Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2015

Húzós hét

Rengeteg munka, két sulis szülői, két nap Szentendre.
Futás csak egy fért bele hétfőn, mert keddre már nagyon vacakul voltam, lehet, nem kellett volna kimenni a vasárnapi hóviharban. Azért remélem vasárnap már tudok menni, de most többet ártott volna, mint amennyit nyertem volna vele.
Dodóka is köhécselt hét közepétől, ma elvittük Apuval a doktor nénihez, aki azt mondta, hogy szerinte influenza és mikor mondtam, hogy nem lázas, azt felelte rá, hogy majd lesz. Reméljük most nem lesz igaza.
A nagyoknak ma nem volt suli, ami nem is baj, mert Lili is nagyon elfáradt a héten. Keveset is láttak, délután is sokszor dolgoztam sajnos. Mindenkinek nehéz volt.
Ha már az orvosnál jártunk kértem beutalót Dorkának az orthopédiára és mindháromnak a kardiológiára kontrollra, mert azt elsumákoltunk rendesen.
Tegnap mire hazaértem, építettek Attilával hóembereket, de mára sajnos tönkrement az összes, nagy volt a szomorúság.
Ma és holnap még suli is volt/lesz nekem, megkaptuk a múltkori angol teszt ered…

Minden rendben

van Attilával. Szerdán végre lett második szövettan eredmény és nem rosszindulatúak a csomók!!!
Hatalmas tehertől szabadultunk meg.
Elmeszesedett gyulladás...
Márciusban lesz CT és doki, de egyelőre semmi teendő nincs vele.

Köszönjük szépen, hogy ennyien gondoltatok ránk, szorítottak, hívtatok, üzentetek!
Nagyon jól esett!





25330m

Ennyi került a futócipőmbe a héten, ma némi hóval és latyakkal megspékelve. Igaz, az csak a jobb lábasba, mert valahogy mindig úgy jött ki a lépés :-)
Remek szembe szél fújt némi hóval, finom volt. Ahol a hó sem volt eltakarítva, kicsit úgy éreztem magam, mint egy egyszemélyes sarkvidéki expedíció.
A heti három kinti futás mellé bekerült a héten egy négy kilométeres futópados edzés is, 3-6% közti emelkedővel. Másnap éreztem kicsit a térdemet, úgy éreztem, hogy csak vánszorgok a hét kilométeres távon, aztán kiderült, hogy majd egy perccel jobbat futottam, mint két nappal előtte. Mondjuk a három egymás utáni futás kicsit megterhelte a szervezetemet, csak nehéz összeszervezni az én futós napjaimat a lányok különóráival.
A hét mottója:

Alkottunk

Én hópelyheket textilfilccel Dorka készülő palástjára.

A lányok hóvirágot.





Halacskát


És néhány csigabigát
Délelőtt az Apu elvitte őket játszóházba a szép bizonyítványért, este Dorka és Panna kézilabdameccsre mentek. Lilivel addig hatalmas kártyacsatát vívtunk.

Ma sem unatkoztunk :-)

Bogyó

Hétközben aktív "ÉMI dolgozó", hogy ne érezzem magam olyan egyedül, munka közben



hétvégenként mesenéző társ, plüssállat helyett :-)

Lili rajza Bogyeszről


Majdnem 20

A héten háromszor futottam, kedden és csütörtökön 6,5-6,5 km-t, gondoltam vasárnap ha megy (értsd: ha beledöglök akkor is) lefutom a hetet, mert a heti 20 km sokkal jobban hangzik, mint a 19,5 :-)
Majdnem összejött. Kicsit későn értünk haza a Mamától, Attilának pedig fél hatkor indulnia kellett focira, ráadásul ő volt a sofőr is most. 5:29-kor értem vissza a kapuba és 6700 m volt a cipőmben, de ment volna, ha van még egy kis időm.
Na majd a héten!

