Már év elején is szeptemberre terveztem az első félmaratont. Aztán januárban megláttam ezt, és erősen gondolkodni kezdtem, hogy de jó lenne itthon futni az elsőt. De tudtam, kicsi vagyok még hozzá. Egészen múlt hétig nem jelentkeztem, a hét km-es táv már betelt, maradt a 14 és a 21. Pénteken angol előtt mentem be nevezni, még odafelé is azon gondolkodtam, hogy elég makacs vagyok, igenis le tudnám futni. Viszont valószínűleg nagyon rosszul esne, sok még nekem ez, nem vagyok rá felkészülve. Mire odaértem, győzött a józan eszem és a 14 km-re adtam le a nevezésem.
1086-os lesz a rajtszámom.
Aztán jött a vasárnapi Vivi-s borulásom, a megfázás és két napig az is kétséges volt, hogy rajthoz tudok-e állni egyáltalán. Ma reggel még mindig megijedtem magamtól, amikor tükörbe néztem, de lényegesen jobban éreztem magamat, levegőt is egészen rendesen kaptam, így délután elindultam egy laza átmozgató edzésre. 5 és fél km, 6:30-as ezrekkel, kényelmesen. Szerencsére mindkét térdem úgy mozog ahogy kell, nem is fáj egyik sem, a levegő is jött, minden ok.
Mégiscsak lesz itt futás hétvégén, de nem fogok kitűzni semmi célidőt magamnak, egyszerűen átkerül az edzés délelőttre délutánról.
Csak az érzés miatt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése