Pár éve minden tervezgetésnél felmerült már a montenegrói nyaralás ötlete, de mindig elvetettük, többnyire azért mert messze van. Közelebb idén sem jött, viszont találtunk egy olyan szállást, amibe a képek alapján rögtön beleszerettünk és ez eldöntötte a kérdést.
A szokásos szombati indulást idén vasárnapira cseréltük, mert a lányoknak előadásuk volt szombat este.
Hajnali négyre terveztük a rajtot, végül öt előtt egy kicsivel sikerült elindulnunk.
Meglepően jól haladtunk, a zágrábi kapunál volt egy kis lassulás, de folyamatosan lehetett haladni. A feketeleves a horvát-montenegrói határon jött, ott álltunk két órát, addigra már mindenki kicsit nyűgös volt. Végül fél nyolcra sikerült begördülni az
apartman elé. Szerencsére tényleg olyan volt, mint a képeken, egyetlen probléma merült fel, a nyolc lakáshoz kb. 5 parkoló tartozott, ez folyamatos probléma volt a hét során, egymást akadályoztuk a közlekedésben a többi lakóval, kicsit kellemetlen volt.
A kilátás tényleg páratlan és csodálatos, hogy az ember a medencében hűsölve is nézegetheti. Az apartman klassz, tiszta, jól felszerelt, két fürdőszobával.
Morinj a Kotori-öböl legbelsőbb részén fekszik az Orjen és a Lovcen-hegységek által körülvéve. A morinji kis strand 250 m a szállástól, van mosdó, zuhanyzási lehetőség, bár, étterem közvetlenül vízparton és egy kis bolt. A tenger nem olyan tiszta, mint Horvátországban, de mi itt a parton és a vízben sem láttunk szemetet, inkább a vízi és a partról besodort növényzet jellemző.
Montenegróban mindenütt rengeteg a cica, ez egyrészt cuki, másrészt elég szomorú látvány sok helyen, mert azon kívül, hogy etetik őket, láthatóan mást nem tesznek értünk. Nincsenek ivartalanítva, a belterjes szaporulat miatt pedig sok a beteg állat. Odaérkezésünkkor a szállásadónk is figyelmeztetett bennünket, hogy a konyhaablakot mindig tartsuk csukva, mert beugranak a macskák és megesznek mindent, amit találnak.
Az öböl menti panoráma úton mi Kotorban és Budvában járunk, Kotorban többször is, nekünk az tetszett jobban. Finomakat ettünk, jókat sétáltunk az óvárosban és innen indultunk tengeri kirándulásra is.
Kotor régi mediterrán kikötője és az azt körülvevő, a szerb Nemanjić-dinasztia által építtetett lenyűgöző városfal nagyon jó állapotban maradt fenn és az UNESCO védelmét élvezi. A város középkori városfalai egészen a 260 méter magasban álló Szent János (Sveti Ivan)-erődítményéig húzódnak, ahová a kissé fárasztó hegymászás ellenére is érdemes felkapaszkodni a városra és az egész Kotori-öbölre nyíló pazar panoráma miatt. Ide csak Attilával és a néger teniszezővel kapaszkodtunk fel (Dorkának nagyon durva színe lett már három nap alatt), mert a többiek nem kívánták az aktív testmozgást. Tényleg nem egy könnyű túra, a lépcsőket nem az én lábaimhoz méretezték, viszont megéri felmászni, mert csodás a kilátás és miután újra kap az ember levegőt, a mozgás is jól esik a több napos pancsolás után.
Budva valahogy nem fogott meg bennünket annyira, talán itt látszik leginkább a "balkán" mentalitás. Többször gondolkodtunk rajta horváthországi nyaralások során, hogy átruccanunk a csajokkal a budvai csúszdaparkba, mert a dalmát részen nincsen. Meg kellett volna tennünk három-négy évvel ezelőtt, ugyanis mára hagyták szétrohadni az egészet. Jártunk a Ploce strandon, ahol többszintes betonteraszokon állnak a napágyak és ernyők, van négy tengervizes medence, bulimedence habpartyval, viszont a WC mocskos és az öltözökben eldobálva a betét, pisiszag van és egész nap nem takarít senki. Valahogy azt éreztük ezen a részen, hogy hiába vannak a remek természeti adottságok, ha nem tudják kihasználni. A belvárosban negyed órán át sétáltam a papír fagyis tálkákkal, mire ki tudtam dobni, úgy, hogy befizettünk megnézni a Citadellát és ott végre volt kuka.
Minden tengeri nyaralás alatt hajózunk legalább egyszer, idén egy rövidebb motorcsónakos túrára esett a választás. Gyakorlatilag ugyanazt az utat jártuk be, mintha egy egész napos hajókázást választottunk volna, viszont egy három órás száguldással teljesítettük az MSD Adriatic-kal. A lányok nagyon élvezték és valljuk be, nekünk is tetszett. A srác aki megfűzött minket a parton, Davide, a montenegrói vízilabda válogatott játékosa volt és mikor hallotta, hogy magyarok vagyunk, elsorolta, hogy kiket ismer a csapatból. A csónakban összesen két ötfős család volt, meg a kormányos, kimentünk egészen az öböl bejáratáig. Megnéztük Mamula szigetét, ahol a Casino Royale-t forgatták, illetve az öböl belső részén is található két apró sziget, melyek egyikén bencés
kolostor, a másikon a Gospa od Skrpelja (Szirti Madonna) templom épült. Előbbit csak a tengerről néztük meg, utóbbinál ki is szálltunk. Úsztunk egy kicsit a Kék-öbölben, kellemes volt a tenger nagyon.
A 11-15 óra közötti időt igyekeztünk a lakásban tölteni, rengeteget olvastunk, rejtvényt fejtettünk. Iszonyúan erős napsütés volt, 40 fok feletti hőmérséklettel.
Sokat hallani a montenegrói közlekedésről is. Meg kell mondjam, örülök, hogy nem én vezettem. A szabályokat sokan afféle ajánlásként tekintik, simán kanyarodnak eléd, amikor már zöld a lámpád, neki pedig piros, átmegy a gyalogosok között a zebrán is. Mindeki dudál állandó jelleggel. Nagyon kell figyelni. Kikanyarodnak eléd bármikor, bárhonnan, mindegy kinek van elsőbbsége.
Mindenesetre csodás ország, rengeteg lehetőség van benne, a Kotori-öböl gyönyörű, a hegyek között fekvő tengervíz látványa lenyűgöző. Velünk mindenhol kedvesek voltak, általában kaptunk kedvezményt is, Pankát szinte mindehol ingyen engedték be. Finomakat ettünk, életemben nem ettem még olyan jó salátát, mint Kotorban a rukkola saláta, áfonya dresszinggel, áfonya szemekkel, karamellizált dióval és helyi sajttal.
Utolsó este a kedvenc morinji helyünkön vacsoráztunk, élőzene is volt.
