Drámakirálynő 2.0.

Kedden nem nyaggattam őket tánc után, fáradtak voltak, bevallom nem is olvastunk. Tegnap viszont nem volt mese, előkerült az olvasókönyv, és írást is gyakoroltunk. Lilinek kikészítem, odaül, megírja, matricát választ (magának pipál és csillagoz mellé lelkesen :-)), Dorka semmi perc alatt oltári hiszibe hergeli magát.

Krokodilkönnyek és fél órán át nyomja az alábbi szöveget különféle változatokban. PERSZE MERT ÉN ITT ÍROK, TÖBBIEK MEG JÁTSZANAK, MERT ENGEM NEM SZERETSZ, AZÉRT KELL NEKEM HARMINC OLDALT ÍRNOM, NEM ÉRTED MEG, HOGY NEM TUDOK SZÉPEN ÍRNI, MERT BÉNA A KEZEM. BÉNA VAGYOK ÉS HÜLYE VAGYOK, ÉN ÍROK A LEGCSÚNYÁBBAN AZ OSZTÁLYBAN, SOHA TÖBBET NEM AKAROK L BETŰT LÁTNI, SOHA TÖBBET NEM FOGOK ÍRNI. NAGYON FÁJ A SZÍVEM, HOGY NEM ÉRTED MEG, HOGY NEM TUDOK SZÉPEN ÍRNI, KITÉPEM AZ ÖSSZES HAJAMAT ÉS LEVÁGOM A KEZEMET IS, HOGY NE KELLJEN TÖBBET ÍRNOM.

És mondja, mondja, én meg nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak, vagy a hajamat tépjem én is. Próbálom megnyugtatni, de ebben az állapotban értelmesen nem nagyon lehet vele beszélni. Persze az írás így már minden lesz, csak szép nem, ami nem is csoda ebben az állapotban, amibe hergelte magát. Négy-öt nyomorult sor miatt...

 Az a baj, hogy Lilla is cseszteti az iskolában, hogy ő hamarabb készen van, gondolkodom rajta, hogy a 24-i fogadóórán megkérem Tünde nénit, hogy ültesse át valaki más mellé, aki nem stresszeli még jobban. Így is kapkod, hogy minél hamarabb túl legyen rajta. Az a bosszantó, hogy ha odafigyel, akkor meg tudja szépen is csinálni, mert ha nem tudná, tényleg nem érdekelne, nem kínoznám vele, de sokkal több van benne, mint amit gondol magáról. 

Nem tudom, hogy mit csináljak, komolyan, ne gyakoroltassam, maradjunk csak az olvasásnál, ír eleget a suliban, vagy küzdjek vele minden nap, de már így is utálja az egészet...