Málta.
Nagyon nehezen szerveződött az idei nyaralás, sokáig időpont sem volt, ötletünk sem a célpontra. Végül miután belőttük a dátumot, pikk-pakk eldöntöttük a többit. A lányoknak mindegy volt, csak tenger legyen, mi meg kirándulni is akartunk, itt megvolt minden elérhető közelségben. Elég szépen bejártuk a szigetet az egy hét alatt szerintem, napi 20-25.000 lépés megvolt, én még két reggeli úszóedzést is be tudtam iktatni, egy csodálatos uszodában.
A repülőgép időben indult Budapestről és időben is landoltunk Máltán, leszállás után megvettük a hét napos Tallinja cardot mindenkinek, ez 27 Euro, de maximálisan kihasználtuk, a buszon egy jegy 2,50, tehát, ha legalább 11-szer utazol, már megéri. Az otthoni tervek szerint estére Valettába mentünk volna, de a szálláshelyünkön is tüzijátékkal vártak bennünket így a központba sétáltunk be.
Itthon olvastuk, hogy a buszközlekedés kaotikus, pontatlan és megbízhatatlan, de szerintem annyira nem vészes. Székesfehérváron is késnek sokszor ennyit a buszok, de itt nem is tudod, hogy mikor fog jönni, mert nincs hozzá applikáció, mint Máltán. Ráadásul rengeteg járat van, sűrűn jönnek, szóval egy kis lazasággal remekül használtató a rendszer.
A szállásra jutáshoz azért igénybe vettük a bookingon foglalt transzfert, amit jól is tetteünk, mert a buszok általában eléggé tele vannak, a sofőrök elég lendületesen vezetnek, így a nagy bőröndökkel nem lett volna kényelmes megoldás a busz.
Szintén itthon olvastuk még, hogy sok helyen gond az áramellátás Máltán, indulás előtt a szállásadónk is írt, hogy nincs áram és elnézést kér, de mire odaértünk megoldották, kétszer volt egy-egy rövidebb áramellátási probléma az ott tartózkodásunk alatt, ebből az egyik volt kellemetlen, a névnapos Panni nem tudta megnézni a Forma 1 futam végét, mert pont az utolsó 15 percre nem jutott áram.
Ami kellemetlenség volt a szálláson, hogy az előre jelzett mosógép nem működött, és nem is kaptunk érdemi segítséget a bejelentése után sem. Ez a vizes-homokos törölközők miatt zavaró volt, de nem rontotta el a nyaralást.
A kék kereszttel jelölt helyen laktunk, innen csavarogtunk mindenfelé, busszal, komppal, gyalog.
A helyiek kedvesek, mosolygósak, angolul mindenhol beszélnek.
Első teljes napunkon délelőtt helyben strandoltunk, délután pedig Valettába buszoztunk, a buszokon légkondi és wifi is van, és tiszták is.
A viz tiszta és legalább 29-30 fokos.
Valetta terület és lakosság szempontjából is az Európai Unió legkisebb fővárosa. Nagyon hangulatos, órákig lehet barangolni benne.
Este még csavarogtunk egyet "otthon"is, ahol megint tüzijáték volt.
A kilátás a teraszunkról:
Délelőtt a csajok kialudták a tegnapi napot, mi elgyalogoltunk egy nagyobb boltba (Lidl) bevásárolni.
A legnagyobb melegben a Máltai Nemzeti Akcáriumot néztük meg, nem nagy, de elég sokféle vízi élőlény van és egy nagyon ötletes tengeralattjárós merülés szimulátor. Sietni kellett vissza Forma 1-et nézni :-)
A késő délutánt homokos tengerparton töltöttük a Mellieha-öbölben. Nekünk kicsit zsúfolt volt, de a víz kellemes és tényleg végig homokos a part és a vízben is hosszan be lehet sétálni.
Hétfőn kora reggel Dorkával és Attilával elbuszoztunk Marsaxlokkba és feltúráztunk a St. Peter's Pool-hoz, sajnos fürdőruha nem volt nálunk, így csak megcsodálni tudtuk, addig Lilus megfőzte az ebédet.
