a csajok a nyarat.
Panka tegnap Niki barátnőjénél aludt. 18-án megint megy majd.
Lili ma Pogárdiba tekert egy volt osztálytársához. Dorka pedig a Velencei-tavon van a barátnőivel.
Holnap Orsival mennek a Balcsira. Nem unatkoznak.
Esti futás is megy még, addig én kondiparkozok. Fél kilenc felé szoktunk lemenni, előtte kibírhatatlan a hőség.
áll előttünk. Ma reggel hétre mentek a csajok jégre és 11-ig lesznek, mert segítenek a korisuliban is. Délután Panka moziba megy osztálytársakkal, Lili kosármeccsre volt osztálytárssal. Dorka tanul. Remélem azért a többiek is fognak kicsit.
Múlt hét pénteken volt Lili szülőije, amit egészen egyszerűen elfelejtettem, pedig még szerdán beszéltem is róla Attilának, hogy benézek a fogadó órára is, és pénteken teljesen kiesett a fejemből. Lili fél hétkor kérdezte meg, hogy neki nem ma van a szülőije?, de akkor már mindegy volt. Soha nem történt még velem ilyen, azt hiszem én is kicsit fáradt vagyok.
Hétfőn a Tópartisra már nagyon figyeltem, meg is jelentünk mindketten Attilával (minden osztálynak egyszerre van).
Este megkérdeztem Pannit, hogy miért nem nevezett az angol versenyre, de aztán rögtön el is szégyelltem magam, mert amennyire ő le van terhelve az utóbbi időben, az egy felnőttnek is sok lenne. Edzettek a héten hétfőn, kedden, szerdán kétszer, suli előtt és este, szombaton és ő még vasárnap is megy a juvenile csapattal. Mellette igyekeznek helyt állni az énekstúdióban is, bár a héten még nem volt magánének, de vasárnap már lesz csoportos óra és jövő héttől újra lesz egyéni is. Egyébként csak annyit mondott: MERT NEM AKARTAM és teljesen igaza van.
Pénteken pár junior versenyzőt elkísértem az Öreghegyi Művelődési Házba, mentálfitnesz tréningre. Havonta egyszer tervezik és nagyon jó dolognak tartom. Tegnap a célok jó megfogalmazásáról volt szó. Érdekes volt, bevonták a gyerekeket, szófelhőt gyártottak a célokról, motiváló és demotiváló dolgokról és átbeszélték azokat.
Múlt hétvégén volt a Szépség és a Szörnyeteg, valamint az Elisabeth premierje a Köfémben. Nagyon tetszett mindkét előadás, a Szépségben fantasztikusak a jelmezek és mindenki nagyon odatette magát.
A lányoknak így a versenyszezonnal együtt sok, látom, hogy fáradnak, de igyekeznek mindenhol toppon lenni. Árpilistól majd kicsit könnyebb lesz, amikor a versenyeknek vége és kicsit edzésen is visszavesznek a tempóból, viszont ott meg majd indul az év végi hajrá, szóval várjuk a nyarat.
Én elkezdtem január elején egy életmódváltást, a wow tea termékeivel és étkezési tervével. Nem mondom, hogy könnyű volt az átállás, de megéri, mert látom az eredményét. Kedden és csütörtökön eljárok a Kossuthba nyitott tornatermek programra tornázni és nagyon várom a tavaszt, hogy lehessen tekerni.
hogy Panka úgy várta az érettségi szünetet, mint a messiást, már első nap hétkor kelt és háromnegyed nyolckor már a Kossuthos kidobó előtt álltunk sorban az autóval - ó régi szép idők. Három órára beült a régi osztályával, örültek neki, jól érezte magát. Dorka is bent volt ugyanennyit, Lili később ment, csak délre jött.
Héfőn kedden én is szabadságon voltam, Amíg ők suliztak, megpucoltam lent az összes ablakot, már nagyon ráfért, takarítottam. Ebéd után társasoztunk, olvasgattunk kint a kertben, napoztunk. Délután végre görkori edzésük volt a Bregyóban (az első az eső miatt maradt el, a második meg pont az ünnepre esett)., mi is kimentünk kicsit mozogni velük. Kedden Attila is itthon volt és elmentünk Veszprémbe az állatkertbe. Szeretem, mert olyan szép zöld, mondjuk Nyíregyháza a kedvenc, ha állatkertről van szó, de az kicsit messze van.
Szép időnk volt, csajok megetették, akit lehetett.
A téli szünet, az ünnepek csak annyit mondtak, HUSS és már el is repültek.
A 23-i gála nagyon jól sikerült, ügyesek voltak a fiatalok, nagyon klassz előadást hoztak össze. Lili nem jött ki a színpadra, amikor következett volna a műsorrend szerint és már teljesen lemondtam róla, amikor a végére összekapta magát és fellépett. Nagyon-nagyon büszke voltam rá, hogy megtette és ráadásul tényleg nagyon jó volt. Ő az a gyerekünk, aki nagyon szeret énekelni, de fellépni annál kevésbé, mindig hatalmas stressz neki, mert nem tudja elhinni magáról, hogy jó valamiben. Itt is köszönöm Lalának és az egész csapatnak, hogy nem hagyták, hogy feladja és megnyugtatták és "kilökdösték" a színpadra.
Amíg ők próbáltak egész nap, mi befejeztük az utolsó simításokat, és megvettük az elmaradt dolgokat.
Hatalmas fát választottam, formás volt, de viszonylag keskeny és magas. Olyan magas, hogy kellett is jó darabot levágni az aljából, hogy beférjen. Csajok örültek, így megérte. Mimmó idén szinte egyáltalán nem bántotta, kapott egy pici gömböt játszani, azzal elvolt. Az ágakat rágcsálta kicsit, azért kellett rászólni, de nem mászott fel és a díszeket sem piszkálta.
Mikor egészen kicsik voltak a lányok, akkor 23-án éjjel díszítettük fel a fát Attilával, de már évek óta együtt díszítjük 24-én délelőtt. Idén nem főztem az ebédet, hanem rendeltem, mert negyed kettőre mentünk a hagyománynak számító karácsonyi moziba. Így is elég kapkodós volt a délelőtt. Amikor kisebbek voltak a lányok, anyu a mozi alatt pakolta be az ajándékokat a fa alá, így megvolt a varázslat. Mióta nagyobbak, én maradok utoljára, és odacsempészem kifelé menet. Már tudják ugyan, hogy tőlünk kapják, de mégiscsak van benne valami sejtelmesség, ha nem látják :-)
A délután szuper volt, idén sikerült mindegyik csajnak örömet okoznunk az ajándékokkal. Kipróbáltuk az új társasokat, sokat játszottunk.
Elkészítettem a hagyományos kacsamellet vacsorára, idén töltött csirkecomb volt mellé és parázsburgonya héjában, mert azt mindenki szereti.
Elkészült a trüffeles rombusz is, amihez szintén évek óta ragaszkodunk, a vaníliás kifli mellett.
Van még egy butuska karácsonyi hagyományunk, minden decemberben levadászom a legcukibb mintás karácsonyi WC papírt és egész decemberben ezt használjuk. Egy időben a Müllerben lehetett aranyosakat venni, de most már egyre több helyen van.
Másnap Attila szüleinél ebédeltünk, estére pedig megérkeztek tesómék anyuékhoz. Ajándékoztunk, itt is - ott is. Elővettem a régen használt vattacukor gépet és készítettünk vattacukrot.
