Szigliget

Dorkával voltunk csak benevezve ketten, de mivel Pankán hamar átszaladt a vírus, jól volt és kedve is volt, beneveztük a helyszínen az 500 m-es gyerekfutamra.
1000 ft volt a nevezés, amiért újabb fákat ültetnek a szigligeti strandon és még befutóérmet is kapott.

Én meg nem vagyok normális, ennyi futással az elmúlt hónapokban - értsd kb. semmi - pont Szigligeten indulni. Amikor az első két km után megláttam az emelkedőt a várig, erősen gondolkodtam rajta, hogy én most leveszem a rajtszámot és szépen visszasétálok a strandra, innen még nincs messze. Na de versenyt még soha nem adtam fel, nem is itt szerettem volna elkezdeni, úgyhogy letoltam, bár bevallom cseppet sem esett jól :-)
Azért amikor ez ember felküzdi magát az emelkedőn és meglátja a Balatont odalent, az csodaszép látvány, ez az egyik legszebb verseny szerintem.

Dorka sem futott most nagyot, fájt a talpa, nem ez lesz a legjobb emlékű versenye.

 Az érem meg egy csoda.

Sportos szombat

Csajok délelőtt koriezdésen voltak, utána rendbe tettük egy kicsit a kertet. Vetettünk egy kis paradicsomot, epret, ültettünk tavaszi virágokat.

Ebéd után tanulás volt, jövő héten Dorka röpdolgozatot ír történelemből, szódolgozatot írnak mindketten angolból. Természetismeretből is készülni kell nekik. Panka helyesírásból ír és verset kell tanulnia. Így nem unatkoztunk.
Háromnegyed öt felé ledobtuk a láncot , csajok görkorira kaptak és lesétáltunk/gurultunk a Túrózsáki útra a szabadidőparkba, vittünk a csajoknak is futócipőt és futottunk egyet a rekortán pályán.

Dorka az első két kilijét idén, mi Attilával egy laza hármast, a többiek pedig három kört a négyszázas pályán. Tőlük ez is nagy teljesítmény, lévén egyik jobban utál futni, mint a másik.

Lassan itt a május, a tihanyi hét km-es kör Dodinak, de mivel olyan könnyedén futott, mintha tegnap hagyta volna abba, szerintem nem lesz gond :-). A kori remek volt téli alapozásnak.

Utána bohóckodtunk kicsit a tornapályán és a játszótéren, aztán az aprónép visszacsatolta a korit és hazagurult.

A nap lezárásaként megnéztük az Eddie a Sast.

100 nap

van hátra az V. Knauf Tihanyi Félmaratonig. Ennyire nem számolom, de ma hajnalban küldték a levelet :-)

A tavalyi évet nagyon eltrehánykodtam futás és mindenféle mozgás szempontjából, de idén mást tervezek.
Január óta járunk Karival egy héten kétszer kettlebellre Temesvári Mártihoz, az első után két napig laza szülőterpeszben jártam, olyan izomlázam van. Mostanra kezd visszaszokni a testem a terheléshez, és érzem, hogy egyre többet bírok. Szombatonként, miután a csajokat kitettük a jégen, a Unionba megyünk, Attila fallabdázik, én addig hegyet mászok és futok a futópadon, de ha ilyen marad az idő, akkor lassan kimerészkedek a szabadba is.
Azért én nem vagyok még tökéletesen biztos az indulásban...

Dorkát nem féltem, alapozott rendesen a télen a korival, a pályán meg hamar hozzáedződik a futáshoz.

Pünkösd után

belevetettük magunkat a munkába. Nekem most a melóhelyemen kell nagyon keményen helyt állni, lányok meg egész héten dolgozatokat írtak.
Mellette kedden-csütörtökön görkoris és futóedzés, aminek a végét mindkét alkalommal elmosta az eső.

Szerda-pénteken kajak edzés, pénteken jól meg is hajtotta őket Laci, kidőltek estére.

Mindezek mellett a hangszeres vizsgára is készülnek a csajok.

Szombaton Tihanyba mentünk, a futóversenyre. A cég támogatja a rendezvényt, Dorkát rábeszéltem egy hét kilométeres versenyre. Kicsit tartottunk tőle mindketten, mert még sosem futott ennyit. 5 km-t már többször is, de nem tudtuk mennyire fogja bírni azt a plusz kettőt. Nos, nem kellett volna aggódnunk, sem neki, sem nekem. Simán lefutotta, sőt, harmadik lett a korosztályában. Sajnos az eredményhirdetés előtt eljöttünk, így nem állhatott a dobogóra, de majd legközelebb :-)

A többiek sem unatkoztak, mert jól szervezett rendezvény volt, karkötőt készítettek, "tetováltattak".

Hazafelé megálltunk lábat lógatni a Balcsiban.

Ez is tartalmas hét volt !