Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2015. április 29., szerda

Anyák napja

Dóri néni nagyon szép műsort gondolt ki nekünk, Anyukáknak, a gyerekek pedig nagyon édesek voltak. Ügyesek voltak, fegyelmezettek, néhányan kifejezetten szépen mondanak verset, a kisfiúknak pedig csodaszép hangjuk van. Megható volt!
Lilus az elején izgult, de aztán szerencsére élvezte.


 Rita néni segítségével pedig ilyen szépségek készültek.

2015. április 26., vasárnap

Zsúfolt hétvége

A hét vége felé megkaptam Lilustól az első saját kezűleg írt anyák napi meghívóját. A gyöngybetűivel. Nem kicsit érzékenyültem el, szóval jövő hét szerdán százas papírzsepivel indulok útnak.


Lili péntek este lelkesen mesélte, hogy Dorkát bevették a fiúk a játékba királylánynak. M. a király, Dorka a királylány, D. az udvari bolond, A. és Á. a lovagok. Úgy megnézném őket :-)

A hétvége kicsit kaotikusra sikeredett, főleg miattam. Pénteken nyolcig suli, teszttel együtt. Szombaton háromig suli, utána elrohantunk felvenni a rajtszámomat és egy kicsit játszottam a gyerekekkel. Hétre a suliba kellett volna mennünk tanár-szülő bálra. Kicsit elkéstünk, de nem maradtunk le semmiről. Dorka osztályfőnökével és pár osztálytárs szülővel tudtunk váltani pár szót, de olyan hangos volt a zene, hogy nem igazán lehetett sajnos beszélgetni. Na és a zene nem igazán a mi műfajunk volt, azért táncolgattunk kicsit, de jövőre kihagyjuk szerintem.
Másnap egyedül indultam a versenyközpont felé, mert a csajok még nem voltak készen, anyu még akkor sütötte nekik a palacsintát, ráadásul lovagolni is menniük kellett.
A verseny jó volt, bár nem futottam nagyot, de ugye nem is volt tervben. Az első kör vége felé elkezdett fájni a jobb térdem és húzódni a seb, nem volt vészes, de kellemetlen. Borzasztóan meleg volt, nem esett jól a szervezetemnek, főleg a bál után némileg kialvatlanul. Igyekeztem rendesen frissíteni és élvezni, amennyire lehet. Ami nem volt nehéz, mert jó volt a hangulat, sokan szurkoltak és élmény volt azokon az utakon futni, ahol annyit járunk egyébként is. Ahol az ikerbabakocsival koptattuk az aszfaltot vagy kismotoron száguldoztak a csajok.
Örültem a végének, de ha nagyon muszáj lett volna, bennem lett volna még az a hetes.
14 km 1:33:01
Rajt

Első körös
Érem
Köszönöm  a családnak, hogy menedzselték a hétvégét nélkülem! 
Jó lesz most ez a három nap pihi, ráadásul csütörtökön már szabin leszek, Liliékkel megyek színházba délelőtt.
Unatkozni mondjuk most sem fogunk, lesz sportmajális, ahol a lányok elvileg felvonulnak a kosársulival, jönnek Esztiék, vasárnap szülinapi buliba vagyunk hivatalosak.



2015. április 22., szerda

CEP Fehérvár

Már év elején is szeptemberre terveztem az első félmaratont. Aztán januárban megláttam ezt, és erősen gondolkodni kezdtem, hogy de jó lenne itthon futni az elsőt. De tudtam, kicsi vagyok még hozzá. Egészen múlt hétig nem jelentkeztem, a hét km-es táv már betelt, maradt a 14 és a 21. Pénteken angol előtt mentem be nevezni, még odafelé is azon gondolkodtam, hogy elég makacs vagyok, igenis le tudnám futni. Viszont valószínűleg nagyon rosszul esne, sok még nekem ez, nem vagyok rá felkészülve. Mire odaértem, győzött a józan eszem és a 14 km-re adtam le a nevezésem.
1086-os lesz a rajtszámom.
Aztán jött a vasárnapi Vivi-s borulásom, a megfázás és két napig az is kétséges volt, hogy rajthoz tudok-e állni egyáltalán. Ma reggel még mindig megijedtem magamtól, amikor tükörbe néztem, de lényegesen jobban éreztem magamat, levegőt is egészen rendesen kaptam, így délután elindultam egy laza átmozgató edzésre. 5 és fél km, 6:30-as ezrekkel, kényelmesen. Szerencsére mindkét térdem úgy mozog ahogy kell, nem is fáj egyik sem, a levegő is jött, minden ok.
Mégiscsak lesz itt futás hétvégén, de nem fogok kitűzni semmi célidőt magamnak, egyszerűen átkerül az edzés délelőttre délutánról.
Csak az érzés miatt :-)

Nem bárányhimlő ?

