Csodálatos

Egyiptom. Hihetetlen kalandok, egy csomó kedves ember. Rengeteget kaptunk ettől a nyaralástól. 

Kb. három héttel a tervezett időpont előtt még nem tudtuk hová indulunk. Felmerült Törökország, Görögország, még Dubai is. Végül Sharm el Sheikh-re esett a választás, a lányok idén mindenképpen repülni szerettek volna és a nyaralás nekik nem nyaralás tenger nélkül. Amikor eldőlt az úticél, azonnal beléptem két Sharmos nyaralós csoportba a Facebookon, ahogy mindig szoktam, mert a legjobb a már ott jártak tapasztalataira támaszkodni. Itt elég vegyes értékelés volt a választott Sharm Plaza hotelről, főleg az étkezés részéről. Mivel mi nyaraláskor nem enni járunk elsősorban, hanem megismerni az adott országot, kultúrát, ezen nem aggódtunk sokáig, éhen nem szoktunk halni sehol. A legfontosabb, amit a csoport adott nekünk, Hassan Amin, aki Magyarországon élt évekig, jól beszéli a nyelvünket, van helyismerete. Mint később kiderült Hassan sokkal többet tud ennél. A világ legkedvesebb, legönzetlenebb embere és legalább olyan őrült, mint mi, így úgy illeszkedett be a családunkba erre a pár napra, mintha mindig is része lett volna. A lányok szerint mindenkit ismer itt Sharmon .

Már itthonról felvettem vele a kapcsolatot és ismeretlenül készségesen segített, leszervezett nekünk mindent, úgy, ahogy kértem. Úgy beszéltük meg, hogy jön is velünk a programokra. Előre intézte nekünk a netkártyát is. 

A hotel szenzációs, de tényleg. Talán nem ez a legmodernebb és a konyha valóban nem az erőssége, viszont itt dolgoznak a világ legkedvesebb emberei. Az asztalleszedőtől, a pultosokon át, az animátorokig mindenki mosolygós, előzékeny, cuki. Folyamatosan takarítanak mindenhol, az érkezés után már másnap tudják mit iszunk, mi a nevünk, pedig teltház van. Persze mondhatjuk, hogy ebből élnek, de itthon is hányan, de hányan élnek a vendéglátásból és mégsem így viselkednek. Itt tényleg örülnek,hogy jöttél és hálásak, hogy van munkájuk és nagyon keményen dolgoznak.

Hassannal második este találkoztunk személyesen, elhozta a netet és átbeszéltük a programot még egyszer. Előtte mi sznorkeleztünk a Vörös-tengerben. A legjobb szobákat kaptuk szerintem, a parthoz legközelebb lévőt.(1131,1132) A vízbe egy hosszú stègen lehet bemenni, mert korallzátony húzódik végig a parton. A víz 28 fokos, kristálytiszta, a zátony gyönyörű, hihetetlen élővilággal. Dorkával voltunk aquadance-en, úsztunk a medencében. Attilával meghallgattuk az utazási iroda képviselőjènek előadását. 

Ő is figyelmeztetett, hogy nem szabad csapvizet inni. Erre vigyáztunk végig, fogat is ásványvízzel mostunk. Jégkockát viszont ittunk, megesküdtek rá, hogy ásványvízzel készül. Nem volt senkinek nagyobb gyomorproblémája a hét alatt, bár volt ami hamarabb átszaladt rajtunk az itthon szokásosnál. Amikor a hotelben voltunk, részt vettünk a programokon a medencénél és a teraszon. Attila szerint tiszta Kellerman fogadó. Csütörtökön egész napos hajótúrára mentünk a Masa Tourssal és Hassannal Raas Mohamadre. Három megállóhely van a túrán. Az első kettő két korallzátony, az utolsó a Fehér-sziget. Az első megállónál mi csajok kipróbáltuk a búvárkodást, hatalmas élmény volt. A hajónak van hivatásos fotósa, akinek nagyon tetszettek a csajok, így rengeteg fotó készült a családról. A hajón kaptunk ebédet is, majd kiúsztunk a Fehér-szigetre. Itt találkoztunk egy rájával, nagyon szép volt, kék pöttyökkel. Jól jött Lili víz alatti sportkamerája. Hassan hozott UNO-t, visszafelé nagy kártyacsata zajlott. Már ezért a napért megérte volna eljönni ide. 

Egyébként Flyegyptel repültünk, egymás mellett ültünk és percre pontosan szálltunk fel. 

