2014. január 18., szombat

Kezdünk visszarázódni

a téli szünet előtti életünkbe.
Hétfőn Lilinek kiesett a foga az oviban, így este megint fogtündérkedtem. Fel kell tölteni a készleteimet, mert van még egy nagyon mozgós és már csak egy ajándék maradt elrejtve. Panni elvágta valamivel az udvaron az ujját, de azt mondta, hogy nem sírt. Megkerült az elveszett nadrág is, valaki visszahozta kimosva, biztosan feltűnt neki a körte jel otthon.

A lányok nem akarnak menni a jövő hétfőn kezdődő ovis úszásra, amit nem bánok, mert úgyis járunk egy héten kétszer, de azt hittem a csoportszellem majd viszi őket. Ha szerettek volna, befizettem volna őket, hogy ne  maradjanak ki a csoport életéből, de úgy érzem sok lett volna nekik a heti három úszás. 
Kedden elmaradt a tánc az oviban, mert Timi megbetegedett, a lányok elég csalódottak voltak, szeretnek járni. Mióta Lili az árbóc a matróz táncban, azóta még lelkesebb, remélem ez a bemutatóig is kitart. Bár azt mondta, hogy csak addig áll be, amíg ő az árbóc, de remélem utána már elfelejt majd kiszállni, viszi a lendület. Persze ha nem így lesz, az sem baj, de úgy szeretném látni, olyan szépen, elegánsan mozog.
Szerdán úszóedzés, utána még tartozunk egy körrel az ördögnek, fél nyolcra bebumliztunk a belvárosba fodrászhoz, de Tündi is megbetegedett, csak nem szólt. Kicsit téptük a hajunkat hazafelé, a fáradt gyerekekkel. Még jó, hogy megfürödtek, hajat mostak az usziban, így otthon már csak fogat mosni, mesét hallgatni kellett.
Csütörtökön rendőrök voltak az oviban. Nem kell megijedni, csak a tavalyi ovizsaru program folytatódik a nagycsoportosoknak. 
Pénteken csak Panka ment a Gyöngyvirág oviba, mert a lányok a Szárazréti ovit erősítették. Anyuval mentek a Zenedébe, ahol nagyon jól érezték magukat, több hangszerrel megismerkedtek és sétáltak az orgonasípok között is. Délután megint úsztak, jól el is fáradtak estére, volt egy kis Lili hiszti is, de túléltük.
A héten ki kellett tölteni a családi adókedvezményes, gyerekpótszabis nyilatkozatokat és dönteni kellett a cafeteriaról is. Eléggé szíven ütött, hogy idén már jogosult leszek az iskolakezdési támogatásra. Iskolásak lesznek a gyerekeim. Vajon, hogyan fogunk helytállni az új szerepben?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése