Elkezdődtek

 az osztálykirándulások. Dorka kezdte a sort tegnap délután, aki két napra ment Vértesboglárra jurtába. A faktok után indultak, öt után kicsivel jöttek érte, szombaton megyünk értük háromra. Hogy addig mit csinálnak az esőben, azt nem tudom, de biztosan jól fogják érezni magukat. Este még hívott, hogy szakad az eső és beázik a jurtájuk, behúzkodták középre a szivacsokat. Ennek ellenére jó hangulatban volt, úgyhogy nem lesz nagy gond. Vitt kártyát, ha nagyon nem működnének a szabadtéri programok.

Pankusz ma reggel indul Városlődre vonattal. Nekik kevesebb ideig kell feltalálni magukat a rossz időben, holnap délre itthon is lesz.

Lili jövő héten kedden-szerdán utazik Pécsre. Ők az egyetlen különbuszosok idén.

Szerda este lementünk megnézni Attila barátságos meccsét a Túrózsáki útra, jót beszélgettünk a csajokkal közben, aztán együtt hazasétáltunk. Az uram nagyon ismeri a gyerekeit, mert teljesen meglepődött, hogy gyalog vagyunk. Nem mondom, voltak próbálkozások a kocsival történő közlekedésre, de sikeresen visszavertem :-)

Beválltottuk az ígéretünket

 és visszavittük Pankát Energylandiába.  Bookingon foglaltunk ismét szállást, megint nem lőttünk mellé. Egy csendes kisvárosban volt egy kényelmes, tágas lakásunk.  Az már csak ott derült ki, hogy Wadowicében született és nevelkedett II. János Pál pápa, és a krémes amit első este vacsora után ettünk, a gyermekkori kedvence volt. 

Kb. hat órát utaztunk egy megállóval, ahol kicsit kinyújtóztunk és mosdószünetet tartottunk, az út, főleg a lengyel szakaszon csodaszép.

Délután sétáltunk egyet és főztem egy gyors sajtos tésztát, aztán hamar lepihentünk, reggel korai volt az ébredés. A vidámpark ugyan csak tízkor nyit, de a csajok sminkjére időt kellett szánni. A nagyok már itthon kitalálták, hogy mik lesznek, Panka nem akart beöltözni, de azért dobtam be neki is pár alap dolgot. Aki beöltözve érkezett az kapott 40% kevezményt az árból és cukorkagyűjtő zsákot. Végül Panka feltett egy szolid bohóc arcot, húzott egy csíkos pulcsit és elfogadták neki is belépéskor. A nagyobbakat a parkba lépés után le is fotózták és fel is kerültek facebook storyba a park oldalára.

Nagyon klasszul fel van díszítve az egész hatalmas terület, szerintem több száz kg tök van kint. A táncosok is be vanak öltözve és főleg sötétedés után nagyon hangulatos az egész.

Egy hátrány volt, hogy rengetegen voltak és sokat kellett sorba állni. A hullámvasutak még mindig menők, idén felmerészkedtünk a Mayan-ra is, sőt öt év alatt új dolgok is lettek, szóval nekünk is volt újdonság, nem csak Pankusznak. 

Csajok nagyon élvezték a gyűjtögetést, volt kicsi Nivea krém, Doritos chips, Oreo, Mokate forró csoki

Nagyon sok klassz jelmezt láttunk, voltak családok, kisebb-nagyobb baráti társaságok. Sötétedés után a park dolgozói is riogatták a népet. Panka kedvence a láncfűrészes zombi volt, visítve menekünt mögém. Jó sokat sikítoztunk, olyan dolgokra rávettek a csajok, hogy csak lestem. A Mayan-ra negyven percet kellett várni és konkrétan percenként elhúznak feletted fejjel lefelé visítva :-) Dorka mondta, anya nézd. Dehogy nézem, akkor tuti nem ülök fel. Egy-két fotón vicces volt a fejem, látszott a halálfélelem :-)

Lassan kezdik építeni a Winter Kingdom-ot, az is szép lehet!

Hegyeket kaptam a szülinapomra

 még februárban, szóval idén nagyon vártam a március 15-t. 

Arra mondjuk nem számítottunk, hogy előtte Panka két hétig beteg lesz és ennyi ideig kihagyja a sulit is, így kicsit félve kértem ki a két napra és csak remélem, hogy pótolni tud mindent, amiről lemaradt. Nagyon nehezen gyógyult meg, hétfőn kedden is köhögött még, de aztán a hegyi levegő jót tett neki. 

Szerdán a tervezett fél nyolc helyett, nyolc után kicsivel sikerült elindulni a meglehetősen telepakolt kocsival. Szállást megint a Bookingon foglaltunk, igazából az egyetlen horvátországi út kivételével - amikor előző este lemondták a foglalt szállást - még nem fogtunk mellé.

Most is nagyon klassz kis szállásunk volt, az út is eseménytelen volt, egy megállóval remekül haladtunk.  

