Ovi-Suli-Munka-Sport
Dorka legnagyobb megdöbbenésemre vasárnap este negyed órát sírt teljes kétségbeesetten, hogy ő nem akar menni és itthon akar maradni velem. Kicsit féltem a másnapi indulástól, mert elég élénk a fantáziám és már láttam magam előtt, ahogy vonszolom magam után az üvöltő gyereket az iskola auláján át az osztályterem felé, de szerencsére ekkora gáz nem volt. Reggel még megjegyezte, hogy nem szeretne, de azért ment.
A többiek meg kifejezetten lelkesek voltak, Lilinek már nagyon hiányoztak a pajtások és Panka is szívesen óvodás, mióta Lepkés lett.
Bevallom őszintén, én is nehezen rázódtam vissza, a munkába is, meg az itthoni feszített tempóba is. Tegnap el is felejtettem betenni Dorka környezet könyvét a táskájába. Szóval össze kell kapnom magam kicsit.
Hétfőn már koriedzésen is voltunk, kedden a sulis tánc is megkezdődött, ma pedig úszni viszem a Mancikat. Ennek annyira nem örülnek, inkább koriznának helyette :-), de úszni meg kell tanulni, ebben szigor van nálunk.
Január 16-án vége lesz a félévnek is, a héten és jövő héten írják a felmérőket mindenből, remélem jól fognak sikerülni. Tegnap végre elővettük az iskolás olvasókönyveket is, mert a szünetben ugyan olvastunk sokat, de minden mást, csak azt nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése