Végre

 vége a tanévnek, mindenki megkapta a bizonyítványt is, összességében elégedett vagyok, van akié kifejezetten szép lett - mondjuk sokat is dolgozott érte - és van, akitől azért többet várok, önmagához képest.

A koris piknik jól sikerült, a gyerekek nagy számháború csatát vívtak, sétáltunk a tó körül, beszélgettünk a szülőkkel/edzőkkel, finomakat ettünk. A lányok is tudtak beszélgetni rendesen, edzésen ugye hivatalosan nincs erre idő, bár azért a legtöbben megtalálják az alkalmat rá, csak ennek az edzők nem feltétlenül örülnek :-). Jó lenne gyakrabban csinálni ilyesmit, hogy összejövünk csak úgy.

Július 16-án az énekstúdió sikerrel bemutatta az új darabokat. Nekünk a Valahol Európában tetszett különösen, nagyon meghatóan adták elő a gyerekek. A Mozarton még kicsit dolgozni kell, de jó lesz az is, ahogy szokott a korábbi bemutatóknál is. Nekünk különösen szívfacsaró volt, mert már tudtuk, hogy ez az utolsó alkalom, hogy színpadon állnak a lányok. Úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább az éneklést és az életük más területeire koncentrálnak. A hónap végén búcsúzank a stúdiótól, öt év után. Tartalmas időszak volt, sokat tanultak, nagyon boldog voltam, hogy Lili a végére bevállalt egy icipici szóló részt. 

Kis segítséggel Dorkának tudtunk szerezni korábbi kardiológia időpontot, igaz Velencére. Nagyon jó élmény volt, mindkettőnknek, a doktornő igazán kedves és alapos volt és ami a lényeg, hogy minden rendben van. Egy felesleges inhúr miatt van a zörej, de a szíve teljesen egészségesen működik. Dorkának egyébként érdemes orvoshoz járni, mert nem győzik dícsérni, most is megkapta, hogy milyen klassz izomzata van és milyen szép :-). Rákerült a papírra, hogy sportolhat, beadom majd a sportorvoshoz jövő héten. 

Július 11-én Attila ötven éves lett, szerveztem neki meglepetés bulit, amire azért valljuk be, számított, ezért pár vendéget a "régi" életéből későbbre tartogattam, így meglepődés is volt :-) Főleg, mikor megkapta az ajándékot kedden, hogy csütörtöktől elutazunk kettesben. Szuper napokat töltöttünk Zalában, isteni zalai dödöllét ettem. Jó volt kicsit kettesben lenni. Csajok szuperül helyt álltak itthon. Első éjszaka itt aludtak a barátnők, így együtt volt "az öt Meiszter", ahogy az edzőjük hívja a kis csapatot. Innen mentek bicajjal edzésre és pénteken suliba. Remekül elvoltak a négy nap alatt, még mostak is. Ilyet még véletlenül sem csinálnak, ha itthon vagyok :-). Azért, hogy itt mertem hagyni őket, abban nagy szerepet játszottak anyuék, akik itt laknak mellettünk és ha bármi baj van, számíthatunk rájuk.

A szlovén orchidea farmról hoztam haza is egy vaníliát, elvileg másfél év múlva teremni fog, ha életben tudom tartani addig. (és be tudom porozni egy pálcával, ami az eladó szerint nem nehéz, nekem azért vannak kétségeim)

Június 22-èn Szofi ballagásán jártunk. Szegények a szakadó esőben búcsúztak az iskolától.

Sajnos sem látni, sem hallani nem nagyon lehetett semmit, várjuk a videót. 

Dodó jelentkezett a Gyulai István Memorialra önkéntesnek, hogy minél közelebb lehessen a kedvencéhez. Érmes vadász szeretne lenni, de területi beosztás csak jövő héten lesz.

Panka meg középfokú angol nyelvvizsgára csekkolt be, neki még a július a tanulásról fog szólni.

Hétfőn volt az utolsó görkoris edzés, lesz egy kis szünet ott is.

Csütörtökön a Balatonra ment az öt Meiszter, jól érezték magukat nagyon, vettem országbérletet, indulhat a csavargás. Az augusztusi edzőtáborig a pihenésről fog szólni a nyár, rájuk is fér, nagyon hosszú volt ez a tanév és sokat dolgoztak iskolán kívüls is.

Attilával voltunk a Margitszigeten a Bradley Jaden koncerten. Nagyon tetszett, a srác ahhoz képest, hogy West End-sztár, egy végtelenül kedves, mosolygós, szerény csávó, aki hálás volt, hogy itt lehet. A szünet után megjegyezte: Visszajöttek! :-) Hálás vagyok a NOE-nak, hogy sokszor ingyen vagy az eredeti jegyár töredékéért eljutunk ilyen eseményekre. Az meg szuper kezdeményezés, hogy a színházak, események felajánlják a nem értékesített jegyeket különböző szervezeteknek. Nekik is jó, mert az előadó(k) nem az üres sorokat nézi(k) és sokan eljutnak olyanok is, akik nem engedhetik meg maguknak a teljes árat.

Nosztalgiáztunk is kicsit, mert kb ezer éve nem voltunk a Margitszigeti Színházban, pedig nagyon hangulatos.

Néha borzasztóan mérges vagyok, hogy Mimó hétvégén is öt körül ébreszt, de mikor már túl vagyok két ablak megpucolásán, a fürdő rendbetételén, kétszer ment a mosógép, kiteregettem, blogot írtam, most vasalok és még kilenc sincs, akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem rossz dolog ez.

Isten veled Barátom!

 Te voltál a legédesebb macsakgyerek a világon! Sosem fogunk elfelejteni!

Igazságtalan, hogy ennyire kevés jutott nekünk egymásból.

Felfoghatatlan, hogy másfél hét alatt elmentél.

Azt hittük csak egy gyulladt fog. Mikor másnap olyan ijesztő állapotba kerültél, megtettünk mindent és te harcoltál. A transzfúzió után két napig olyan jól voltál és mi elhittük, hogy minden rendben lesz, mert el akartuk hinni.

Aztán csütörtökön megjött a laboreredmény és kiderült, hogy nem tudunk érted többet tenni, csak a szenvedésedett hosszabbítanánk. El kellett mondanom a lányoknak, akik hangosan zokogtak, te meg nem értetted mi történik.

Ott voltam veled, amíg lehetett, mégis úgy érzem cserben hagytalak! Ne haragudj!

A lányokkal csak lézengünk itthon, nem találjuk a helyünket, iszonyat űrt hagytál magad után.

Vártalak reggel, hogy az ébresztőm előtt már az ágy végében dorombolj és hanyatt dobd magad egy kis pocaksimiért. Vártam, hogy hangosan panaszkodj, ha nem a tányérodhoz indultam előszőr. Vártam, hogy szomorúan nézz utánam, mikor elmegyek és rohanj elém, amikor megjövök. A lányoknak még mozdul a kezük az ablakpárkány felé a kanapén ülve, hogy megsimogassanak. Minden neszre felkapják a fejüket, aztán könnyes lesz a szemük, mert már nem te zörögsz. Várják, hogy a földön tanulva, azonnal rátelepedj az összes tankönyvre füzetre, de te már nem jössz. 

Legyen neked könnyű a föld!

Szeretünk Dexter!

Az utolsó hét jön

Úgy volt, hogy ma elmegyünk anyuék után Tamásiba és fürödhetnek egyet a csajok. Még új fürdőrucikat is kaptak tegnap, de sajnos Lili délutánra belázasodott, éjjel hányt, most is lázas, így nem megyünk sehova.
Látszik, hogy ő a legkötelességtudóbb gyerekem, végigcsinálta a hetet, minden fontosat kipipált, csak utána dőlt ki :-)
Megvolt a csütörtöki szinti vizsga, az évzáró énekkoncert, a pénteki pedagógus napi fellépésük, most már csak pihennie kell.
A vírust egyébként Pancsi hozta haza, ő múlt hét vasárnap lázasodott be, de neki a hasmenés jutott. Elég sokan vannak így a városban, mert kedden délután két és fél órát ültünk a doktornőnél és zárás után, mikor mi végeztünk, még vártak vagy tízen.
Abban maradtunk, hogy szerdán még nem megy suliba, még elég gyenge volt a három napi nem evéstől, de délután ott lehet a néptánc bemutatón.
Nagyon kis cukik voltak. A műsor elején énekelt kicsit a Babszemekkel, erről nem is tudtam.

A fellépés után elvittük a nagyokat balett edzésre, hazafelé Panka így járt a kocsiban.