A felső szint volt a miénk

kilátás a teraszról

egy kis itt felejtett Karácsony

a csajok szobája

A berendezésben a fa dominált, nekünk nagyon tetszett, tágas volt, kényelmes, tiszta. A konyha jól felszerelt.

Másnap hétkor volt ébresztő és indultunk neki a hegynek. 

Ilyen utakon haladtunk, volt egy kis hó, viszont minden út tökéletesen tiszta.

Első tervezett túránk a Tre Cime di Lavaredo körül lett volna, ha a tervek szerint megvalósul. A parkolódíj 30 EUR lett volna és a hegy tetején kb. 10 km-es túra a három csúcs körül. Igen ám, de a cseles kis olaszok a csúcsra vezető út utolsó nyolc kilométerét nem takarították le és motoros szánnal húznak fel a hegy tetejére, fejenként 30 EUR-ért. Úgy gondoltuk, hogy ezt a pénzt másra is el tudjuk költeni, így gyalog vágtunk neki a hegynek. 7-8 km felfelé kb. 600 m szintemelkedéssel. Felértünkkor szembesültünk vele, hogy a menedékház zárva van, se mosdó, se a gyerekeknek beígért ebéd...

Viszont a kilátás csodaszép. 

A nyolc km-es lefelé ereszkedés előtt nem tudtuk rávenni a gyerekeket, hogy tegyük meg a 10 km  körtúrát és mi sem éreztük magunkban az erőt, szóval vissza kell majd jönnünk nyáron is. Sikeresen elfelejtettem naptejet vinni, alaposan le is égtünk az erős napsütésben. Végig csodás időnk volt egyébként 7-10 fok és szikrázó napsütés (jó a helyen -1-1 fok volt csak, de nem fáztunk menetelés közben :-)). 

Innen indultunk, még lelkesen

Voltak egyébként rajtunk kívül is elvetemültek sportosak, akik gyalog/sífutva vágtak neki a távnak, páran még babautánfutót is húztak magukkal, de többen suhantak el mellettünk a szánkón ülve. Ők lelkesen integettek, mi nem annyira lelkesen vissza :-)

Ha letértek a gyerekek a kitaposott útról helyenként méter mély hóban garázdálkodhattak. 

Fent csodás látvány fogadott bennünket.

Kicsit szusszantunk.

Lefelé gyorsabban és vidámabban haladtunk :-).

Vacsorázni a faluban álltunk meg, nem volt egetrengető élmény, de nem haltunk éhen. Este nem kellett senkit ringatni.

Másnapi úticélunk a Lago di Braies

 1496 méteren vagyunk, de még mindig a hó és a jég az úr. A tó is be van fagyva, végig lehet sétálni a jegén.

Itt a part menti étteremben igazán finomat is ettünk miután kényelmes tempóban körbesétáltuk/ csúszkáltuk a tavat.

Habár a tó így is gyönyörű, ezt is felírtuk a nyári látnivalók listájára is.

Innen ismét magasabbra kapaszkodtunk, a Giau-hágót néztük meg a szállásra visszafelé. Az idő továbbra is elkényeztet bennünket, szikrázó napsütésben hihetetlen látvány tárul elénk. Felsétáltunk a parkolóból a dombtetőre, de a család túrázást kevésbé szerető részének ez már sok volt a jóból, így elindultunk a szállásra.

Este pizzériában vacsoráztunk, ha már egyszer Olaszországban vagyunk. 

Szállásadónk jelezte, hogy ráérünk délután is kiköltözni, mert nem jön más vendég, de egyrészt mégiscsak hét órányira voltunk otthonról, másrészt még csavarogni akartunk egyet út közben.

A postojnai barlangot szavazták meg a gyerekek, mert kicsik voltak még, amikor legutóbb ott voltunk, de sajnos a deles túrát lekésük, a következő pedig háromkor indult volna, így maradt a B opció, a ljubljanai városnézés. Eddig a szlovén főváros kimaradt a városlátogatásokból. Maga a belváros nem is fogott annyira meg bennünket, inkább a nyüzsgő élet tetszett nagyon. Minden méteren terasz, kávézó és kint ülnek, beszélgetnek, ismerkednek az emberek. Hatalmas zöldség-gyümölcs és virágpiac, mindenki hatalmas tulipáncsokrokkal jön-megy.

Innen már csak három és fél órát kellett autóznunk és már itthon is voltunk.

Mehettünk volna többet, mert volt még bőven látnivaló a listán, de mivel a család nem minden tagja rajong egyformán a túrázásért ezért kompromisszumot kell kötni, hogy mindenki jól érezze magát a lehetőségekhez képest. Szerencsére a havat és a jeget mindegyik gyerekünk szereti, ez legalább közös pont. Szerencsénk volt az időjárással, szinte végig szikrázó napsütés volt és kellemes idő a túrázáshoz.