Advent első vasárnapja

 A hétvége elég aktívan telt. Szombaton délelőtt a lányok edzésen voltak. Panka esett egy hatalmasat, a fejét is beverte és kicsit megijesztett, mert délután három órát aludt, de szerencsére nincs baj. 

Délután lecseréltük az őszi díszeket, takarítottunk, végre rendbe tettem a másik gyerekszobát, ahová a múltkori szekrénycsere után beszórtunk egy csomó cuccot. Most mindent átválogattam, kidobtam a felesleges dolgokat, szép rend lett. Nagyon örülök, mert már halogattam egy ideje, nem volt kedvem nekiállni. Az első gyertyagyújtásra nem akartam így hagyni. 

Elmostam az összes kiszúrót, kiválogattam a karácsonyiakat. Gyúrtunk be egy adag mézes tésztát. Lilivel tanultam két órát, átvettük a matekot. 

Lidlben vettem még októberben apró, képeslapnyi vászanakat, ezeket is elkezdtük megfesteni karácsonyra. Ma délelőtt folytattuk, összesen 12 db van, szerintem a lányok még szívesen alkotnának, de sajnos már nem láttam a boltban. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert igazán szép darabok készültek. 

Pankával haladtunk a Hebe olvasóversennyel, van még vele meló és már csak jövő péntekig van időnk, bele kell húzni.

Ma ebéd után kiszaggatuk a mézeseket, lett mindenféle fazon. Sötétedés után a belvárosban jártunk. Megnéztük a díszítést. Sokan voltak bent, sőt néhány árus bódéja is nyitva volt. 

Vacsora előtt Lili meggyújtotta az első gyertyát.

Mazsi

 Amikor a doktornő csütörtökön mondta, hogy tudja, hogy most borzalmas, de legyen ám majd másik állatkánk, ha nem is most, akkor tavasszal, akkor azt gondoltam, hogy soha többet. Még egyszer nem bírom ezt végigcsinálni és nem teszem ki ennek a lányokat sem.

Aztán az élet megint felülírta az elhatározást. A lányok olyan szinten voltak kikészülve, hogy ilyennek még nem láttam őket. Lili konkrétan depressziósnak tűnt, nem tanult, nem érdekelte semmi. Úgy gondoltam, hogy ebből az állapotból akkor tudom őket leggyorsabban kirángatni, ha megint szeretgethetnek valakit. 

Ő lett Mazsola. Kislány. Egy tündér, de tényleg. Igazi bújós szeretetgombós, ha valaki ránéz, már dorombol. Ölbebaba, imádja a testmeleget. A pocakját is nagyon szereti, ha tehetné, egyfolytában enne.

Isten veled Barátom!

 Te voltál a legédesebb macsakgyerek a világon! Sosem fogunk elfelejteni!

Igazságtalan, hogy ennyire kevés jutott nekünk egymásból.

Felfoghatatlan, hogy másfél hét alatt elmentél.

Azt hittük csak egy gyulladt fog. Mikor másnap olyan ijesztő állapotba kerültél, megtettünk mindent és te harcoltál. A transzfúzió után két napig olyan jól voltál és mi elhittük, hogy minden rendben lesz, mert el akartuk hinni.

Aztán csütörtökön megjött a laboreredmény és kiderült, hogy nem tudunk érted többet tenni, csak a szenvedésedett hosszabbítanánk. El kellett mondanom a lányoknak, akik hangosan zokogtak, te meg nem értetted mi történik.

Ott voltam veled, amíg lehetett, mégis úgy érzem cserben hagytalak! Ne haragudj!

A lányokkal csak lézengünk itthon, nem találjuk a helyünket, iszonyat űrt hagytál magad után.

Vártalak reggel, hogy az ébresztőm előtt már az ágy végében dorombolj és hanyatt dobd magad egy kis pocaksimiért. Vártam, hogy hangosan panaszkodj, ha nem a tányérodhoz indultam előszőr. Vártam, hogy szomorúan nézz utánam, mikor elmegyek és rohanj elém, amikor megjövök. A lányoknak még mozdul a kezük az ablakpárkány felé a kanapén ülve, hogy megsimogassanak. Minden neszre felkapják a fejüket, aztán könnyes lesz a szemük, mert már nem te zörögsz. Várják, hogy a földön tanulva, azonnal rátelepedj az összes tankönyvre füzetre, de te már nem jössz. 

Legyen neked könnyű a föld!

Szeretünk Dexter!

A fekete macska átka

 Nem vagyunk babonásak, de ez a péntek 13 most nem lett egy jó nap nekünk.