26-ra, Panka névnapjára terveztem a delfinshowt, a lányok úszhattak is a delfinekkel. Nagyon nagy élmény volt nekik, végig vigyorogtak a vízben.Itt találkoztunk Hassan kisfiával, aki übercuki és a kezdeti szégyenlősség után nagyon szépen elbeszélgettünk magyarul. 

 Az egyetlen rossz élmény aznap éjjel, illetve másnap reggel ért minket. Hajnali fél négykor indultunk Kairóba, de három és fél óra autózás után, a Szuezi-csatornánál visszafordítottak, mert Dorka útlevelèben rosszul pecsételte le a reptéren az alkalmazott a vízumot, ő Jordániába tudott volna menni. A sofőr és Hassan mindent megtettek, de végül ott tartottunk, hogy elvették volna a jogosítványát, ha nem hagyjuk el az ellenőrző pontot. Mivel ezek után visszafelé mindenhol kivették a sorból, úgy döntöttünk, nem javíttatjuk a pecsétet és nem indulunk újra. Legalább lesz okunk visszajönni A sofőr egyébként szuper volt, 150-el repesztettünk az autópályán. Kairót nem lattuk, de még délelőtt visszaértünk a szállodába, így részt tudtunk venni a délutáni medencés programokon és az esti színpadi műsoron. Nem mondom, hogy nem voltunk csalódottak, de nem akartuk, hogy elrontsa a nyaralást, ezért az előttünk álló dolgokra koncentráltunk. 

Másnap csak este volt programunk Hassannal, a várost mutatta meg nekünk. Voltunk a Farsha kávézóban, ami egy csoda hely. Tulajdonképpen egy csomó kacat felhalmozva és Farsha matricával felragasztva. Közvetlenül a tengerparton, több szinten, párnákkal, szőnyegekkel, eldugott zugokkal és működik. Olyan, mintha az Aladdin mesébe csöppennénk, főleg amikor sötétedés után felkapcsolják a vilagítást.

Elmentünk egy fix áras ajándékboltba, bevásárolni az otthoniaknak, itt tanultunk a papíruszkészítésről és kicsit Egyiptomról is, nagyon érdekes volt. Megnéztük a Mennyei katedrálist, jártunk az Al Mustafa mecsetben, Hassan megmutatta, hogyan imádkoznak, elmesélte, hogy milyen időpontokban kell. Elvitt minket a Soho-ba, ami tulajdonképpen egy magánkézben lévő sétáló utca. Van jégpálya a negyven fokban :-). Dorka mondta is, hogy kihozzuk a csapatot, aztán maradhatunk még. A csajoknak talán ez volt a kedvenc programjuk, vásárlással mindig le lehet venni őket a lábukról :-)

Szuper este volt. Hassan meghívott minket egy fagyira is, így a szobánkba kért késői vacsorából nem sok fogyott. 

Az utolsó teljes napunkon szintén késő délután találkoztunk Hassannal a quad szafari központban. Felköltötték a kendőt az arcunk elé a homok miatt, napszemüveget kellett feltenni, szintén a por ellen. Megmutatták a quad használatát és már mehettünk is. Nagyon klassz volt, a gyerekek is önállóan vezethettek és bár Panka kicsit meg volt ijedve, nagyon ügyesek voltak. Megálltunk fotózni, itt készítettük el a Vidi játékra a képet Dorkával. Innen tevegelni indultunk, majd a beduin faluba vacsorázni és egy látványos műsort megnézni. A vacsora nagyon finom volt, mindenki saját kis asztali grillen kapta meg a csirkehúst és a koftát. Volt hozzá rizs egy sűrű zöldséges szósszal és sálata szezámöntettel. Hazafelé izgalmas volt, mert teljes sötétségben mentünk, és nem mindegyik quadnak volt lámpája. Hatalmas élmény volt repeszteni a sötétben. Még az utolsó esti élőzenés műsor végére is visszaértünk a hotelbe, kicsit táncoltunk. 

Hassan még visszajött és hozott nekünk friss avokádót és mangót. Érzékeny búcsút vettünk tőle, nagyon megszerettük ez alatt a pár nap alatt, nélküle nem lett volna ugyanolyan!

Az utolsó délelőtt 11:15-re kellett kitenni a bőröndöket az ajtó elé, tehát 11-ig még pancsoltunk :-), elköszöntünk a srácoktól, az étteremben a kedvenc pincereinktől. Mindenki vár bennünket jövőre vissza. Nehéz volt otthagyni a helyet, leginkább az emberek miatt. Nagyon jó volt tapasztalni ezt a mértékű vendégszeretetet, a kemény munka ellenére is folyton mosolygós embereket. Dorka már a második napon megkérdezte, hogy otthon miért nem ilyenek az emberek. Haza akart hozni mindenkit!

Hazafelé is sikerült egymás mellé kerülni a repülőn, itt negyven perc késéssel indultunk, de nagyon szépen behozta a pilóta, tíz perccel a kiírt időpont után landoltunk Ferihegyen.

Attilával kicsit megfáztunk a hét végére. Nem bírta a szervezetünk az állandó klímázást, illetve inkább az izzadtan klímás buszba vagy szobába beülést, viszont nélküle kibírhatatlan a meleg. 

A közlekedés itt is érdekes, mint Montenegróban, a négysávos úton is általában a vonalon mennek, mindkét oldalról előznek, villogtatnak, dudálnak, de az egész valahogy biztonságosnak tűnik. A kocsiból, mert a gyalogosnak úgy láttam kb. sehol nincs elsőbbsége. Amúgy az egész rendszer nagyon jól szervezett, folyamatosan járnak a vendégekért a kisbuszok a szállodába és szobaszám alapján viszik a különböző programokra. 

Egyiptom, jövünk még!

Micsoda

hétvége volt ez kérem szépen!

Pénteken Agárdon voltunk este, egy jó koncert, beszélgetés, klassz kis este lett. Nagyon szeretem ezeket a fiúkat, klassz zenészek, bírom Giorgio hangját. 

Szombaton délután pedig Budapest felé vettük az irányt. Puskás Aréna, Ed Sheeran koncert. Nem semmi a srác! Nekem a hangosítással voltak problémáim, néha teljesen elnyomta a hanját a zene, de amit ez a csávó egymaga lenyomott a színpadon, az fantasztikus. Szuper hangulat volt, csajok is nagyon élvezték. 

 

És már csak kettőt kell aludni és elindulunk az eddigi legnagyobb kalandunkra. Nagyon várjuk!

Itt vannak

 az unokatesók anyunál, úgyhogy a lányokat alig látom. Hatalmas társas party-k zajlanak.

Panka lejutott a Balcsira, odafelé mondjuk nem fértek fel a kinézett vonatra, nem volt már helyjegy, de a 25 perccel későbbire kaptak. Hazafelé tíz perc késéssel jöttek, szóval teljesen élhető volt. Nagyon jól érezték magukat, jól lesült, elfáradt, kiszívta a nap. Ami nekem meglepő volt, hogy négy tizennégy éves kislány (na jó, egyikük 15) gond nélkül tudott két SUP-ot bérelni, alá is írhatták az átvételit. Pankát mondjuk nem féltem, vízbiztos, de akkor is.

Megérkezett az összes útlevél, übercuki ügyintézőkhöz kerültünk, kedvesek és profik voltak, viszonylag gyorsan végeztünk is, a posta is gyors volt. Biztosításunk van, megvolt a pénzváltás, vettem ötvenes naptejet, fényvédős szájfényeket (tavalyi nyaraláson a szám égett le, elég fájdalmas volt). 

Ma itt volt a mosógépszerelő, megjavította a szárítót, ami ugyan ebben a melegben nem hiányzott, de jó tudni, hogy újra működőképes.

Mimmónak megvettem mindent a jövő hétre.

Minden csajnak lett szellős hosszú nadrágja és szoknyája, térdet eltakaró. 

A kinti programjaink szerveződnek, majdnem minden nap történik majd velünk valami izgalmas, két nap lesz, amikor a szállodában lógatjuk a lábunkat. 

A portfóliómmal elég szépen haladok,  igyekszem kedd délután befejezni.

Aztán már csak formázni kellene, a forrásokat hozzátenni és leadni.