Hiába még nem volt 100%-os.
Csütörtökön már ment reggel, egytől volt a szinti vizsgájuk, utána hazajöttek kicsit pihenni és negyed hatra vittem őket vissza beéneklésre a koncert előtt.
Az este megint szép volt, bár én vegyes érzésekkel hallgattam, mert tudtam mi vár rájuk másnap. Hogy megint búcsúzni kell valakitől, akit szeretnek, mert Csillának ez az utolsó koncertje a suliban.

Csilla pénteken mondta el a gyerekeknek, először a Kicsinyek kórusának, aztán az osztályának, Liliéknek. Tudtam, hogy Lili ki lesz készülve, de Panka is nagyon sírt. Dorka meg meg volt sértődve, hogy neki soha nem mond el senki, semmit.
Mikor Lili hívott suli után, annyira fuldokolva sírt, hogy nem is értettem, mit mond, még jó, hogy tudtam, hogy mi fáj neki, különben biztosan szívrohamot kaptam volna, hogy mi történt vele.
Lili délután azt mondta: Mert ő volt az egyetlen tanár, aki vicces is és kedves is ,de tanár is , tudod olyan szigorú, ilyen nincs még egy. A többi vagy túl kedves, vagy túl szigorú.
Panni: De nagyon rossz volt, én is sírtam! Most már soha többet nem fog Picurnak és Törpillának hívni. Lázadjunk fel! Hiányzik!
Sok idejük nem volt összeszedni magukat, mert kettőre vissza kellett menniük a suliba próbálni a háromkor kezdődő pedagógus napi műsorra.
Az új tanárnőnek nem lesz könnyű dolga, mert az enyémek már előre utálják, hiába mondtam nekik, hogy adjunk neki egy esélyt, lehet, hogy nagyon kedves lesz, de pillanatnyilag nem vevők a szövegemre, így hagyom őket "gyászolni". Aztán majd meglátjuk.
Jövő héten kirándulni mennek a DÖK napon és Liliék még lézerharcolni is mennek. Lesz lehetőség elbúcsúzni, remélem, hogy nem lesz nagyon szomorú együttlét és tudják élvezni egymás társaságát, amíg lehet.

Úgy látszik ezt minden gyerekemmel végig kell járni ezt az utat és valahogy mindig az megy el, akihez ragaszkodnak...

Elválunk egymástól, mint ágtól a levél

Tíz év után hétfőn lesz az utolsó munkanapom a cégnél, létszámleépítés van és ezúttal nem úsztam meg én sem.
Szomorú vagyok, mert sok jó kollégától kell megválnom. Nagyon jó kis csapatot hoztunk össze szerintem a végére, szerettem velük dolgozni, jól ment a munka, segítettük egymást.
Hálás vagyok az akkori vezetésnek és HR-nek, hogy visszavettek gyes után, három kicsi gyerekkel, részunkaidőben, sokaknak ez sem adatik meg. A szentendrei költözésnél támogatták a távmunkát, mert meg voltak elégedve a munkámmal, nagy lehetőség volt ez nekem.
A mostani vezetés máshogy gondolkodik.

Köszönettel tartozom a főnökömnek, Budavári Zoltánnak, mert hihetetlenül jó ember, nagyon okos, rengeteget tanulhattam tőle és mindig kiállt mellettem!

Közvetlen és távolabbi kollégákkal mindig megtaláltuk hangot, volt mindenre megoldás és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőlük.

Ma délelőtt többször sikeresen megríkattak, mert olyan válaszokat kaptam a búcsú e-mailemre, hogy kicsit megszakad a szívem a sok kedvességtől.

A változás mindig kicsit ijesztő, de remélem, hogy sok jót is fog hozni az életünkbe. Találok egy klassz munkahelyet, sok új emberrel fogok megismerkedni és rengeteg szuper kollégám lesz majd.

Így most aktívan keresem azt a helyet, ahol szükség van a munkakedvemre, lendületemre és jó fej kollégákkal segíthetjük egymás munkáját :-)

Búcsúajándék

Úgy alakult, hogy a lányok ma mennek utoljára oviba. Az ikrek ténylegesen, hiszen ősztől már az iskola padjait koptatják, Panka pedig őszig kiveszi a nyári szünetet, szeptembertől pedig csoportot vált.
Így készültünk egy kis ajándékkal. Az óvónénik és a dadusok egy-egy kézlenyomatból készített "képeslapot" kapnak.

A két csoport pedig egy-egy virágot, hogy jövőre is eszükbe jussanak a távozók.

Tudom közhely, de számomra még mindig hihetetlen, hogy így elszaladt ez a négy év és búcsúznunk kell.