Sopron

Attilának egy hosszú hétvégét ajándékoztam karácsonyra. Már régóta szeretett volna meglógni velem kettesben, de eddig nem éreztem úgy, hogy jól tudnám magam érezni a gyerekek nélkül is, hogy nem azon járna az agyam egyfolytában, hogy mit csinálnak vajon éppen. Mostanra jutottam el eddig. Nagyjából, mert azért igen gyakran eszembe jutott, hogy mit csinálnak és voltak olyan helyzetek, ahol szinte egyszerre jegyeztük meg Attilával, hogy egyik v. másik gyerkőcnek ez mennyire tetszene. Gyakran telefonáltam is – Apu szerint túl gyakran J - beszéltünk sokat a lányokkal. Akik a szüleimnek hála, maximálisan jól érezték magukat. Kezdődött azzal, hogy az elutazásunk napján a Galérius-fürdőbe vitték őket a nagyszülők, ahol nagyot pancsoltak. Szombaton délelőtt lovagolni voltak, délután pedig játszóházban. Vasárnap délelőtt Anyu levitte őket bicajozni a Bory-szoborhoz, fél kettőre pedig már otthon is voltunk. Nagyon örültem, mert nem volt sírás, sem elváláskor, sem a két nap alatt és jól érezték magukat a lányok anyuékkal.

Mi Ágfalván szálltunk meg. Nagyon jó kis helyünk volt, nem voltak sokan, nyugi volt, a személyzet kedves és készséges. Csak reggelit kértem, hogy ne legyünk annyira időhöz kötve, tudjunk nyugodtan csavarogni.

Pénteken délután Sopronba mentünk, sétáltunk egy nagyot a belvárosban, majd a Tomi által javasolt Rókalyukban vacsoráztunk, nagyon finomat. Élveztük, hogy úgy tudunk beszélgetni, hogy nem kiabál közbe senki, nem kell szétválasztani két mondat között két/három egymást tépő gyereket, és persze legalább háromszor telefonáltunk haza a délután folyamán J

Szombaton reggeli után Fertődre indultunk kastélylátogatóba. Nagyon kedves, lelkes fiatal srác volt a vezetőnk az épületben, rengeteg érdekes dolgot mesélt. Leginkább a sok zenét irigyeltem az egykori lakóktól, meg egy kicsit a nagy tereket J.

Mikor vége lett a programnak rohantunk vissza Sopronba, ugyanis kettőre bejelentkeztünk csokikóstolásra a Harrer csokimanufaktúrába. Ha valaki Sopronban jár és van szabad másfél órája, ne hagyja ki. A kávézó rész is csodálatos, rengeteg csodás sütivel, finom teákkal, kávéval. A kóstoló is jó volt, de érdemesebb a tíz órás időpontot választani, mert termelés csak délelőtt van, és akkor az üvegablakon át be lehet lesni a konyhába. Amikor kijöttünk még vásároltunk a hazaiaknak egy kis ajándék nasit.

Ezután moziba mentünk, megnéztük a 47 ronint, voltak benne furcsaságok, de azért kikapcsolódásnak jó volt. Mivel pénteken bejött, visszalátogattunk a Rókalyukba és megkóstoltuk pizzájukat. Isteni finom! Azt hiszem, ha legközelebb Sopronban járunk, akkor is náluk fogunk enni.

Vasárnap reggeli után összepakoltunk és elindultunk haza, kicsit felemás érzésekkel, mert szívesen maradtunk volna még, csak ne hiányoztak volna olyan irgalmatlanul a csajok.

A délután játékkal telt és azzal, hogy megpróbáltuk a lányokat és magunkat is felkészíteni a hétfői ovi/munkakezdésre.

Anyuéknak köszönjük, hogy lehetővé tették, hogy egy kis időt kettesben is eltölthessünk!