Sűrű

 

lett a hétvége, nem minden programpont volt tervezett.

Szombaton lementem reggel úszni, annak ellenére, hogy déltől háromig hirdette meg Attesz az első Hun Team kupát. Lehet nem kellett volna, mert bár csak laza és kevés edzést kaptam, már reggel éreztem, hogy nem megy túl jól a dolog. Lassú voltam kétszázon és nehézkes. Délutánra 100 mellet kértem mérésre (mindenki azt úszott, amit szeretett volna, nem egymás ellen versenyeztünk, mindenkinek magát kellett legyőznie.), mert azt már régen mértünk. 1:48:59 volt az április versenyidőm, most 1:48:94 lett. Nagyon mérges voltam magamra, de megbeszéltük a hibákat (elúsztam az elejét és a végére szétesett a mozgásom), innen megyünk tovább. Nagyon hangulatos délután volt egyébként, az elmaradt Balaton átúszás miatt szinte az egész szenior csapat ott volt, a gyerekekkel váltóztunk a végén. Sütöttem uszis sütit is a csapatnak, nagyon bírom ezt a társaságot, kicsiket-nagyokat egyaránt.

Az érmet nem érzem megérdemeltnek (mindenki kapott), de dolgozni fogok rajta, hogy magaménak érezhessem. Ezt vasárnap mindjárt meg is tehettem, mert brutál melót kaptam, a végére kétszer száz sprinttel, hogy ne tudjam elúszni az első felét. Nem tudtam J

Vasárnapi edzés után Lilit vittem el Agárdra felvételi beszélgetésre. Illetve ő vitte le magát, mert én az anyósülésen foglaltam helyet. Ügyesen vezet, jól méri fel a forgalmi helyzeteket, ami zavar, hogy iszonyatosan a jobb oldalon megy, de állítólag ezt tanították neki. Kicsit féltem néha, hogy elviszünk egy jobban kilógó parkoló autót. Mielőtt bement, mondtam neki, hogy párszor villantsa meg a gödröcskés mosolyát és tuti felveszik, így is lett J. Augusztusban a MeDoRa cukiban fog dolgozni, most nyaralás előtt van három nap betanulás, és ha megjövünk, kezd is. 

Szombaton este még sétáltunk egyet Attilával a városban, megnéztük a Belvárosi Fiesztát, egészen hangulatos volt, jó sokan voltak a városban. Ettünk egy csavaros Krém fagyit, aztán hazamentünk, fáradtak voltunk mindketten. Bronzmeccset elengedem már akkor, amikor láttam, hogy hánykor kezdődik.

Vasaltam sokat, lassan össze kellene pakolni a bőröndöket, hogy lássuk elférünk-e vagy kell még hozzácsapni a jegyekhez.

Vasárnap Forma-1 a csajokkal, Dorkán kívül mindenki Kimi rajongó, ő Leclerc-nek szurkol (szerinte ő a legszebb J) Azokat a szemeket én is bírom. Azért a kisgyereknek szurkolok én is, mert azon kívül, hogy jól vezet, szuper céltudatos és fókuszált, nem szállt el egyáltalán, igazi jó versenyző típus.

Attilát vasárnap reggel szemen rúgták focilabdával, nem látott jó tíz percig, utána is maradt egy sötét folt. Persze ügyeletre nem volt hajlandó elmenni. Fél egykor jött fel aludni – én kidőltem az első félidő után – és közölte, hogy rosszabb lett. Kicsit idegbe jöttem és mondtam, hogy akkor most megyünk az ügyeletre. Nagyon örültek nekünk háromnegyed egykor, persze szemész nem volt, de legalább kapott egy beutalót az akut szemészetre, hogy reggel hétkor ott kezdjen. Egyelőre úgy néz ki, hogy nincs retinaleválás, pénteken még megnézik reggel, de elvileg engedélyt kapott a repülésre is…

Reggel nem voltam igazán fitt, mikor kelni kellett… Egy jó dolog van az éjszakai ügyeletben, viszonylag kevesen voltak.

Most már remélem, senkinek nem lesz semmi baja indulásig.

Úgy szép

 ha zajlik, de azért na.

Csütörtökön elvittük a csajokat jégre, aztán dupla randiztunk a belvárosban egy kis forralt borozással. Lecsúszott kétszer két deci vörös, legalább nem fáztam az esőben, de finom is volt. Otthon aztán beültem egy kád forró vízbe és áztam vagy hat perce, amikor csörgött a telefonom. A lányok edzője. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy baj van-e, hanem, hogy melyikkel. Ezúttal Panka térde. Ugyanaz, ugyanúgy, mint a múltkor szezon végén. Persze a nagy kapkodásban nem találtam meg a TAJ kártyáját, kocsiba nem ülhettem az alkohol miatt. Attila eldobott a kórházba minket, aztán visszament a csajokért edzés végére.

