2014. február 28., péntek

A tanító nénikről

Ma voltak a nyílt tanítási órák a Kossuthban.
Nagy izgalommal mentem, mert ugye az igazgatónő a beszélgetésünk után már ajánlott tanító nénit a lányoknak és kíváncsi voltam, hogy mennyire találkoznak az elképzeléseink, mennyire tudtam egy rövid beszélgetés alatt leírni neki a csajokat.
Nagyon sokat tépelődtem azóta, mert ugye a Dorkának javasolt T. néniről az a hír járja, hogy szigorú, csend/rend/fegyelem van az óráin és hát az élénk fantáziámmal egyből valamiféle sárkányba oltott rendőrtisztnek képzeltem el őt. Nagyon bántott, hogy Lilinek a sajátos helyzete (szorongása, alopécia) miatt nagyobb figyelmet szentelünk az iskola/nevelő választásnál, Dorkának pedig jut a "maradék".
Ma megnyugodtam, mert bár T. néni egy határozott, pörgős, lendületes oktató, aki néha oda-odamondogat az elkószált figyelműeknek/lassúaknak/lustáknak, de az sohasem bántó, viszont mindig eléri a célját. Nem tartja ördögtől valónak a dicséretet sem, nagyon klassz matematika órát tartott. Szóval jó helyen lesz az izgő-mozgó, jó észjárású, vagány gyerekem is.
D. néni pedig pont az a fajta pedagógus, akire Lilinek szüksége van, a végletekig türelmes, halk szavú és ahogy jár fel-alá a teremben meg-megsimogat egy-egy gyereket, szól pár kedves szót és ez nem a szülőknek szólt, ő ilyen.
Bátorít, dicsér rengeteget.
Most már csak azon kell aggódnom, hogy mindenki oda kerüljön, ahová szeretnénk.


Nemrég még az óvodába készültek



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése