2022

 A téli szünet, az ünnepek csak annyit mondtak, HUSS és már el is repültek.

A 23-i gála nagyon jól sikerült, ügyesek voltak a fiatalok, nagyon klassz előadást hoztak össze. Lili nem jött ki a színpadra, amikor következett volna a műsorrend szerint és már teljesen lemondtam róla, amikor a végére összekapta magát és fellépett. Nagyon-nagyon büszke voltam rá, hogy megtette és ráadásul tényleg nagyon jó volt. Ő az a gyerekünk, aki nagyon szeret énekelni, de fellépni annál kevésbé, mindig hatalmas stressz neki, mert nem tudja elhinni magáról, hogy jó valamiben. Itt is köszönöm Lalának és az egész csapatnak, hogy nem hagyták, hogy feladja és megnyugtatták és "kilökdösték" a színpadra. 

Amíg ők próbáltak egész nap, mi befejeztük az utolsó simításokat, és megvettük az elmaradt dolgokat.

Hatalmas fát választottam, formás volt, de viszonylag keskeny és magas. Olyan magas, hogy kellett is jó darabot levágni az aljából, hogy beférjen. Csajok örültek, így megérte. Mimmó idén szinte egyáltalán nem bántotta, kapott egy pici gömböt játszani, azzal elvolt. Az ágakat rágcsálta kicsit, azért kellett rászólni, de nem mászott fel és a díszeket sem piszkálta.

Mikor egészen kicsik voltak a lányok, akkor 23-án éjjel díszítettük fel a fát Attilával, de már évek óta együtt díszítjük 24-én délelőtt. Idén nem főztem az ebédet, hanem rendeltem, mert negyed kettőre mentünk a hagyománynak számító karácsonyi moziba. Így is elég kapkodós volt a délelőtt. Amikor kisebbek voltak a lányok, anyu a mozi alatt pakolta be az ajándékokat a fa alá, így megvolt a varázslat. Mióta nagyobbak, én maradok utoljára, és odacsempészem kifelé menet. Már tudják ugyan, hogy tőlünk kapják, de mégiscsak van benne valami sejtelmesség, ha nem látják :-)

A délután szuper volt, idén sikerült mindegyik csajnak örömet okoznunk az ajándékokkal. Kipróbáltuk az új társasokat, sokat játszottunk.

Elkészítettem a hagyományos kacsamellet vacsorára, idén töltött csirkecomb volt mellé és parázsburgonya héjában, mert azt mindenki szereti.

Elkészült a trüffeles rombusz is, amihez szintén évek óta ragaszkodunk, a vaníliás kifli mellett.

Van még egy butuska karácsonyi hagyományunk, minden decemberben levadászom a legcukibb mintás karácsonyi WC papírt és egész decemberben ezt használjuk. Egy időben a Müllerben lehetett aranyosakat venni, de most már egyre több helyen van.

Másnap Attila szüleinél ebédeltünk, estére pedig megérkeztek tesómék anyuékhoz. Ajándékoztunk, itt is - ott is. Elővettem a régen használt vattacukor gépet és készítettünk vattacukrot.

Vasárnap elmentünk a gyerekekkel focizni, hogy legyenek levegőn is és mozogjanak kicsit. Nagyon élveztük, jó lenne ebből is hagyományt teremteni. 

Hétfőn elindultunk Sopronba, a Hotel Lővérben töltöttünk négy napot. Szuperül éreztük magunkat, én is tudtam pihenni, klassz volt, hogy kiszolgálnak, rengeteg mindenre jutott idő. Vittük a társasokat, jártunk konditerembe, aqua dance órára minden nap, nagyokat pihentünk, olvastunk.

Elvittük a csajokat a Harrerba csokikóstolásra, mi jártunk már ott 2014-ben kettesben.

A szilveszter csendesen telt itthon. A lányok az egész szünetben sokat olvastak, Lili szerintem bőven 20 könyv fölött járt a két hét alatt, de a többiek is lelkesek. Január elején vagy negyven könyvet cipeltem vissza a könyvtárba és még Attila is rengeteget töltött le.