Hétfőn reggel anyuék elzarándokoltak Dodival az orvoshoz, ahol lepattantak az ajtóról, mert kiderült, hogy összevont rendelés van. Lesz. Délután.
Délután a doktornő némi bizonytalankodás után kijelentette, hogy ez nem bárányhimlő, erről igazolást is kiállított, így Dodika kedden suliba ment. Mindjárt írt is egy száz százalékos informatika felmérőt és kapott négy kiválóan teljesítettet tesiből.

Attilával hosszan gondolkodtunk azon, hogy mi az a futás fadarabokkal, aztán abban maradtunk, hogy valószínűleg futás feladatokkal lesz az, de majd rákérdezek kíváncsiságból a tanárnőnél :-)

Pannusban kezd realizálódni, hogy Márti néni elmegy, ma reggel azt kérdezte, hogy mikor jön az új óvónéni. Mondtam neki, hogy nem tudom én sem, mire megkérdezte: DE UGYE OLYAN LESZ, MINT A MÁRTI NÉNI!?!
Jaj, mi lesz velünk jövőre?

Dorka angolból 100%-ot kapott a family-re.

Attila kérdezi tőle:
100%-ot kaptál a family-re?
MILYEN FELMÉRŐRE????
Family-re!
AZ MI?
Hát a család angolul!
JA, AZT MÉG NEM TANULTUK.
Akkor mire kaptál 100%-ot?
HÁT, NEM TUDOM!

Nagyon röhögtem a háttérben. Éljen az elsős nyelvoktatás :-)

Játszunk inkább az udvaron :-)




Duzzog



takarásban


2015. április 21., kedd

Vivicittá

10 km 1:03-as idővel, az az eddigi legjobb tíz kilométeres időm, ez mégsem igazán az én versenyem volt.

1:05 volt a reálisan tervezett időm, álomcél pedig az egy órán belüli lett volna, de abszolút elégedett vagyok, jelenleg itt tartok, sok munka áll még előttem.

Sok gondolkodás után - az időjárásra, a közlekedés várható nehézségire és a "bárányhimlőre" tekintettel - végül Attilával kettesben indultunk útnak. A Westend parkolójában álltunk le, onnan sétáltunk át a szigetre.
Próbáltam megkeresni a DK-s sátrat, de elég későn érkeztünk, melegíteni kellett, majd beállni a rajtzónába. Még kollégával is találkoztam, jó volt pár szót váltani. Az utolsó zónából indultam, így a harmadik rajttal mentünk csak el. Na és ki esik pofára a rajt után közvetlenül?!?! Hát persze, hogy én. A mai napig nem tudom pontosan, hogy hogyan sikerült, még nem is igazán futottunk, nagy volt a tömeg és jobbról túl közel lépett hozzám valaki, ettől úgy megijedtem, hogy megindultam balra vhogy lépés közben, ennek eredményeként hatalmasat taknyoltam :-). Gyorsan felpattantam és mentem tovább. Kinéztem magamnak a második km után egy fiút és egy lányt, akik előttem futottak, nálam kicsit gyorsabb tempóban és igyekeztem velük tartani a lépést. Biztosan örültek, hogy a nyakukba lihegtem. Igaz, csak a nyolcadik km-ig, mert ott megléptek. Igazából hét kiliig egészen jó vagyok, könnyen ment a futás, jól is esett, volt is egy egész jó hetedik km-em. Aztán kezdtem fáradni, igyekeztem szabályosan venni a levegőt és nem túlságosan visszavenni a tempót. Azért a vége elég küzdős lett. Amikor megláttam a célt, nem az jutott eszembe, hogy de jó, mindjárt vége, hanem, hogy de rohadt messze van még :-).
Viszont a szervezés és a szurkolás fantasztikus volt. Nagyon sokat segített és megható volt, hogy a félmaratont korábban  lefutók is álltak az út mellett és biztattak bennünket.
Nagyon meleg volt, főleg a rakparton, nem kellett volna a hosszú ujjú, nem esett jól. A végén meg is fáztam, amíg vártunk a befutó csomag átvételére, így most elég rendesen folyik az orrom.
A térdeimet akkor kezdtem érezni, amikor megálltunk, az egyik kicsit vérzett, arról a bőr is lement, a másik csak lila, de nem vészes. A séta jól esett vissza a kocsihoz. A gyomrom nem volt az igazi, a befutó után egy órával ettem egy almát, amit nem kellett volna, mert hazafelé az autópályán meg kellett állnunk, egy viszontlátás erejéig.

