A Lajos - avagy én, a szőke nő

A múlt heti szülőin elmondták, hogy bár itt nincs lehetőség tortás ünneplésre, mint az oviban, azért jelezzük, ha a gyereknek szülinapja van. Megköszöntik, énekelnek neki, és ha visz sütit, akkor azt körbekínálhatja az osztályban.
Este, már az esti mese után az ágyban - nálunk akkor derül fény az igazán izgalmas dolgokra, a lányok akkor mesélnek legszívesebben - Lili mondja, hogy: ANYA KÉPZELD, MA VOLT A LAJOS SZÜLETÉSNAPJA!  (még gondoltam is, hogy milyen komoly neve van a kisfiúnak) És megünnepeltétek? IGEN. Hozott sütit is? (itt kicsit furán nézett rám) BEMONDTÁK A HANGOSBA. (Dorka közbeszól) ÉS ELÉNEKELTÜK, HOGY ESIK ESŐ KARIKÁRA. Közben már nekem is leesett, hogy kiről van szó, de Panka ebben a pillanatban jegyezte meg, hogy: ÉN MÉG SOHASEM LÁTTAM, BIZTOSAN HAMARABB JÖN ÉRTE AZ ANYUKÁJA. Nem kicsit röhögtünk :-)

Szóval, boldog születésnapot Lajos!



„Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga.” Debrecen, 1849. április 14. Kossuth beszéde a képviselőházban Magyarország függetlenségének kimondásáról