Hétköznapok fogságában

Elsuhantak az ünnepek, már a lassabb napok emléke is alig él bennünk. Nem indult túl jól az év eleje, lesznek változások körülöttünk, de még nem publikusak.
Lilike nehezen vette az első hetet az iskolában, sok(k) neki a félévzárás, dolgozatok, nagy a megfelelni vágyás, ezzel együtt a félelem, a szorongás. Az övével együtt az enyém is nő, vajon jól csinálom-e, amit csinálok, igyekszem nem támasztani nagy elvárásokat, pont jó a 80% is matekból. Csak akkor tanulok vele külön, ha ő kéri. Vajon jó ez így? Talán magabiztosabb lenne, ha többet gyakorolnánk, de félek, csak megutálná az egészet, így is jó úton halad arrafelé. Ráadásul nehezített pályán mozog/mozgunk, hiszen hiába a külön osztály, nagyjából együtt haladnak, Dorka kisujjból kirázva, oda sem figyelve hozza a 95-100% körüli dolgozatokat, lazán veszi a dolgokat, nem görcsöl, élvezi az életet. Úgy tűnik, minden magabiztosság, lazaság neki jutott.
Lilit nagyon bántja, ha Dorkát megdicsérjük, este sírva elsuttogott vallomásokból tudom meg, mikor már csak ő van ébren, mert retteg, a másnapi dolgozattól, sokszor este tizenegy van már ilyenkor. Úgy gondolja, hogy ő nem elég jó, sosem fog tudni 100%-ot hozni és az Apa majd jobban fogja szeretni a Dorkát. Aztán nagy nehezen elalszik, másnap persze fáradt, nem úgy teljesít, ahogy tudna egyébként. Én meg fél éjszaka azon gondolkodom, hogy vajon mi pakoljuk-e rá kimondatlanul, tudat alatt ezeket a terheket? Nem gondolom, hogy elvárnánk a 100%-ot, persze örülünk neki, de Dorkával sem tehetem meg, hogy nem dicsérem meg érte, vagy csak titokban, mert neki igenis jár az elismerés.
Hogyan lehetne ezt okosan kezelni, hogy ne sérüljön senki, mert a szívem szakad meg Liliért...
Gondolkodtam, hogy kiveszem a suliból és átvisszük a Waldorfba, de sajnos itt úgy látom, hogy nagyrészt azok a gyerekek kerültek át oda, akiket minden más iskola kivettet magából, vannak, akiknek négy év alatt öt iskolában telt ki a becsületük. Anyuék oda járnak csütörtökönként pingpongozni a VOK-ba és szerinte is súlyosan magatartás problémás jó része a gyerekeknek. Lehet, hogy levenném a teljesítmény okozta nyomást a gyerekről, de elvesztené a barátait és bekerülne egy csapat kis "vadállat" közé. Jó lenne az neki?
Másik oldalról viszont ott van, hogy a múlt heti találkozójuk után Nórában felmerült, hogy jó lenne, ha Lilit megnézné a pszichiáter is és óvatosan megemlítette, hogy gyógyszeres szorongásoldás lehetőségét, majd az arcomra nézve, visszakozott is.
Így a héten amíg Lili Nóránál lesz, én a pszichiáterrel fogok beszélgetni, mert Lili egyelőre elzárkózik a találkozás elől, bár ezt szerintem Nóra ügyesen meg fogja oldani majd szépen lassan.

Azért történtek jó dolgok is, építettünk egy szánkópályát a kertben a csajoknak. Na jó, ez nagyképűen hangzik, annyi történt, hogy feljavítottuk kicsit a két kert közötti szintkülönbséget némi hólapátolással. A szánkónak elég rövid, viszont a havazás másnapján beszereztem három hócsúszkát a csajoknak, így popsin viszont szuperül ment a csúszás. A kert feléig simán elcsúszkáltak, nagyon élvezték azt a pár napot, amíg kitartott a hó.

