltak mindenhol és biztatták a gyerekeket. A térkép és a leírás után remekül lehetett tájékozódni, táblák és szalagok is segítettek abban, hogy még mi sem tévedjünk el :-)

A szervezők egyébként remek célért dolgoznak. 

Mivel korán kellett indulni, így már pénteken Mátraderecskén voltunk, ott találtam szállást a Kovács vendégházban. Itt is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, remek kiindulópont volt.

 Reggeli csigafutam

A túra Markazról indult és oda érkeztünk vissza nyolc kemény óra elteltével. A zöldnek rengeteg árnyalatát láttuk, találkoztunk egy csomó kedves emberrel, láttuk sok-sok állat nyomát és hallottuk a hangjukat. Amennyi csalán megcsípett bennünket, köszvényünk nem lesz :-)

 Voltak izgalmas útszakaszok.

 Kedvenc ellenőrzőpontunk!

Ez volt eddig a legkeményebb túránk, mind a távolságot, mind a terepviszonyokat tekintve, de jó érzés, hogy megcsináltuk!

45.712-őt léptem. Mennyit léphetett Aprótalpú KisPanna?

Ma reggel fél kilenc körül kezdtem hangosabban zörögni, hátha megébred az aprónép. Kaptak reggelit és Eger felé indultunk. A testünk utána az agyunkat is edzettük kicsit. Meséltem nekik az Egri csillagokról, az ostromról, de sok minden elolvastak maguktól is. Egy dolgot hagytam ki a számításból, hogy mennyi lépcső van az Egri várban, ez nem tett jót a lázas izmainknak :-)

 Panka az ágyúkért volt oda

 Interaktív

A vár után sétáltunk még egyet a Dobó-téren is, ahol utcazene verseny zajlott éppen.