Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2014. január 31., péntek

Betegesen

Panka hétfőn mehetett oviba papírforma szerint, de ha lett volna más választásom még marad itthon. Nekem menni kellett dolgozni, anyósom meg nagyon beteg volt, így nem volt más megoldás, mint az ovi. Kicsit még köhécselős, sápadt volt, de alapvetően jó kedvű, jó étvágyú. Hétfőn este már Dorka is köhögött, így kedden délután elmentünk a doktornénihez. Szerencsére, tiszta volt a tüdeje, kicsit érdesebb a légzése, semmi komoly. Azért a héten az úszást kihagytuk, inhaláltunk sóoldattal, éjszakára vittem fel diapulmonos kamillát, miután elaludtak, kentem a hátukat, így kihúztuk a hetet.
Én még előző héten elkaptam Pannitól, amikor itthon voltunk együtt, de lassan én is kimászok belőle talán.

Az oviban új reform konyha van, na azóta jóval többet esznek a gyerekek itthon. Óvónénik szerint finom, a gyerekek szerint furcsa. Állítólag amit nem esznek meg a gyerekek, felkockázva ki lesz téve délután a csoport bejáratához, hogy a szülők is megkóstolhassák. (ÁNTSZ mit szól hozzá?)

A Lepke csoportban csütörtökön volt szülői értekezlet, megtudtuk a farsang időpontját (február 26) és a következő pár hónap programját.
A lányok csak délig voltak oviban, aztán anyósomék átvitték őket anyuhoz, ahol kézműves délután volt, a nagyok alkottak, Panni játszott, nagyon boldogok voltak. Anyu haza is hozta őket, így nekem nem kellett rohannom. Szülői előtt csavarogtam egy kicsit a városban. Jártam bioboltokban, nézelődtem a paleos cuccok között. Három teljes hét paleo van mögöttem és el tudom képzelni, hogy sikerülni fog az életmódváltás. Egyelőre nagyon jól bírom, bár lehet, hogy egyszer csak bemegyek az első boltba és betömök két tábla csokit a polc előtt rögtön, de még nem éreztem késztetést.

Pénteken a Zeneiskolában voltak  a lányok a Zenedében, ezen már voltak az anyuékkal, mert ott van ugye bérletük, mivel úgy volt, hogy tőlünk csak a tiszta nagycsoportosok mehetnek. Legalább elirányították a Márti nénit, aki még nem járt ott.

Panka továbbra is utálja az ovit, látszólag beszokott, állítólag játszik is néha más gyerekekkel, valamelyik nap említett is egy kislányt név szerint, de nem szereti egyáltalán. Számolja a napokat, hogy mennyit kell még menni a héten, mondja, hogy nem szereti, nem akar menni, nem jó neki ott. Látni kellett volna az arcát, mikor megtudta, hogy csütörtökön ebéd után eljöhet. Tanulmányt lehetett volna írni róla...

Dorka én kicsi pónim lesz, Lili Merida a bátor, Panka pedig Csingiling. A mamának egyedül Lili ruháját kell megvarrnia, mert a többit Lillától kaptuk. Pankának még van egy helyes kiskutyajelmez is tartalékban, ha meggondolja magát, azt anyu hozta.





2014. január 29., szerda

A családról

Hazafelé az ikrek egyik csoporttársa háza mellett jövünk el, akinek már nincsenek együtt a szülei.
Dorka: Anya, L. már itthon van?
Nem kicsim, ma az apukája jött érte és nem ide hozta haza, tudod már nem laknak együtt az anyukájával.
Lili: Miért?
Nem tudom, biztosan  nem érezték már jól magukat együtt.
Panni (kétségbeesve): Anya, mi jól érezzük magunkat együtt?

2014. január 27., hétfő

A javak elosztásáról

Ovi után sétálunk és egy nagy házból jön ki egy idős házaspár.
Lili: ANYA, IDE SZERETNÉK KÖLTÖZNI, MERT EZ SZÉP NAGY HÁZ!
Én: Beszéld meg velük, bevesznek-e.
Lili: MIÉRT TE NEM JÖSSZ?
Én: Idegenekhez?
Lili: NEM ÚGY, ŐK ELMENNEK A MIENKBE.
Én: Gondolod, hogy elcserélik a szép nagy házukat a mi kicsinkre?
Lili: DE HÁT ŐK MÁR ÖREGEK, CSAK KETTEN VANNAK!


