Feltartóztathatatlanul rohannak a napok a nyár vége felé, közeledik a szeptember, de ez most egyáltalán nem szomorú. A lányok alig várják a sulit, nagyon ki vannak éhezve a társakkal való találkozásokra, de a tanárok, a tanítás is hiányzik már nekik.
Ahhoz képest, hogy mennyire kétségbe voltunk esve májusban, hogy milyen nyaruk lesz a lányoknak, talán a legtartalmasabb, legmozgalmasabb nyarat sikerült összehozni.
A karanténból kiszabadulva gyulai hosszúhétvége, közös lovastábor unokatesóval, horvátországi családi nyaralás, egy hét énektábor, Pankának egy csodás, túrázós hét Jásdon nélkülünk, egy hét koris edzőtábor.
Idén kaptak egy medencét is a kertbe, így a melegebb napokon itthon is tudtak strandolni, ki sem kellett mozdulni az udvarból.
Sokat tekertünk a Velencei-tó körül, bár ezt nem mindenki élvezi, Lilinek és Pankának nem ez a kedvenc sportja. Karinak hála viszont találtunk egy mozgásformát, ami mindenkinek bejön. Walkenergie-re járunk a Cosmo Sportba négyesben, sőt egyszer már Attila is volt. Mindent is átmozgat és szuper hangulatos órák vannak.