Sopron

Attilának egy hosszú hétvégét ajándékoztam karácsonyra. Már régóta szeretett volna meglógni velem kettesben, de eddig nem éreztem úgy, hogy jól tudnám magam érezni a gyerekek nélkül is, hogy nem azon járna az agyam egyfolytában, hogy mit csinálnak vajon éppen. Mostanra jutottam el eddig. Nagyjából, mert azért igen gyakran eszembe jutott, hogy mit csinálnak és voltak olyan helyzetek, ahol szinte egyszerre jegyeztük meg Attilával, hogy egyik v. másik gyerkőcnek ez mennyire tetszene. Gyakran telefonáltam is – Apu szerint túl gyakran J - beszéltünk sokat a lányokkal. Akik a szüleimnek hála, maximálisan jól érezték magukat. Kezdődött azzal, hogy az elutazásunk napján a Galérius-fürdőbe vitték őket a nagyszülők, ahol nagyot pancsoltak. Szombaton délelőtt lovagolni voltak, délután pedig játszóházban. Vasárnap délelőtt Anyu levitte őket bicajozni a Bory-szoborhoz, fél kettőre pedig már otthon is voltunk. Nagyon örültem, mert nem volt sírás, sem elváláskor, sem a két nap alatt és jól érezték magukat a lányok anyuékkal.

Mi Ágfalván szálltunk meg. Nagyon jó kis helyünk volt, nem voltak sokan, nyugi volt, a személyzet kedves és készséges. Csak reggelit kértem, hogy ne legyünk annyira időhöz kötve, tudjunk nyugodtan csavarogni.

Pénteken délután Sopronba mentünk, sétáltunk egy nagyot a belvárosban, majd a Tomi által javasolt Rókalyukban vacsoráztunk, nagyon finomat. Élveztük, hogy úgy tudunk beszélgetni, hogy nem kiabál közbe senki, nem kell szétválasztani két mondat között két/három egymást tépő gyereket, és persze legalább háromszor telefonáltunk haza a délután folyamán J

Szombaton reggeli után Fertődre indultunk kastélylátogatóba. Nagyon kedves, lelkes fiatal srác volt a vezetőnk az épületben, rengeteg érdekes dolgot mesélt. Leginkább a sok zenét irigyeltem az egykori lakóktól, meg egy kicsit a nagy tereket J.

Mikor vége lett a programnak rohantunk vissza Sopronba, ugyanis kettőre bejelentkeztünk csokikóstolásra a Harrer csokimanufaktúrába. Ha valaki Sopronban jár és van szabad másfél órája, ne hagyja ki. A kávézó rész is csodálatos, rengeteg csodás sütivel, finom teákkal, kávéval. A kóstoló is jó volt, de érdemesebb a tíz órás időpontot választani, mert termelés csak délelőtt van, és akkor az üvegablakon át be lehet lesni a konyhába. Amikor kijöttünk még vásároltunk a hazaiaknak egy kis ajándék nasit.

Ezután moziba mentünk, megnéztük a 47 ronint, voltak benne furcsaságok, de azért kikapcsolódásnak jó volt. Mivel pénteken bejött, visszalátogattunk a Rókalyukba és megkóstoltuk pizzájukat. Isteni finom! Azt hiszem, ha legközelebb Sopronban járunk, akkor is náluk fogunk enni.

Vasárnap reggeli után összepakoltunk és elindultunk haza, kicsit felemás érzésekkel, mert szívesen maradtunk volna még, csak ne hiányoztak volna olyan irgalmatlanul a csajok.

A délután játékkal telt és azzal, hogy megpróbáltuk a lányokat és magunkat is felkészíteni a hétfői ovi/munkakezdésre.

Anyuéknak köszönjük, hogy lehetővé tették, hogy egy kis időt kettesben is eltölthessünk!