Szintén Lili: ANYAA, A BORKA (ovis barátnő) FOLYTON PARANCSOLGAT!
És te mit csinálsz olyankor?
JÁTSZOM AMIT Ő AKAR...

2014. január 25., szombat

Esik a hó, az első hó...

és a gyerekek teljesen megőrülnek! Hetek óta várják, nekik ez jelenti a telet. Nem számított, hogy kb. fél centi, menni kellett és gyártani egy hóembert. Kicsi (kb. tíz centi), piszkos (mert a földet is felszedték a görgetéssel), de a mienk :-)




Hosszas gyűjtögetés után ennyi a feldolgozgató hó

2014. január 23., csütörtök

Panni kidőlt

Éppen múlt hét végén meséltem valakinek, hogy milyen jól bírják a gyerekeim ezt a fura telet, milyen régen voltunk betegek. Szombaton délután Panna köhögni kezdett, vasárnapra már az orra is folyt és elég rendesen hörgött/szörtyögött, készítettem is Anyósomat, hogy hétfőre nyert egy gyereket magának. Hajnali négykor azonban Panka szólongatott és inni kért, akkor már tudtam, hogy nem megyek dolgozni, mert csak akkor iszik éjjel, ha lázas. Küzdöttünk még kicsit a mi ágyunkban, de levegőt sem nagyon kapott, így lejöttünk. Kapott lázcsillapítót, és a hintaágyban még szunyókált kicsit reggelig. A lányokat elvittük oviba, Attila pedig kirakott bennünket a dokinál. Szerencsére a tüdeje tiszta a kisasszonynak, csak valami vírust nyalt be, így antibiotikum sem kell.
Itthon inhaláltunk rendszeresen, kedden már sikerült is végigaludnunk az éjszakát, hétfőn kb. fél óránként az orrát fújtam.
Hétfőn még a lányokat is hazahoztunk ebéd után, kedden maradtak, mert délután volt a tánc, ma pedig nem értünk oda értük, mert tízkor kezdődött csak a rendelés és fél tizenkettőre értünk haza, ebéd még sehol, így nem tudtunk délben visszaindulni az oviba. Csórikáim szomorúak is voltak.
Délután rávettem Dorkát, hogy menjen el Ildiékkel az usziba, Lilit Balatonfüredre vittük kezelésre, Panna anyuéknál volt.
A kedve szerencsére már jó, étvágya is alakul, de még iszonyúan tele van váladékkal a kis arca és reggel ijesztően fuldoklott a letapadt cucctól.
Úgy volt, hogy holnaptól Anyósomnál lesz, de ő is lebetegedett, így maradok, ha kibírnak még nélkülem két napot.


2014. január 18., szombat

Programdús szombat

Reggel fél hétre volt beállítva az ébresztőm, de az összes gyerek fent volt hatkor, én még tudtam volna aludni. Nyolckor már a jégen voltak a törpök, Pannival pedig a palánk mellől szurkoltunk. Ma nagyon klassz kis óra volt, rengeteg feladattal. Páros lábbal ugrás, hátrafelé haladás, nagyon élvezték a lányok.

Volt egy kis tea és pogácsa reggelire a piacon, aztán elsétáltunk a Hetedhét Játékmúzeumig. Ott Keller Petra keramikussal festettünk Piroskát és farkast, Piroska nap alkalmából.
Nagyon szeretik a lányok, ezeket a foglalkozásokat, imádnak maszatolni. Én meg jókat tudok beszélgetni Petrával, aki nagyon aranyos.



Ildi is jött Lillával, Ildi tönkrevert malomban :-D
Anyuéknál ebédeltünk, utána megpróbáltam lefektetni a három csajt együtt, nem sok sikerrel. Meséltem, énekeltem, de a nagyok nem hagyták aludni Pannit, akit végül külön szedtem és úgy kellett ébresztenem negyed ötkor, hogy odaérjünk a táncházba. Ikrek egy darabig csendben játszogattak, aztán lejöttek és kártyáztunk.
A Kákics táncházban találkoztunk a Rékával és Borkával az oviból, sőt ott volt Máté és Csabi is.
Most nem volt olyan jó kis pörgős a táncház, mert nem Miklós tartotta, de azért elvoltak a gyerekek. Utána még egy kis farsangi maszkot is készítettek maguknak. Persze a zsíroskenyér majszolás sem maradt el.


