Pankusz és a másodikas tananyag

Avagy a lányok verset tanulnak.

ANYA, MEGTANULOM MOST ÉS AKKOR AZ ISKOLÁBAN MÁR NEM KELL!

Azért az ovisok is mennek:

(lehet, hogy titokban már a szorzótáblát is tudja, mert a vers kb. három hete szerepelt a nagyok tananyagában és csak most adta elő rg-re menet)

Panka

Beszél és mesél rengeteget. Egészen kinyílt nagycsoportra.

Hétvégén szüreten Papával darálnak és préselnek. Jön fel a pincéből, nyakig maszatos. Kérdezem tőle, hogy hát te hogy nézel ki. Mire ő: MUSTÁROS LETTEM.

A kis diplomata:
Milyen az Eszti néni(új óvónéni)? - kérdésre
NAGYON JÓ, DE A LEGJOBB AZ VOLT, HOGY MEGLÁTOGATOTT BENNÜNKET A MÁRTI NÉNI!

Az ovival kapcsolatban most már lelkesebb, mint az első héten, de aludni nem akar. Semmiképen sem fogom visszatartani még egy évet, szerintem halálra unná magát. A heti verset általában már szerdán fújja és Lili környezet anyagát is előbb tanulta meg, mint Lilus és visszakérdezésnél, amíg Lilkó gondolkodott bele-belecsipogta, hogy a víz színtelen-szagtalan.

A hozzáállásán kell még kicsit változtatni, mert hajlamos az első nehézségnél nyávogni/sírva fakadni, mert egyszerűbb, mint újra megpróbálni.
Korin nagyon szépen dolgozik, csinálja rendesen a feladatokat és a csütörtöki uszin is ügyeskedik.

 Terpeszben átcsúszni a bója felett, ehhez még nőni kell :-)

Bójafogócska

Usziban bár nem kérdés, hogy belehajtja-e a fejét és a mély vízben is dolgozik a többiekkel.
Legnagyobb sajnálatára lovagolni saját jogon csak elsős korában mehet, de addig is vezetgeti Móni minden alkalommal. Ennek is tud örülni.

Roppant büszke magára, hogy saját jogon jár már neki a Tappancs újság. Ma délután meg is oldottuk az összes feladatot, most bőszen színez.

Fotók: Badacsonyi Ildi

Just for fun

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Az okos felnőttek nem értenek engem.

Miért kelt jó érzést egy pocsolya bennem?

Miért jó megállni, benne tapicskálni,

a nagy pocsolyából, sok kicsit csinálni?

– Áh, úgy sem mondom el! Te ezt úgy sem érted,

mert neked nehézség, akadály az élet,

Én meg csak élvezem, ahogy a víz freccsen,

hagyom, hogy az eső az arcomra essen…

Miután kimulatták magukat, csizmából víz kiönt, futás hazáig. Forró fürdő, forró csoki, boldogság :-)

Ősz

Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.




Zelk Zoltán: Október


Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de o vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.




Mentovics Éva: Őszi kincsestár


Megzörren a rőt falomb,
díszes inget ölt a domb,
s nézd a tölgyek üstökét!
Makkot hullat szerteszét.

Ha a napfény rákacsint,
ökörnyálak szála ring,
s a pincénél – mily remek!
tőke érlel kincseket.

Mosolygósat, ragyogót,
aranyfényű, szép bogyót.
A szilva is megérett,
dió potyog temérdek.

A rigó is rákapott.
Amint a Nap ráragyog,
alma virít; piros, sárga...
szedd le fürgén, tedd kosárba!

Kemény héjú mandula,
szilva, körte, naspolya...
Mennyi íz és mennyi illat!
Kamraajtók, pincék nyílnak,

telik a polc, hordó, láda,
must aranylik a pohárba'.
Reméljük, még itt időz
sokáig a kincses ősz.

Erdő, mező átöltözött,
szél dúdol az ágak között.
Suttognak a nyírfagallyak,
vége-hossza nincs a dalnak.