Tegnap délelőtt, délután
is kint voltunk, sétáltunk, szerencsére nem volt senki lázas, egészen
éjszakáig, amikor is Panka lázasodott be ismét. Úgy látszik, egyik gyerekem sem
fogja megúszni a szövődményt és ezzel együtt az antibiotikumot. Tegnap
megköszöntöttök még Anyut, délelőtt sütöttem neki egy gyors narancstortát.
Náluk vacsiztunk, Pankán igazából már akkor látszott, hogy valami nem stimmel.
Végül úgy éjjel fél kettőtől tudtunk igazán pihenni, mert addigra ment le a
láza és tudott elaludni, így mi is. Reggel szunyált is kilencig a társaság.
Délelőtt elmentünk az oviig, szólni, hogy még egy darabig ne várjanak minket,
meg a közeli Pic-pac pontra a fotózásra rendelt piros pólókért. Nagyon
elfáradtak a csajok, pedig nem is végéig gyalogoltunk, busszal is mentünk, de
nagyon le vannak fogyva/gyengülve. Délután Panni négy órát aludt, Dorci is
hármat, nem is sikerült már kimennünk, mert közben az eső is ideért. Délelőtt
megvettem neki a Csodatanya első két számát, hát nagy siker, egészen sokáig
elmolyolnak az állatokkal. Igaz időnként jól össze is vesznek rajta.
Tele a pöttyös
gumicsizmám ezzel a betegségesdivel. Igazán meggyógyulhatna már mindenki, mert
három hete nyomjuk nonstop, megettek három üveg lázcsillapító szirupot, két
üveg antibiotikumot, néhány algopyrint és kúpot, a beléjük tömött mindenféle
bélflórajavító ellenére hasfájósak és étvágytalanok. Fogytak, nem is keveset.
Sápadtak, kedvetlenek és sírósak. Nekem dolgoznom kellene, de nincs szívem őket
a mamára hagyni, mert rám van szükségük. Legyen már tavasz, jó idő és egészség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése