2013. február 14.

Reggel szegény Lilkóval a laborban kezdtünk. Ketten fogtuk le, volt nagy sírás-rívás, a nő meg nagyon bunkó volt, de szerencsére nem a gyerekkel, csak velünk, így nem ütötte le Attila. Mondjuk, gondolkodom rajta, hogy kérem, hogy cseréljék le, mert egyáltalán nem gyerek rendelőbe való. Kicsivel nyolc után már ott voltunk az oviban, gyorsan átöltöztettük a lányokat, Dorka alig várta, hogy bemutathassa a tanult kis formációt. Panka bevette magát a játék konyhába és ki sem jött egész végig szinte. Lilkó persze nem volt hajlandó kiállni a többiek elé, így Dorka sem mutatta be egyedül a táncot. De ő legalább egy kicsit táncolt a többiekkel és a csoportképen is képviselte a családot. Ezért aztán egy normális képünk sincs az eseményről. Már éppen készülődtünk menni, mert tessékelték ki a szülőket, amikor látom át, hogy Lili a földet bámulva kétségbeesetten sír. Kiesett szegénykémnek a foga, alig tudtam megnyugtatni, könyörgött, hogy ragasszam vissza. Elég szomorúan hagytuk ott, de szerencsére délutánra már jó kedve volt.

Éjjel belopóztam és kicseréltem egy kis meglepire a párna alá rejtett fogacskát. Felétek jár a fogtündér? Mit hoz?