A hiradót 6:35-től kb. 10:35-ig érdemes nézni.

Kezdünk visszarázódni

a téli szünet előtti életünkbe.
Hétfőn Lilinek kiesett a foga az oviban, így este megint fogtündérkedtem. Fel kell tölteni a készleteimet, mert van még egy nagyon mozgós és már csak egy ajándék maradt elrejtve. Panni elvágta valamivel az udvaron az ujját, de azt mondta, hogy nem sírt. Megkerült az elveszett nadrág is, valaki visszahozta kimosva, biztosan feltűnt neki a körte jel otthon.

A lányok nem akarnak menni a jövő hétfőn kezdődő ovis úszásra, amit nem bánok, mert úgyis járunk egy héten kétszer, de azt hittem a csoportszellem majd viszi őket. Ha szerettek volna, befizettem volna őket, hogy ne  maradjanak ki a csoport életéből, de úgy érzem sok lett volna nekik a heti három úszás. 
Kedden elmaradt a tánc az oviban, mert Timi megbetegedett, a lányok elég csalódottak voltak, szeretnek járni. Mióta Lili az árbóc a matróz táncban, azóta még lelkesebb, remélem ez a bemutatóig is kitart. Bár azt mondta, hogy csak addig áll be, amíg ő az árbóc, de remélem utána már elfelejt majd kiszállni, viszi a lendület. Persze ha nem így lesz, az sem baj, de úgy szeretném látni, olyan szépen, elegánsan mozog.
Szerdán úszóedzés, utána még tartozunk egy körrel az ördögnek, fél nyolcra bebumliztunk a belvárosba fodrászhoz, de Tündi is megbetegedett, csak nem szólt. Kicsit téptük a hajunkat hazafelé, a fáradt gyerekekkel. Még jó, hogy megfürödtek, hajat mostak az usziban, így otthon már csak fogat mosni, mesét hallgatni kellett.
Csütörtökön rendőrök voltak az oviban. Nem kell megijedni, csak a tavalyi ovizsaru program folytatódik a nagycsoportosoknak. 
Pénteken csak Panka ment a Gyöngyvirág oviba, mert a lányok a Szárazréti ovit erősítették. Anyuval mentek a Zenedébe, ahol nagyon jól érezték magukat, több hangszerrel megismerkedtek és sétáltak az orgonasípok között is. Délután megint úsztak, jól el is fáradtak estére, volt egy kis Lili hiszti is, de túléltük.
A héten ki kellett tölteni a családi adókedvezményes, gyerekpótszabis nyilatkozatokat és dönteni kellett a cafeteriaról is. Eléggé szíven ütött, hogy idén már jogosult leszek az iskolakezdési támogatásra. Iskolásak lesznek a gyerekeim. Vajon, hogyan fogunk helytállni az új szerepben?


2014. január 12., vasárnap

Babadömping

A vasárnapunk a babázás jegyében telt. Először Sárit látogattuk meg Abán, aki nagyon örült a lányoknak, annak ellenére, hogy éppen alvásideje lett volna. Igazi barátságos kiscsaj, csupa mosoly, érdeklődés. A lányok egészen jól elvoltak vele egy ideig, aztán érdekesebbek lettek a babajátékok.



Ebédre Attila szüleihez mentünk, mert már két hete nem látták a lányokat az utazásunk miatt. Sajnos sietnünk kellett tovább, mert kora délután jöttek Tomiék az ikrekkel , Emmával és Áronnal. Leterítettünk a nappaliban két babatakarót és körbeültük a törpéket, azaz, inkább Emmát, mert Áron rekordsebességgel mászott le a takaróról félpercenként J. A lányok előszedték a maradék régi babajátékot, kettőt a végén oda is ajándékoztak.