Utána családilag Gozóra mentünk komppal, visszafelére Fast Ferry jegyet vettünk. Megnéztük Viktóriát, majd a Ramla Bay-en strandoltunk. Ez nekünk kicsit csalódás volt, valószínüleg nem néztünk utána alaposabban, mert ugye csodás vörös homokos tengerpartnak írja, ami igaz is, egészen a vízig, mert bent hatalmas kövek-szilák vannak, kicsit bokatörő :-)
Attilával megmásztuk a Tal-Mixta-barlangot is, elég melós, de megéri, a kilátos csodaszép.
A gyorskomp iszonyat kényelmes, majdnem el is aludtunk a kellemes ringatózásban a bőrfotelekben hazafelé.
Ha kedd, akkor nekem edzésnap, már itthon leegyeztettem a helyi úszóklubban, hogy reggel hat és nyolc között tudok menni edzeni, Attesztől kaptam melót, az uszoda egy csoda a tengerparton. Fura volt a tengervíz, meg kicsit melegebb is volt az itthon megszokottnál, de leúsztam, amit le kellett. Nagyon sokan voltak, a helyi úszóklub edzette a gyerekeket, de a szabad pályákon rengeteg szenior úszó dolgozott.
Ezt meg a helyi Spar-ban vadásztam edzés utánra, valami isteni íze van.
A napot ezután a Popeye village-ben töltöttük. Az 1980-as Robin Williams film díszletéül szolgáló falut szórakoztató központtá alakították át, rendben tartják, folyamatosan felújítják és igazi turista attrakcióvá vált az Anchor Bay-ben. A belépő megváltásával jár egy ajándék képeslap, ami az ajándékboltban váltható ki, egy popcorn a moziban (mi ide nem jutottunk el végül) és a strandon található vízi játszótér használata. Az ajándékbolt és az étterem rész rendesen túlárazott, és nem is túl finom, viszont az ötlet és a megvalósítás fantasztikus és hangulatos az egész. A tengerpart nagyon szép, kisebb gyerekeknek medence is van a felső részen. El lehet töleni simán egy napot. Van a vízben zenés-táncos torna, és egész nap különböző programok a szereplőkkel. A lányok is abszolút élvezték, végigjárták a vízi akadálypályát is, tartalmas nap volt.
Az idő iszonyat gyorsan telt és el is jött az utolsó teljes napunk, délutánra hajózást foglalatunk, délelőtt Dorkával hármasban elmentünk Sliemmába és Valettába, a család azon része, akik nem tagjai a túraszakosztálynak, a szálláson pihent. Dorka kedvéért megnéztük a bevásárlóközpontot is.
A hajózás a beszállítás után (kissé szervezetlen volt) egy csoda volt, rengeteget ugráltunk, csúszdáztunk a hajóról, úsztunk a Blue Lagoonban, koktéloztunk a parton és a hazautat végigénekeltük a hajón. Kikötés után a parton vacsiztunk, én nyuszit, amin a csajok jól kiakadtak.
Csütörtökön még letoltam becsülettel a reggeli edzést, aztán gyorsan összekaptuk magunkat és tízre jött a fuvar a reptérre. Úgy volt, hogy Mdina-ba megyünk családilag, de Lilinek nem volt jó a gyormra, így ők a reptéren csöveztek egész nap. Végül nagyobb baj nem lett, de még este sem kívánt enni, reméljük itthon kialussza.
Minket azért elküldtek várost nézni, így hármasban vágtunk neki. Nekem amúgy ez volt a sziget legszebb része.
A repcsi hazafelé kb. tíz perc késéssel indult - úgy láttam, hogy a máltaiak nem a szervezőkészségükről híresek - de a levegőben behoztuk és pontosan landoltunk.
Szuper kis hét volt, tartalmasan töltöttük. Láttunk sok mindent, aktívan pihentünk.
Közben meg zajlott a Neptun belépés, gólyatábor jelentkezés, számomra még mindig hihetetlen.
