2013.03.06.

A hétvége gyorsan elrepült, hol az egyik gyerek volt lázas, hol a másik. Így kint nem sokat voltunk. Szombaton délelőtt kimentek Attilával a gyerekek, hogy tudjak kicsit takarítani, szellőztetni, de délutánra megint lázas volt mindenki. Dorka főleg, 39 felett volt szinte egyfolytában. Szombaton délután Lilivel megjártuk még az ügyeletet is, mert ő is visszalázasodott és csak feküdt felhúzott lábakkal és fájlalta a hasát. Megijedtem, hogy vakbélgyulladás, de a doktornő kizárta. Vasárnap Panninál is 39 fölé szaldt a hőmérő higanyszála, kérte, hogy kössem fel magamra, így telt a délután félálomban rajtam. Közben legalább a lányokkal tudtam vonatozni.

Hétfőn reggel mentek szegények a Mamához. Lili már este mondogatta, hogy nem akar, de reggel szerencsére nem volt hiszti. Fél négyre értem oda értük, Dorka nagyon rosszul nézett ki, ráadásul gyorsan kiderült, hogy nem ivott szinte egész nap semmit. Megint negyven fok feletti lázat mértem neki, így amikor Attila jött értünk a rendelő felé vettük az irányt. Igaz, hogy nem a mi gyerekorvosunk volt, de gondoltam, csak nem dobnak ki, ennyire beteg gyerekkel. Gazdagabbak lettünk egy laborbeutalóval, mert nem látott semmi különöset a doktornő, ami indokolná az ilyen régóta tartó, ilyen magas lázat. Kedden be kellett mennem mindenképpen, mert költözötünk ismét, másik irodába. (pont mire megszoktam az előzőt) Fél tizenegykor tudtam hazajönni, szerencsére nem volt olyan magas már a láza. Fél négykor lettek meg az eredmények, borzalmas CRP és süllyedés, elég randa vizelet eredménnyel. A doktornő szerint húgyúti fertőzés. 7 nap antibiotikum, majd két nap után ismétlőlabor. Ha csütörtökre lemegy a láza, akkor rendben leszünk, ha nem, akkor agresszívabb kezelés kell majd.

Ma már csak hőemelkedése volt, sőt az étvágya is jobb, így talán minden rendben lesz.