Miután a babák hazavonultak étkezni, mi Dorkával kiegészülve elintéztük a bevásárlást, a többiek visszamentek a mamához, mert nem volt kedvük jönni. Mivel nem volt délután alvás, egészen hamar elaludtak este, ami nem árt a hétfői ovikezdés miatt. Pankát sem teszem már le hétvégén - kivéve, ha program (pl.táncház) van - mert akkor nagyon nehezen alszik el este. Most köztes állapot van, igényli még az alvást, de ha alszik két órát, akkor este nem tudom letenni, ha előbb felébresztem, morcos, ha nem teszem le, akkor hat körül már nagyon fáradt.

Jégkorcsolya

Ez a szombatunk kicsit húzósra sikeredett, mivel nyolckor már a műjégen voltak a csajok. Mi meg Pankával a palánk mellett. Úgy kerültünk oda, hogy a szünetben voltunk egyszer Borkáékkal a Koriligetben és nagyon élvezték a lányok. Fehérvár egyik büszkesége pedig a szinkronkorcsolya és az egyesület tart oktatást öt éves kortól. Mivel egyikünk sem túl profi koris, úgy gondoltuk Attilával, hogy ha szeretnék, akkor elvisszük őket korcsolyázni tanulni. A lányoknak volt kedve, megfűztük Borkát is, csak ne kellene hozzá hétkor kelteni szegényeket szombaton is. Nagyon élvezték és már egy óra után is sokat bátorodtak/ügyesedtek szóval megérte. Van kedvük menni legközelebb is. 




Ahhoz képest, hogy másodszor volt a lábukon korcsolya, egészen ügyesek :-)


Mivel 11-re be voltunk írva a lovardába, és tízre a könyvtárban kellett lennünk, mert lejárt a határidő a kölcsönzött gyerekkönyvekre, hazamenni már nem volt érdemes. Kaptak reggelit a Mekiben (erre majd kell valami alternatívát keresnünk, mert jövő héten is úgy lesz programunk, hogy nem megyünk már haza kori után), aztán válogattak új könyveket és lovagoltunk is. Panka nagyon jót játszott egy fekete kiscicával, sokat vezették most a lovon is a végén és szép idő is volt. Sajnos kicsit beárnyékolta a napot, hogy Gina megijedt valamitől és megugrott Lili alatt, aki nagyon ügyesen fent maradt a nyeregben, csak az egyik lába esett ki a kengyelből, de rettenetesen megijedt. Remélem, hogy jövő héten nem lesz gond majd a felszállással, de bizakodásra ad okot, hogy nem mondta, hogy soha többet nem ül lóra.





Ebédelni anyuékhoz mentünk, majd haza, hogy kipihenjük a délelőttöt. Olvastam nekik sokat az új könyvekből, aztán besötétítettünk és megnézhették a Jégvarázst. Nagyon tetszett nekik, Panni tátott szájjal nézte végig. Este felé volt egy kis nyávogás, mert fáradtak voltak, így viszonylat korán fürödtünk, meséltem és el is aludtak szépen.

2014. január 10., péntek

Első munkahét az évben

A hétfői kezdés gördülékenyebben ment, mint gondoltuk, senki sem sírt, pedig Pannitól azért bevallom számítottam rá a két hét kihagyás és azután, hogy este hosszan szorongatott és kérte, hogy nagyon siessek érte. Egészen vidám volt, amikor mentem érte.
A nagyoknak kedden már volt tánc, Timi szerint nagyon ügyesek voltak főleg Lili. Érdekes, hogy Dorka sokkal lelkesebb, bátrabb, de szinte minden mozgásformában, amit kipróbálunk Lili az ügyesebb. Ezért is jó lesz a külön osztály, biztosan ott is lesznek Dorkánál ügyesebbek tornában, de legalább nem a testvére lesz az.
Szerdán megkezdtük az úszást is. Lili ezt élvezi a legkevésbé, de ahhoz meg én ragaszkodom, hogy szabályosan megtanuljanak úszni, aztán ha nem szeretne tovább járni, nem fogom erőltetni.
Csütörtökön Ildiéknél voltak, mert tovább bent kellett maradnom. Nagyon jól eljátszottak megint négyesben, egészen meglepődtem, amikor mentem értük.
Pénteki program ismét úszás. Alapvetően nyugodt hét volt, Panninak hét közepe táján eltűnt a melegítőnadrágja, gondolom valaki elvitte, pedig a jele is bele van hímezve. Lányok egészen jól vették az évkezdést. A héten bábszínház is volt az oviban, Holle anyó, nagyon tetszett nekik.