Cuki, fiatal doktorbácsit fogott ki Panka, seperc alatt bent voltunk a vizsgálóban, nagyon alaposan megnézte a lábát, kikérdezte, aztán a szokásos röntgen kör következett. Szerencsére törés nincs, így már háromnegyed tizenegykor mehettünk is hazafelé. Krétába ment a tesi felmentés. Panka meg közölte, hogy akkor szombaton menne is edzésre, mert hogy azt mondták, semmi baja és most nem is olyan dagadt a lába, mint legutóbb. Ennek alátámasztására el is ment reggel suliba, bár délelőtt jelezte, hogy hazajönni már nem annyira tud saját lábon, így nyertem egy fél nap szabit. 

Már majdnem a Tópartinál voltam, amikor Lili hívott, hogy fáj a feje, szédül és mindjárt elájul, őt is kimentettük.

Orvos persze nem volt, lepattantunk az ajtóról továbbképzés miatt. Ügyeletre nem akart menni, aludt egy nagyot, fájdalom csillapítóval. 

Este csak Dorkát vittem balettra.

Pankát természetesen nem engedtem ma reggel edzésre, de Lili felkelt, kicsit jobban nézett ki, azt mondta, hogy megy, aztán lesz valami. Végigtolta az edzést, de nem száz százalékos, szerintem benyalt valami vírust, mert a hangja is kezd eltűnni.

Ma van a szalagavató afterjük a Fezenben, oda is szeretne benézni, legfeljebb nem marad sokáig.

Panka egy hét tuti off, utána meglátjuk, december 21-én fellépnek a MET aránéban, meccs szünetben, azon már nagyon ott szeretne lenni.

Ma nagyon hatékony voltam,  reggel öttől vasaltam, hétkor kitettem őket a jégen, piacoztam (lányok szerint néni vagyok) aztán mentem úszni, aztán még vasaltam kicsit, megnéztük a műkori döntőt Nagoya-ból, megvolt a takarítás is. Háromszor pakoltam át a mosó/szárítógépet, éljenek az edzős cuccok.

Felkerült a karácsonyi dekor egy része, megérkezett a Mikulás is.

Délután moziba megyünk. Addig még be akarok gyúrni egy adag isler tésztát.

Borzasztóan

 megérintett az USA utánpótlás korcsolyázócsapatának repülőgépszerencsétlensége és halála (meg természetesen a többi utasé is)

Akkor is tiszta ideg vagyok, amikor a csajok busszal jönnek-mennek versenyre, csak akkor nyugszom meg, amikor bejelentkeznek, hogy megérkeztek. 

Igazán vége lehetne már ennek fos évnek

 Ma reggel Pancsival a baleseti sebészeten kezdtünk.

Az edzésre bekészített forró tea kiömlött a vádlijára mikor felemelte a táskát. Persze rajta volt a kori, két nadrág, így mire le tudtuk rángatni róla, jött vele a bőr is. Rohantunk a kórházba az ügyeletre, onnan átirányítottak minket a baleseti sebészetre. Nagyon profin ment egyébként az egész és mindenhol kedvesek voltak, tényleg csak annyit kellett várni, míg az előttünk lévő kijött és már mehettünk is be.

Kitisztították a sebet, kapott egy fájdalomcsillapító/hűsítő krémes kötést, hétfő délután kell mennünk kötözésre újra. A gyerek meg egy hős volt, még ő nyugtatott engem!

Nagyon kedves, fiatal doktor volt, megdícsérte, hogy milyen ügyes volt, mondta, hogy jó, hogy ezzel bejöttünk és már mehettünk is.

Szerencsére egészen jól van, reméljük gyorsan gyógyul. Már azon aggódik, mikor mehet edzésre...

