Mit nekünk rossz idő

A nagyok nyolckor keltek, Panka majdnem kilencig húzta a lóbőrt. Délelőtt játszottunk, Attila szüleinél ebédeltünk, ebéd után a csajok kicsit megzizzentek, mindenen ment a nyafogás, így hazafelé a kocsiban mondtam nekik, hogy otthon ugorjanak gumicsizmába és keresünk egy pocsolyát. Könnyű dolgunk nem volt, bejártuk a fél Öreghegyet, mire találtunk egy valamirevalót, amiben hárman is tudtak ugrálni.

Ezután rögtön futottunk haza, hogy bedobjam a nőciket a forró vízbe, hogy ázzanak, míg teát főzök.

Panka indulás előtt előkapott egy bikinifelsőt és mindenáron abba szeretett volna jönni.
ANYA, DE LEGALÁBB NEM LESZ VIZES A RUHÁM.
Nem Panka megfázol.
NEM ANYA, EZ JÓT TESZ NEKEM.

Miért jó az eső?

Mert lehet utána csigafutamot tartani a csúszdán :-)

Este alig tudtam behajtani őket az udvarról. Összeszedték a csigákat egy vödörbe és be akarták hozni a lakásba. Pankának mondtam, hogy leteheti az ajtó mellett kívül. Mint utóbb kiderült ez sem volt túl jó ötlet, mert a csigák nekiindultak az ajtónak is, így hétvégén csigaszart vakartam...

Menni kell

nincs mese. Mióta megtanultak kitámasztó nélkül tekerni, roppant büszkék magukra és lelkesen gyakorolják új tudományokat.
Nem számít, hogy öt után érünk haza az oviból és teljesen sötét van, valamint az eső is esik.
Menni kell!