2013. február 2.

Na igen, írni azt nem sok időm van. Este miután leteszem a csajokat, még főzök másnapra, vasalni is kell néha, délután meg nem szeretném a csajoktól elvenni az időt.

Kedden elloholtunk Dudus „fogszabályzójáért”, Attila kicsit kiakadt, hogy ezért a műanyag/gumi vacakért kérnek el egy tizest. Ráadásul Dorkának nyomja belül a száját, így küzdünk minden egyes percért, amikor a szájában tartja.

A fogorvos után, Attila felszedett bennünket Lilussal, aki még mindig a Mama vendégszeretetét élvezi és mentünk a gyerekorvoshoz, mert Panka köhécselt a bölcsiben alvásnál, meg ahogyan néztem a szemét, őt is utolérte a kötőhártyagyulladás. Kaptunk igazolást, hogy hétfőig mindenki maradjon távol a közösségtől, szemcseppet, Lilunak beutalót laborba (na az lesz ám csak az izgalmas dolog).

Szerdán és csütörtökön tehát már mindhárman a Mamit boldogították, aki szegény szintén megbetegedett. Én szerdán és csütörtökön úgy dolgoztam, hogy gyakorlatilag nem volt hangom, ez különösen telefonáláskor volt vicces. Valamint a csütörtöki szülőin, ahol kellett beszélnem, mert létrehoztam egy blogot a csoportnak, ami zárt és ahol rögzítjük a kis életük fontosabb eseményeit. Ugyanis az ovis honlap negyedévente frissül és csak 30 kép mehet rá csoportonként.

Péntekre Apukám olyan klassz volt, hogy kivett egy napot, hogy leváltsa a Másikmamát és egy kicsit Ő legyen a csajokkal. Profin elaltatta Pannit időben délután és teljesen jól elvoltak egész nap. Mikor hazértem, játszottam kicsit a lányokkal Anyuéknál, elkísértük őket kutyát sétáltatni, aztán rohantam készülődni, mert estére színházjegyünk volt. Ahová semmi kedvem nem volt elmenni, egyrészt, mert inkább lettem volna a lányokkal, másrészt szarul is voltam. Végül persze nagyon jól éreztem magam, jó volt a darab és Buch Tibor igazán fess gróf volt, nembeszélve arról, hogy hangja is van.

A lányokat reggel felvettük Anyuéknál, kicsit játszottunk itthon, aztán átvittük őket Anyósomékhoz, mert nem akartam, hogy ott legyenek a temetésen. A szertartás szép volt, bár végig szakadt az eső, olyan volt, mintha még az ég is sírna. Laci szépen beszélt. Kicsit maradtunk még a Marikáéknál utána, aztán siettünk vissza a lányokhoz, mert keveset láttuk egymást.