Baleset

Hétfőn hazafelé sétáltunk az oviból, mindhárom csak kezében bot, már majdnem otthon voltunk, amikor Dorka visítva hátra fordul és szó szerint dől a szájából a vér. Halálra rémültem, mert nem láttam, honnan jön, azt hittem a torkát v. a szájpadlását szúrta meg. Végül kiderült, hogy a nyelvét hasította fel, jó fél centi hosszan, nagyon csúnyán. Közben Lili és Panni is rázendítettek, mert megijedtek, ráadásul Lili nem bírja a vért sem. Dorka rettenetesen meg volt ijedve, mert érezte, hogy lifeg egy darab a nyelvén, és üvöltött, hogy le fog esni a nyelve. Próbáltam megnyugtatni őket és valahogy hazavonszoltuk magunkat.
Itthon kapott fájdalomcsillapítót, jégkockát szopogatni, de hála az égnek, mire hazaértünk el is állt a vérzés. A véres cuccokat gyorsan bedobtam a mosógépbe és elővettem az előző este begyúrt mézes tésztát, nekiálltunk szaggatni, hogy eltereljem a figyelmüket. Egészen jól bevált. Öt percenként azért megkérdezte, hogy biztosan megvan-e még a nyelve és tuti, hogy nem fog-e leesni.
Kedden ovi után elmentünk a doktor nénihez, kapott antibiotikumot, vasárnapig szedni kell. Vettünk tantum verde-t öblögetni. Nekem hihetetlen, hogy milyen gyorsan gyógyul egyébként, tényleg szörnyen csúnya seb volt. Enni is tud szerencsére és már a kedve is jó.
Elképzelni sem tudom egyébként, hogyan sikerült neki, egyenes úton mentünk, nem botlott meg, nem esett el.

Második adventi hétvége

Szombaton sajnos dolgoztam, de nagyon rendes volt a vezetőség, délben elengedtek mindenkit, így viszonylag időben hazaértem. Csajok Attilánál voltak, Másikmamánál ebédeltek, oda is megérkezett a mikulás. Heveny csokoládémérgezéstől kellene őket féltenem, ha az apjuk nem lenne sokkal gyorsabb náluk. Itthon gyorsan átöltöztettem az aprónépet és indultunk Andris névnapi bulijába. Én voltam az egyetlen anyuka, aki ott maradt, ugyanis Panni magára is érvényesnek érezte a lányok meghívását és semmi pénzért nem maradt volna otthon. A gyerekek két csoportra oszlottak, volt fiú szakasz és lány szakasz, a fiúk az ajándék tankokat, legókat szerelték össze. A lányok miután kipróbálták az összes érdekesebbnek tűnő fiús játékot, Hamupipőkét néztek. Úgy másfél óra után közös játék kezdődött, szobros tánc. Húsz perc után Lili egy jól sikerült pörgés után lefejelte Dorkát, aki valami guggolós figurából állt fel éppen. Dodó szája vérben úszott és mindjárt a tenyerébe köpte az egyik felső fogát. Tejfog és már mozgott egy ideje. Aztán a hideg vizes lemosás után enyhe szívrohamot kaptam, mert a másik középső is erősen ferdén áll és én úgy gondoltam, hogy az már maradandó fog. Lányok váltig állították, hogy az is tejfog. Dorka közben folyamatosan sírt, mert nagyon fájt neki, Lili meg teljesen kiakadt, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy véletlen volt. Iszonyú lelkiismeret furdalása volt, még sírt is, pedig sem Dorka sem én nem hibáztattuk. Később Dorka sírva kérte, hogy azonnal menjünk haza, így felhívtam Attilát, aki hamarosan megérkezett és vert seregként távoztunk a színről.
Itthon aztán tanakodtunk egy sort, hogy menjünk-e a fogászati ügyeletre, de végül megegyeztünk, hogy mivel tejfog, adunk neki még egy napot. Dorka nem evett semmit és álomba sírta magát az ölemben.
Szegénykém a reggeli kakaót sem itta meg és egyfolytában piszkálta a fogacskát. Úgy nézett ki, mint egy kis boszi, mert már félig kilógott a szájából. Ildiékkel elmentünk a Hetedhét Játékmúzeumba tízre az adventi foglalkozásra, nagyon helyes kis adventi meseházikókat készítettünk az ablakba. Az ikrek gyönyörűen és szinte végig önállóan dolgoztak, alig kellett nekik segítség. Panka is szinte egyedül festette zöldre a házikóját, az apróbb részeknél segítettem neki kicsit. Nagyon lelkesen dolgoztak mindannyian. Panka azért a végére elfáradt és elment játszani.

Anyuéknál ebédeltünk, utána Pannit letettem aludni, mert délután négyre menni kellett a VOK-ba, a Vidis karácsonyra, ahová Ildiék hívtak el minket. Minden évben az Eötvös cirkusz jön el, idén is nagyon jó volt  a műsor. A gyerekek élvezték, főleg Lili és Panka, akiknek könnyebb egy helyben ülni, mint Dorkának. Az ikrek tevegeltek, Panka pónin lovagolt az előadás előtt.

Miután vége lett, még bementünk a városba kürtős kalácsot enni és sétálni kicsit, találkoztunk Brigiékkel, így a csajok rohangáltak egy jót Lackóval a friss levegőn. Dorkát az első harapás kalács megszabadította a fogától, így végre tudott egy jóízűt vacsorázni otthon.