Két hét

telt el a legutóbbi bejegyzés óta és feje tetejére állt  a világunk.
Lehetett sejteni pár napja, hogy be fogják jelenteni az iskolák bezárását, mégis rossz volt hallani, hogy ideáig jutottunk. A gyerekek sem reagáltak kitörő örömmel, érzik, hogy ez most komoly dolog és nem csak azért, mert bizonytalan az online oktatás egyelőre.
Nem irigylem sem a tanárokat, sem a gyerekeket a kialakult helyzet miatt. Az enyémeken látom, hogy kicsit elvesztették a lábuk alól a talajt, eltűnt körülöttük minden, ami eddig biztos pont volt. A suli, az edzések. Pénteken úgy feküdtek le, hogy szombaton még lesz edzés, mert a fél jégpálya üzemel, de reggel jött a friss info, hogy már nem kell elindulni.
Holnaptól itthon lesznek hármasban, meglátjuk, hogyan tudunk működni ebben az új rendszerben. Mi megyünk dolgozni, ettől Lili nem boldog, szerinte nekünk kellene itthon maradni, nem nekik, mi vagyunk a veszélyeztettettebb korosztály.
Tanáraink előtt egyébként le a kalappal, hétvégén is folyamatosan dolgoztak/gondolkodtak azon, hogyan fog működni a rendszer a jövő héttől, jöttek a levelek, üzenetek.

Küzdünk

az elemekkel.
Suli, munka, iskolán kívüli elfoglaltságok.
Mindig történik valami, múlt hét végén a Magyar Korcsolyázás Napja alkalmából léptek fel a korisulisoknak., a héten Pankuszéknak a Pesovár Népdaléneklési megyei döntője zajlott, ahol végül Ezüst minősítést kaptak.

Március 12-én Jótékonysági koncert, ahol a kórussal vesznek részt mindhárman.
Március 16-17-án Panka a Vörösmarty Színház Atlantisz programjának keretén belül szerepel a népdal csoporttal a Só mesében, énekelni fognak. (meg állítólag táncolni is, de erről egyelőre homályos információink vannak)
Március 20-án elvileg Jihlava, de ma lesz szülői, nem tudom, hogy mi lesz a döntés, megyünk-e.

Kicsit biztosan én is fáradtabb vagyok, de ha kapok a suliból egy újabb Kedves Szülők! nyomtatványt, kicsit már remeg a gyomrom. Persze megyünk, visszaírunk, befizetünk, visszük-hozzuk a csajokat, ott vagyunk, szurkolunk, segítünk, ahol tudunk, de most azt érzem, hogy szükségem lenne egy-két nyugodt hétre, amikor csak úgy vagyunk!
Mert szuper, hogy ennyi mindent csinálnak, és olyan jó nézni, mikor ott állnak a színpadon/jégen/aulában és szerepelnek, csak iszonyú soknak érzem most...
Mellette küzdünk a tanulással, Lili kamaszos lustasággal kezel mindent, amitől a hajam hullik, persze többnyire megcsinálja végül, de mire oda jutunk, kész rémálom. Dorka minimális figyelemzavara most hatodikban kezd gondot jelenteni, nem tud egyedül tanulni, nagyon oda kell rá figyelni, mert öt perc után elkalandozik, nem ott jár és az egyre nagyobb anyagok gondot jelentenek. A héten összeszedett egy angol kettest, mert én sem voltam a toppon hétvégén, nem voltam elég határozott, nem ültem mellette és valahogy nem ragadtak meg a szavak. Aztán keddtől toltuk délutánonként és tegnap javított, felelt ötösre, persze ettől még a kettes is bekerül, rontva az év végi jegyét....
Persze folytonos lelkiismeret furdalásom van, hogy amikor együtt vagyunk, az arról szól, hogy vedd elő, írd meg, tanuld meg, már megint nem figyeltek, kész a lecke? de biztos?
Mellette májusban éneksulis koncert, egyre többet kell(ene) gyakorolni, hogy jól sikerüljön, hogy ne kelljen igzulniuk, magabiztosan menjen. Ez főleg Lilinél fontos, de persze mindenki szeretne jól szerepelni.

Közben szervezni kell lassan a nyarat, mi lesz velük abban a hosszú időben, mert tulajdonképpen akár már egyedül is elvannak (csak net legyen), de mégis valami értelmes is történjen velük.

Eddig Panusznak biztos a jásdi sulis tábor, oda már előleget is fizettünk, jelentkezési lapot is adtunk le. Lalánál is lesz tábor, oda is megyünk, bár Lili még aggódik az ott alvás miatt, idén Balatonalmádiba mennek.
A kori augusztus elején fix, bár Panka egyre többször mondja, hogy ő jövőre már nem akar járni, szeretne mást kipróblni, nem tudom még mi lesz.

Mi egyébként nem vásároltunk be hatalmas készleteket a korona vírus kapcsán, kicsit túl van lihegve szerintem ez az egész, megy a pánikkeltés. Ma reggel a Lidl-ben is volt minden, fel vannak töltve a polcok és csak két nyugdíjas házaspárnál láttam 10 kg-s zsugor lisztet.

Szövődmény

Múlt héten lerobbant az egész család, minek következtében olyan hétvégénk volt, amilyen szinte sosem. Nem mentünk sehová.

Mamák elláttak bennünket ebéddel. Tévéztünk, társasoztunk - elővettük Attila ezer éves Hoteljét - olvastunk, pihentünk. Mindez nem is hangzik rosszul, de eközben elfújtunk négyszáz papírzsepit és felváltva fuldokoltunk a köhögéstől.

Hétfőn reggel a gyerekorvoshoz vezetett az utunk kb. a fél várossal egyetemben sajnos. A nagyok már jól vannak, kedden el is mehettek suliba, Pankusznak viszont sikerült beszedni a két legvacakabb szövődményt. Így most olyan antibiotikumot szed, ami jól kiválasztódik a tüdőszövetben és a fülben egyaránt.

Tegnap délután fájdalomcsillapítót is kellett neki adnom, mert négykor zokogott az ölemben a fülfájástól. Láza nincs, amikor éppen nem fáj a füle, nem könnyű ágyban tartani.

Amúgy elég jó beteg, inhalál rendesen, mikor kérem, beveszi a gyógyszert is, bár vacak az íze, de legalább sikerült finom probiotikumot választanom hozzá.