Szóval ez nem az én versenyem volt, de ebből is lehet tanulni, a lábam begyógyul, a nátha elmúlik, én meg futok tovább :-)
Készülök a szeptemberi félmaratonra...


2015. április 19., vasárnap

Bárányhimlő?

Pénteken egykor hívtak a suliból - megállt a szívem egy pillanatra, mert biztos voltam benne, hogy vmelyik gyerek fejre esett a mászókáról - hogy lehetséges-e, hogy Dorka bárányhimlős. Éppen előző este pakoltam el a Pankától megmaradt kenős cuccokat, megnyugodva, hogy mi többiek megúsztuk. Irány a suli, hazahoztuk Lilit is. Dorka karján keményen három pötty volt, sehol máshol és hétvégén sem jött ki több, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez bari, de a kapott egy oltás miatt, lehet, hogy neki ennyi az egész.

2015. április 17., péntek

Night Run - avagy a férjem romantikus oldala

2015. július 11-én este ott leszünk a kivilágított rakparton, hogy felfussunk a Budai Várba és teljesítsük a 12 km-es távot, együtt. Ez az ajándékom a másnapi 12. házassági évfordulónkra!

Hiába, tudja, hogyan vegyen le a lábamról :-)

Délutánok a szabadban

Napfény, barátok, kötetlen játék, limonádé ... tiszta nyár

Bevallom napok óta vacsoráig kint tanyáznak/tanyázunk az udvaron. Nincs gyakorlás, még olvasás is csak nagyon ritkán. Fáradtak, arra vágynak, hogy szívhassák magukba a napfényt, hogy szabadon lehessenek és én tökéletesen megértem ezt.
Néha azért van bennem egy kis félelem, pl. amikor Lili megemlíti vacsoránál, hogy dolgozatot írtak matekból, de aztán eszembe idézem Vekerdy-t és megnyugszom kissé, mert kit érdekel, ha nem lesz 100% a matek, amíg a gyerek boldogan és nyakig koszosan jön be este - hosszas könyörgés után - vacsorázni.
"
Az én ideális iskolámban persze nincs is lecke. Minek? Gyakorolni az iskolában kell. Viszont nem kellene sietni. Az elsősöknek maximum 3-4 órát kellene tanulással tölteniük. 

„Anyuka! Ferikével még gyakorolni kell otthon az „m” betűt!” Én, az anya, ez esetben hazavonszolom Ferikémet egy-két TESCO-n, Auchanon keresztül, leültetem, és míg egyik kezemmel a vacsorát kavargatom, másikkal a szennyest szórom a mosógépbe, és harmadik fejemmel visszafordulok és kissé már spannolt állapotban így szólok: „Ferike! Még egy ilyen »m« betű és az egész oldalt ki fogom tépni!” És kissé utálom Ferikét. Ferike is kicsit utál engem és nagyon utálja az írást és az „m” betűt. 

Vigyázat! Tudnunk kell, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora!

Az első három perc: "úristen, ez a gyerek tényleg butább, mint gondoltam!" A második három perc: "a gyerekem nemcsak buta, jellemtelen is!" „– Zsófikám! Mit csinálsz, mialatt én a matematikáddal a lelkemet teszem ki? – Semmit apa, figyelek! – Figyelsz? Még hazudsz is? Hát nem a kenyérgalacsint gyurbikálod az asztal alatt, hogy majd megveszek belé?” – stb. A harmadik három perc: "ez a gyerek engem nem szeret! Ezt eddig nem vettem észre…" A tizedik percben üvöltök, a gyerek sír. Ez a normális szülői korrepetálás lefutási görbéje jó gyerek, jó szülő és jó kapcsolat esetén."

Forrás

Ma reggel olvastam még ezt a cikket is, szóval ma is az udvaron találjátok a gyerekeket :-)

Lilla

Lilus

Dorka és Panka

Ildi, Lilla, Lili és Bogyesz

Jó dolga van a nyúlnak :-)







megnyílt a homokozó is

vacsi után házi keksz


2015. április 16., csütörtök

Márti néni

Hétfőn Panka két hét után olyan örömmel futott be Márti nénihez a csoportba, hogy megölelje, hogy öröm volt nézni. Márti néni is olyan szeretettel fogadta, ami megmelengette a szívemet.
Így nagyon nehéz szívvel szervezem a búcsúztatót és az ajándékot a májusi ballagás napjára, amikor is elköszönünk tőle, mert nyugdíjba megy. Nagyon fog hiányozni a gyerekeknek és nekünk szülőknek is. Ő még az az igazi, nagybetűs PEDAGÓGUS.