Dorka ma matekversenyre megy ötödik órában. Lili majd nyelvtanból valamelyik nap, még nem tudja pontosan, persze nem akar, de Dóri néninek nem mert mondani, talán még lelkesedett is, mert nagyon akarja, hogy szeressék. Itthon is nagyon nehezen nyílik meg, főleg csak nekem, ha kettesben vagyunk, leginkább este, mikor már mindenki alszik és ő is fáradt, nehezebben kontrollálja magát, kibuknak az érzések. Néha nagyon nehéz megállni bőgés nélkül, amiket mond, de nagyon örülök, hogy kijön belőle, hogy legalább nekem el meri mondani, néha csak felkapnám és szaladnék vele messzire, hogy kikerüljön ezekből a dolgokból...

Hétfőn az anyuék elvitték a Margó nénihez, aki anyu volt kolléganője és tanító néni. Ezen is nagyon sokat gondolkodtam, hogy jó lesz-e ez neki, nem akartam, hogy azt érezze, hogy ő "buta" és azért akarjuk, hogy járjon, de tőlem nagyon nehezen fogadja el a segítséget. Nem jól mondom, Dóri néni nem így tanította, nem így kell, ettől aztán csak mindkettőnkben nő a feszültség, ezért gondoltam, nem árt ha kihelyezzük a dolgot. Nem akart menni, de végül jól érezte magát, játszottak is sokat, nem csak tanultak, de azért gyakoroltak is, Margó nagyon aranyos és hát mégiscsak szakember, biztosan jobban tud tanítani, mint én. Párszor megy majd Lilus hétfőnként és meglátjuk, mi lesz belőle.

Dorkával három napig tanultunk a környezet dolgozatra a halmazállapotok témakörben. A másodikos kísérteti tankönyv írója reménykedjen, hogy nem találkozik velem mostanában, mert hatalmas kedvet érzek egyenként kitépkedni a lapokat a tankönyvből és megetetni vele...

Lili felel

Keddenként környezet óra van Liliéknél. Most kapott kb. hat mondatnyi tanulnivalót is. Égés, Éghető anyagok. Szombaton elővettük, elolvastuk háromszor. Vasárnap szintén, ekkor már vissza is mondta. A lényeget tudta. Próbáltam neki magyarázni mellé. Megbeszéltük mi-mit jelent, példákkal. Nyári szalonnasütés stb. A lényeget tudta, de mindenáron szóról-szóra szeretné, mert ő ilyen. És ha nem jut eszébe egy a betű, akkor kétségbeesik és elfelejt mindent. Hétfőn odakészítettem Anyunak, hogy tanuljanak suli után, mert mire én hazaérek Szentendréről, már fáradtak. 

Este már nem nyúzom, lefekvés. Este tizenegykor a gyerek még sír az ágyban, mert nem akar iskolába menni. Nem tud semmit. Megnyugtatom, hogy reggel még átnézzük, nagy nehezen elalszik. 

Reggel persze tudja a lényeget, de neki nem elég, szóról szóra akarja, kétségbeesett. 

Sírva hagyjuk az iskola kapujában. 

Környezet után írok egy üzenetet a tanárnéninek, miután egész délelőtt aggódtam, hogy mi volt. Lili felelt óra előtt neki ötösre - pszichológus kérésére egyelőre nem az osztály előtt felel- ügyes volt.

Megnyugodva megyek érte délután. Kedvetlen. Kérdezem mi volt. Nem nagyon szeretne mesélni, végül mondom neki, hogy Dóri néni elárulta, hogy ötösre felelt és ügyes volt, büszke vagyok rá. Mit válaszol erre a drága gyermek szinte sírva? DE NEM LETT SZÁZ SZÁZALÉK!

Most mondjátok meg mit csináljak vele?