Összevisszaság

Az van :-)

Rettenetesen el vagyok maradva az események rögzítésével, mivelhogy nem írtam még néhány karácsonyi eseményről sem. Többek között voltunk a Marikáéknál is, ahol a csajok klassz társasokat kaptak ajándékba.Az én személyes kedvencem ez, mert nem egymás ellen kell játszani, hanem a kukacokkal versenyezni és csapatban kell dolgozni, végre nincs veszekedés, hogy ki nyert és miért :-)  Családilag pedig egy közös nagycsaládos fotózást Vikiéktől, remélem össze fogjuk tudni hozni, mert nyáron mindenki ezer felé van általában, nekik pedig elég húzós időszak az esküvői fotózás miatt.
Aztán január elsején csúnyán leléptünk kettesben Visegrádra, nagyon ránk fért. Csajokat anyuék gondjaira bíztuk, mi pedig nagyokat sétáltunk, pihentünk és élveztük, hogy végig tudunk mondani két mondatot anélkül, hogy valaki beleszólna :-)












A lányok azon a szombaton megnézték a Parázsfuvolácskát az Erkel színházban anyuékkal, nagyon tetszett nekik.
A múlt hét elég húzós volt, rengeteg munkával és három nap…

Beneveztem

a 18. Kékes Csúcsfutásra.
Nem vagyok normális! De élvezem :-)
Köszönet a támogatásért a DK Teamnek, Farkasfalvi Panni kolléganőmnek és természetesen a családomnak :-)

Nem a távolságtól félek, hanem a magasságtól, de igyekszem észben tartani, amit Szabi mondott nekem, hogy a magasság a barátunk.

Megyek keresek valami hegyet a környéken :-)


Lili

A legérzékenyebb, legzárkózottabb, legfélénkebb a három csaj közül. Aki külsőleg legkevésbé, belsőleg leginkább hasonlít rám. Tükröt tart folyamatosan. Akit talán a legnehezebb feladat nevelni/ terelgetni, mert magát nehezen neveli az ember :-)
Kicsit művész lélek, nagyon szépen rajzol, ezt sajnos nem tőlem örökölte, talán az apai nagyapám volt ilyen ügyes kezű.

Nagyon jót tett neki a suli, sokat nyílt, itthon is beszédesebb lett, szívesen mesél. Sőt ha a két nagyszájú belebeszél, már rájuk is szól, hogy most ő van soron :-)
Nagyon jó kis csajbandát alakítottak ki a suliban, örülök neki.
Az iskolában nagyon igényes  a munkájára, szorgalmas, lelkiismeretes. Szereti is az iskolát és Dóri nénit. Tiszta lelki beteg volt, hogy a múlt héten beteg lett a tanító nénije. Hétvégén már mondogatta, hogy ő nem is megy, csak akkor, ha Dóri néni is jön. Vasárnap mondtam neki, hogy rajzoljon valamit, és bedobjuk a postaládába, szerencsére nem messze lakik tőlünk Dóri néni. Tegnap aztán ragyogva mesél…

Dorka

A sajtkukac, az egyfolytában beszélős. Neki mindig mindenről tudnia kell (és tud is), mindenről véleménye van, amit feltétlenül azonnal közölnie is kell mindenkivel. Csendben csak akkor van, ha alszik.
Az iskoláról való véleményét elég jól összegzi az a pár mondat, amely tegnap reggel hangzott el. Reggel ők is bekísérték az oviba Pannit és Márti néni (aki ugye tavaly még az ő óvónénijük volt) megkérdezte, hogy hogy megy a suli. Mindketten rávágták, hogy jól, ami igaz is. Majd Márti néni feltette az ötmilliós kérdést, hogy mit szeretnek a legjobban a suliban. Dorka pedig pillanatnyi gondolkodás nélkül vágta rá: A SZÜNETET!
Majd miután Lili mondta, hogy ő mindent szeret, helyesbített, hogy ő is :-)

Saját bevallása szerint nem szeret dolgozni, szóval még nagy ember is lehet belőle :-). Egyébként meg mindent megcsinál, amit kell 95-100% között mozgott a múlt havi értékelése, annak ellenére, hogy még mindig eléggé szétszórt. Kíváncsi vagyok mi lesz a félévi értesítőben. Ha annyi odafigyelé…