Cica már hét elején furi volt, keveset evett, keveset mozgott és olyan kis kedvetlen volt. Beszéltem is az állatorvossal telefonon. Abban maradtunk, hogy csak péntekre tudna időpontot adni, figyeljük és ha rosszabbodik az állapota menjünk időpont nélkül, megnézik. Megnyugtattak, hogy a Covidomat nem kaphatta el, így vártunk. Két napig jobban is volt, egészen aktív lett, étvágya is volt. Ma reggel megint nem evett és mire hazaértem a saját orvosomtól, feldagadt a fél pofija.

Rohantam vele az állatorvoshoz, már haza sem engedték. Délután bódításban megműtik, egy fog a bűnös, begyulladt és felette lett egy tályog. Így kihúzzák és kitisztítják neki és elvileg utána gyulladáscsökkentővel és antibiotikummal hazaadják. Várjuk a hívást nagyon!

A helyzet fokozódik

 A gyerekek csütörtöktől mehettek volna suliba, erre szerda déltuán jött a hír, hogy egyik tanáruk koronavírusos, ezért mindhárom csaj osztálya karanténba került. A nagyokat alapból tanítja, Pankáéknál pedig helyettesített. Estére meg is jött a határozat e-mailben, hogy pénteken éjfélig nem hagyhatják el a lakást. 

Egyetlen icipici problémám van az egésszel, mégpedig az, hogy az én gyerkeim 10.22. óta nem jártak  a suli környékén sem. Felhívtam az ÁNTSZ-t, küldjem el az orvosi igazolásokat, de jelezzem az iskolának, hogy nekik kellene igazából jelezni az ÁNTSZ felé. Megtörtént. Persze a karantént nem oldották fel.

Ma délelőtt szólt anyu, hogy itt vannak a rendőrök a ház előtt, gyorsan kizavartam a lányokat, de kiderült, hogy csak Pankát óhajtják megtekinteni, mert a többiek nincsenek a listájukon. Dorka meg is sértődött :-)

Hétfőn már én is dolgozhatok, végre!

Vidám hetünk volt, mert izgalmas úgy főzni, hogy se az ízét, se az illatát nem érzem semminek. Gyerekek sokat kóstoltak, de persze mindegyiknek más az ízlése :-). Azért elfogyott minden.

A lányok edzései egyelőre folytatódhatnak, mert a versenyszerűen sportolók továbbra is edzhetnek. 

Karanténnapló

 A mai a hivatalos karantén utolsó napja, ezt onnan tudom, hogy vasárnap végül rámlelt az ÁNTSZ.

A tünetek ugye 10.30-án jelentek meg, 11.03-án teszteltek, mert a hétvége miatt buktam három napot, 11.05-én lett eredmény és vasárnap 11.08-án hívott az ÁNTSZ. Egyébként nagyon udvarias, kedves emberrel beszéltem, aki megállapította, hogy hatósági karantént már nem rendel el, mert holnap 11.09-én lejár.

Ennek megörülve fel is hívtam a háziorvost, de még nem mehetek holnap dolgozni, mert három nap tünetmentesség is kell és az nekem nincs meg. Csütörtökön telefonálhatok újra.

Egyébként úgy gondolom egészen jól megúsztam, kicsi köhögés van még, gyengeség és még mindig nem érzek szagokat.

Maga a rendszer egy vicc, most komolyan, ha az ember nem viselkedik felelősen ebben a helyzetben, akkor ott terjeszti a vírust, ahol nem szégyenli. A kutya nem kérdezte kilenc napig, hogy kivel találkoztam, merre jártam, és amikor megkérdezik, akkor meg mindegy, mert már lejár a 10 nap :-)

Én egyébként jeleztem mindenkinek már hétvégén, hogy nem vagyok jól és a teszt eredmény tudatában újra hívtam mindenkit, akivel a tünetek megjelenésének hetében találkoztunk, egyébként az ÁNTSZ 48 órát vizsgál(na),  ha még aktuális (lenne). Mákunk volt az őszi szünettel és az emiatt kivett szabadságommal, jóval kevesebb emberrel találkoztunk így, és tudtommal mindenki jól is van!

A család sem kapta el, legalábbis mindenki tünetmentes.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

+

  Hétvégén lázasodtam be, izom és izületi fájdalommal, hétfőre már egészen jól voltam, de azért a főnökömmel egyeztetve nem mentem be dolgozni. A csajokat sem küldtem suliba, háziorvosom kért tesztet. Egy óra múlva már hívtak is a mentőszolgálattól, kedden kilencre mehettem tesztre. Ma délután lett meg az eredmény, sajnos pozitív.

A tünetek közül igazából a fejfájás maradt meg, ez végigkíséri a napjaimat és estére eléggé ledönt a lábamról, de alapjában véve nem vagyok olyan rosszul. A köhögés nem vészes, kis orrdugulás és tegnap délután óta nem érzek szagokat. 

Többiek szerencsére még jól vannak.