Nem vagyok hajlandó megtanultatni vele szóról szóra semmit, mert ami megy esetleg most az öt-hat mondatnál az lehetetlen teljesítmény majd később öt-hat oldalnál. Meg kellene tanítani értőn tanulni, tudja megtalálni, megtanulni a lényeget. Hogyan tanítom ezt meg egy maximalista nyolc évesnek?

Teljesen kifogja készíteni magát attól félek...

Kemény hét

Hétfőn elmentünk usziba, mert a csajok szerettek volna, így Lilit sem tartottam vissza. Estére remekül bepirosodott a bal szeme, reménykedtem, hogy csak a klórtól, mert másnap ugye évzáró.
Mikor mentem kedden, elég csúnyának láttam a szemét, úgyhogy este el is kezdtük a szemcseppet használni.
Szerdán kirándulni ment a Lepke csoport, Csókakőre. Felmásztak a várhoz, Lili szerint legalább száz métert gyalogoltak. Olyan aranyos volt, mikor mesélte, hogy rettenetes messze volt. mostanában, ha valami nagy/sok/messze van, akkor az 100. Jókat játszottak, jól elfáradtak és Lilinek még messze nem volt vége a napjának, mert akupunktúrás kezelésre is mentünk. Félig hazasétáltunk, félúttól Apu felvett minket kocsival, Panka az ovitól sírt, hogy ne menjek el, vagy ő is hadd jöjjön, nem akar a mamához menni. Szegényt úgy sajnáltam, de fél hétre kellett menni, kilenc óra mire hazaérünk, tuti elalszik a kocsiban és akkor csak kínlódás az este. Lilit sem szívesen húzkodom Balatonfüredig, de őt ugye muszáj. Csütörtökön kerti munkadélután volt az oviban. Én csak fél négyre értem oda, addigra a csajok már sokat dolgoztak. Rendbe tettük a homokozót, átültettük a virágoskertet, ettünk egy kis uzsonnát és jött értünk Attila.
Pénteken Apuval találkoztunk a T-pontban, mert Attilától kaptam egy új telefont, csak éppen a régi sim kártya nem ment bele, így ki kellett cseréltetni mikrora. Autóval mentünk a lányokért, ahol elkapott Márti néni és a szívbajt hozta rám.
Elmondta, hogy valamiféle iskolaérettségi tesztet csinált a nagyokkal és teljesen ledöbbent Lilin, aki egészen egyszerű kérdésekre sem mert válaszolni, gyürködte a macskát és látszott rajta, hogy iszonyúan izgul és amikor elvette a macskát teljesen leblokkolt és hogy mi lesz vele az iskolában és ajánlott egy pszichológust. Mintha nem lenne elég a saját félelmem ettől az egésztől, még ő is rakott rám egy kicsit. Én is nagyon félek az iskolától és nem azért mert Lili buta lenne, de ez a félénksége nagyon visszafogja a teljesítményét és sokszor kevesebbet mutat, mint amit valóban tud. Persze járunk ugye hetente a pszichológushoz, szerintem nagyon sokat változott is Lili, de még mindig sok benne a görcs. Reméljük, hogy jól döntöttünk a tanító nénit illetően és fogja tudni kezelni ezt a dolgot.
Az úszást kihagytuk, mert egyrészt totál padlón voltam, másrészt Lili szemének akartam egy kis időt hagyni, hogy teljesen meggyógyuljon.

Bogyó nyuszi teljesen beilleszkedett a családba, reggel amikor lemegyek, már áll is fel a ketrec ajtajánál és jelzi, hogy szeretne kijönni. Kezdeti félénksége elmúlt, már vígan bebarangolja az egész lakást és egész reggel jön utánam mindenfelé egy kis simogatás reményében. Szerencsére a lányok is sokat foglalkoznak vele, még mindig az az első, hogy hazaérkezés után kiengedik Bogyeszt és megszeretgetik kicsit. 

Gyönyörű szép bundája van.