Beindult a nagyüzem

Ovi-Suli-Munka-Sport

Dorka legnagyobb megdöbbenésemre vasárnap este negyed órát sírt teljes kétségbeesetten, hogy ő nem akar menni és itthon akar maradni velem. Kicsit féltem a másnapi indulástól, mert elég élénk a fantáziám és már láttam magam előtt, ahogy vonszolom magam után az üvöltő gyereket az iskola auláján át az osztályterem felé, de szerencsére ekkora gáz nem volt. Reggel még megjegyezte, hogy nem szeretne, de azért ment.
A többiek meg kifejezetten lelkesek voltak, Lilinek már nagyon hiányoztak a pajtások és Panka is szívesen óvodás, mióta Lepkés lett.
Bevallom őszintén, én is nehezen rázódtam vissza, a munkába is, meg az itthoni feszített tempóba is. Tegnap el is felejtettem betenni Dorka környezet könyvét a táskájába. Szóval össze kell kapnom magam kicsit.
Hétfőn már koriedzésen is voltunk, kedden a sulis tánc is megkezdődött, ma pedig úszni viszem a Mancikat. Ennek annyira nem örülnek, inkább koriznának helyette :-), de úszni meg kell tanulni, ebben szigor van nálunk.
Janu…

Futós

Végre eljutottam ismét futni, kicsit több mint öt kilométer lett a vége, 37 perc körüli idővel. Lehetne jobb is, de egyrészt régen voltam, másrészt bemelegítés jellege volt a kihagyás után és helyenként az út is megviccelt, mert a plusz két fok ellenére itt-ott azért jeges volt.
Mindenesetre kijelenthetem, hogy gyógyultnak nyilvánítom magam mind a vádlisérülésből, mind a gyerekektől benyalt fuldoklós köhögésből.
Ennek örömére vállaltam az I. Országfutáson a Székesfehérvár-Pákozd távot és beneveztem a 30. Telekom Vivicittára is. 10483-as rajtszámmal fogom növelni a tömeget. Tervezem még a 20. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán való indulást, de még nem nyílt meg a nevezés. Illetve kacérkodom a Kékes Csúcsfutással, de lehet, hogy ahhoz  idén még kicsi leszek.
Sajnos még mindig gondjaim vannak a megfelelő mennyiségű folyadékbevitellel, ennek brutál fejfájás volt az eredménye kedden este négy angol óra után.


A legkisebb királylány

Rossz, mint az égető tűz :-)
Kedvenc szavai a NEM és a DE, alkalmi süket és ha kell simán kiosztja a nővéreit is. Cserébe szép, okos és iszonyat beszélőkéje van, meg egy bújós kismacska veszett el benne, hízelgésért nem megy a szomszédba. Engem sajnos simán megvesz kilóra....

Mesél: ÉS AKKOR MAX ELINDULT VILÁG KÖRÜLI ÚTRA, DE SAJNOS NEM JÁRT SZERENCSÉVEL, MERT NEM TALÁLTA MEG A KIRÁLYLÁNY KEZÉT.

Fenyít: VISSZAJÖSSZ MÉG PUSZIT ADNI? MERT HA NEM AKKOR MEGVERLEK, ÉS NEM AKARLAK MEGVERNI, MERT NAGYON ARANYOS VAGY ÉS IMÁDLAK!

Gyógyít: MAMI, LEESETT A FEJED, BE KELL KÖTÖZNÖM, MERT KÜLÖNBEN ELGURUL. (orvosost játszott anyuval)

Nem unatkozunk mellette!

Az év utolsó napja

Minden január elsején elhatározzuk, hogy idén aztán időben nekikezdünk és összeszervezzük a régi táncklubos/baráti társaságot a népes gyerekcsapattal együtt, keresünk egy helyet és szuper bulit tartunk. Idén sem lett belőle semmi, így itthon buliztunk a minikkel. Anyuék átjöttek egy kicsit, koccintottunk, aztán a lányokkal puzzle party-t tartottunk. Utána volt tánc, mindenféle finomság, gyerekpezsgő, szerpentin spray, rajzolás. Panka és Dorka fél tizenkettőkor kidőltek, Lili megvárta az éjfélt. Igaz félig aludt az ölemben és úgy hallgatta az esti mesét, átmeséltük magunkat az új évbe.













Reméljük ez az új év kicsit nyugodtabb lesz!