2014. január 5., vasárnap

Sopron

Attilának egy hosszú hétvégét ajándékoztam karácsonyra. Már régóta szeretett volna meglógni velem kettesben, de eddig nem éreztem úgy, hogy jól tudnám magam érezni a gyerekek nélkül is, hogy nem azon járna az agyam egyfolytában, hogy mit csinálnak vajon éppen. Mostanra jutottam el eddig. Nagyjából, mert azért igen gyakran eszembe jutott, hogy mit csinálnak és voltak olyan helyzetek, ahol szinte egyszerre jegyeztük meg Attilával, hogy egyik v. másik gyerkőcnek ez mennyire tetszene. Gyakran telefonáltam is – Apu szerint túl gyakran J - beszéltünk sokat a lányokkal. Akik a szüleimnek hála, maximálisan jól érezték magukat. Kezdődött azzal, hogy az elutazásunk napján a Galérius-fürdőbe vitték őket a nagyszülők, ahol nagyot pancsoltak. Szombaton délelőtt lovagolni voltak, délután pedig játszóházban. Vasárnap délelőtt Anyu levitte őket bicajozni a Bory-szoborhoz, fél kettőre pedig már otthon is voltunk. Nagyon örültem, mert nem volt sírás, sem elváláskor, sem a két nap alatt és jól érezték magukat a lányok anyuékkal.
Mi Ágfalván szálltunk meg. Nagyon jó kis helyünk volt, nem voltak sokan, nyugi volt, a személyzet kedves és készséges. Csak reggelit kértem, hogy ne legyünk annyira időhöz kötve, tudjunk nyugodtan csavarogni.
Pénteken délután Sopronba mentünk, sétáltunk egy nagyot a belvárosban, majd a Tomi által javasolt Rókalyukban vacsoráztunk, nagyon finomat. Élveztük, hogy úgy tudunk beszélgetni, hogy nem kiabál közbe senki, nem kell szétválasztani két mondat között két/három egymást tépő gyereket, és persze legalább háromszor telefonáltunk haza a délután folyamán J




Szombaton reggeli után Fertődre indultunk kastélylátogatóba. Nagyon kedves, lelkes fiatal srác volt a vezetőnk az épületben, rengeteg érdekes dolgot mesélt. Leginkább a sok zenét irigyeltem az egykori lakóktól, meg egy kicsit a nagy tereket J.













Mikor vége lett a programnak rohantunk vissza Sopronba, ugyanis kettőre bejelentkeztünk csokikóstolásra a Harrer csokimanufaktúrába. Ha valaki Sopronban jár és van szabad másfél órája, ne hagyja ki. A kávézó rész is csodálatos, rengeteg csodás sütivel, finom teákkal, kávéval. A kóstoló is jó volt, de érdemesebb a tíz órás időpontot választani, mert termelés csak délelőtt van, és akkor az üvegablakon át be lehet lesni a konyhába. Amikor kijöttünk még vásároltunk a hazaiaknak egy kis ajándék nasit.
















Ezután moziba mentünk, megnéztük a 47 ronint, voltak benne furcsaságok, de azért kikapcsolódásnak jó volt. Mivel pénteken bejött, visszalátogattunk a Rókalyukba és megkóstoltuk pizzájukat. Isteni finom! Azt hiszem, ha legközelebb Sopronban járunk, akkor is náluk fogunk enni.
Vasárnap reggeli után összepakoltunk és elindultunk haza, kicsit felemás érzésekkel, mert szívesen maradtunk volna még, csak ne hiányoztak volna olyan irgalmatlanul a csajok.
A délután játékkal telt és azzal, hogy megpróbáltuk a lányokat és magunkat is felkészíteni a hétfői ovi/munkakezdésre.

Anyuéknak köszönjük, hogy lehetővé tették, hogy egy kis időt kettesben is eltölthessünk!