A nemek közti különbségről

A Titoktündért olvassuk esténként, a mai fejezetben egy kislány csúfolja Tobias-t, mert selypít a kiesett foga miatt.

Dorka a mese után: AZÉRT EZ NEM VOLT SZÉP DOLOG, FŐLEG EGY LÁNYTÓL!
Én kicsit értetlenül: Miért más az ha egy lány csúfolkodik, mintha egy fiú?
Dorka: HÁT MERT A LÁNYOK OKOSABBAK!

Itt kellett volna valami okosat mondani, de bevallom köpni-nyelni nem tudtam :-)

A könyv egyébként szenzációs, ajánlom mindenkinek akinek kicsit is szorongós a gyereke és annak is akinek nem, mert olyan problémákat érint, ami minden kisgyerekkel megtörténik, akár a tágabb közösségben, akár a családban. És minden fejezet végén megoldást is kapnak a gyerekek a probléma megoldásához. Ezek közül többet átemeltünk az életünkbe már, van már a lányoknak varázspárnája (köszi Pöttyös), tudjuk milyen versikét kell mondani, ha csúfolnak bennünket, vagy mit kell tennünk, ha dühösek vagyunk valamiért.

2015. április 13., hétfő

Megcsináltam

15 km, 459 m szintkülönbség, meleg, csodaszép erdő, remek hangulat

Előző nap már eléggé be voltam tojva, hogy mi lesz, ha nem fog menni. Nem a távolságtól féltem, inkább az emelkedőtől. Itt a környéken leginkább csak sík terepen tudok futni és bár az elmúlt hetekben kijártam az Aranybullához emelkedőzni, az mégsem ugyanaz.

Reggel összeállítottam a családnak a piknik kosarat, került bele kártya és könyv is, Attila pakolt még be labdát is. Egészen sokáig elvoltak a lányok, csak az utolsó húsz perc volt nagy megpróbáltatás Attilának, azt mondta, legközelebb otthon hagyjuk a gyerekeket :-)

Az induláskor megnyugodtam kicsit, mert a kezdő lejtő (ami később a befutó emelkedő szerepét töltötte be) nem is volt olyan vészes, mint amire számítottam.
3 km után vettem észre, hogy a telefonom kikapcsolt és nem mért semmit eddig, újraindítottam, de sajnos csak az utolsó 12 km-ről vannak adataim, hivatalos eredmény pedig még nincsen. 1:45 körül lehet egyébként valahol, ami titkos álmom volt, hogy ezen belül legyek.
Első körben persze az volt a cél, hogy végigmenjek, aztán az, hogy semmi séta, végig futás és nem akartam teljesen utolsó sem lenni.

Kemény volt, főleg középen a hosszú emelkedő, aztán egy kis lejtő után újra fel a fordítóig, viszont itt már segítség volt, hogy kezdtek visszafelé jönni a gyorsabb futók és biztattuk egymást, nagyon jó hangulat volt. Csodaszép volt az erdő is, nem is hallgattam zenét, csak a madarakat. Visszafelé is egészen jól voltam a 13. kilométerig, ott jött a holtpont, nagyon szenvedtem, ráadásul akkor kezdett megint felfelé kapaszkodni az út, de bevallom még sosem örültem úgy emelkedőnek, mint mikor az utolsóra ráfordultam :-)
A kanyarban ott várt a család, Dodi futott utánam, de nem mertem megvárni, mert úgy éreztem, ha megállok, még egyszer nem indulok el.
Nagyon jó érzés volt célba éréskor, hogy megcsináltam, képes vagyok rá. Szerintem jövök jövőre is!
Vigyázz Kékes, jövök :-)

Megvan a hivatalos eredmény!

152. 51. Meiszter Judit Nő 1:42:28
Teljesen elégedett vagyok, titkos álmomon belül. Tudom, hogy valaki ennyi idő alatt félmaratont fut, de nekem ez most teljesen tökéletes. Én csak magamat szerettem volna legyőzni, legalábbis egyelőre. Megvan a jövő évi cél, javítani ezen az időn :-)

Rozsos Zoltán képe a 14. km körül, egészen összeszedettnek tűnök. Nem így éreztem :-)