Pannus túl van a szóbelin is, nem tudja, hogy hogy sikerült, de az elmondottak alapján szerintem nem lesz gond. Az elején beszélnie kellett a lakóhelyéről, mi van a környéken, szépen mesélt a Bory-várról. A kép az internetes vásárlásról szólt, mit vesznek általában az emberek, milyen veszélyei vannak. Erről is ügyesen összeszedte a gondolatait. A szituáció egy spanyol út megszervezése volt. Itt volt egy kis ijedtség, amikor megkérdezték tőle, hogy mennyibe került a repülőjegy és fogalma sem volt, de a hölgy cuki volt és mondta neki angolul, hogy nem számít, hogy mit mond, így mondott 30 ezer forintot. Eezktől féltettem, hogy ha olyan téma lesz, amit magyarul sem tud, akkor mennyire ijed meg és mennyire tudja alkalmazni, amit megbeszéltünk, hogy nem számít mit mond, nyugodtan "hazudjon", a lényeg a folyamatos beszéd. A végén kérdezték tőle, hogy hogyan fog kommunikálni Spanyolországban, mondta, hogy angolul és mondták, neki, hogy nem lesz azzal semmi gond. Mosolyogva jött ki. Augusztus nyolcig izgulunk :-)

A mai szombat majdnem kimaradt

 mert reggel 4:50-kor már a kolléganőmet vettem fel a Köfémen. Volt egy kis meló :-)

Nem esett jól az ébredés, mert alig aludtam, Panka este elkezdett izgulni a vizsga miatt, én meg átvettem tőle az idegbajt :-)

Végül jó élmény volt neki eddig. Azt mondta, nem volt vészes, bár voltak nehezebb részek, volt, amiben bizonytalan, de összességében jónak érzi, aztán majd meglátjuk az eredményt. Kilenc óra tízre kellett menni és kettőre végzett mindennel, el is fáradt. Holnap a Balcsira megy a barátnőivel, a keddi szóbeli előtt lazítanak kicsit. Reméljük a MÁV és  a felpúposodott sínek is úgy akarják...

Múlt hét vasárnap is Balcsiztunk. Dorkával bicóval mentünk, Balatonalmádiban találkoztunk a többiekkel. 56 km, nagyon meleg volt, hazafelé vonattal jöttünk, de így is terveztük.

Dorka kedden fél egyre ment önkéntesként a Gyulai Memorialra. Egykor idegesen hívott, hogy valami srác elhappolta előle a magasugrás nyertesének a díjátadóra kísérését, neki a diszkoszvetés jutott. Később kiderült, hogy a karma dolgozik, mert a magasugrás úgy kezdődött, hogy Tamberi elkérte a mikrofont és bejelentette, hogy kisebb sérülés miatt nem vállalja a versenyt és nem ugrik. Szuper rendes volt amúgy, mert ezután végigfotózkodott mindenkivel aki miatta jött (minimum az egész D szektor), így Dorkának lett közös képe, aláírása a sapijára, de azt mondta, hogy szívesebben látta volna ugrani. Borzalmas meleg volt, nem semmi teljesítmény volt az atlétáktól, hogy egyáltalán kiálltak. Dorkának azért jó élmény volt szerencsére a nap.

Reméljük az olimpiáig rendbe jön a nagy kedvenc és nyerni tud!

Úgy néz ki, hogy a csajokat is tudjuk vinni az Ed Sheeran koncertre a NOE-nak hála. Bár nem egy helyen leszünk, mert én ugye karácsonyra kaptam Attilától, de ők is hallhatják.

Úgy látszik

 a szombat reggel lesz a blogolós idő :-)

Tegnap a Madáchban voltunk kolléganőkkel a Micsoda nő-n. Pesák Ádámmal és Gubik Petrával láttuk, valami fantasztikus, nézzétek meg, ha tehetitek! A film mindannyiunk bármikor megnézős kedvence és nem tudtuk elképzelni, hogy hogyan lehet belőle musical-t készíteni. Hát lehet, mégpedig parádésan. 

Az élet zajlik, továbbra is ezer felé vagyunk, még úgy is, hogy a sulit egy időre ki lehetett húzni a képletből. Csajok jönnek-mennek, anyunál minden nap más tanul főzni. Ők készítik az ebédet a mama útmutatása alapján. Nyár végén férjhez is adhatom őket :-)

Panka megkapta a vizsgabeosztását:

 - ÍRÁSBELI:                                            
A vizsga kezdési időpontja: 2024. július 13. 9 óra 30 perc

  - BESZÉDÉRTÉS:
                                                 
A vizsga kezdési időpontja: 2024. július 13. 13 óra 30 perc

  - SZÓBELI:
                                              
A vizsga kezdési időpontja: 2024. július 16. 9 óra 50 perc
Te várhatóan a következő időpontban kerülsz sorra: 10 óra 30 perc

Izgulás van.

Dorka is megkapta a csoportbeosztást a Gyulai Memorialra, érmes vadász lesz, ahogy szeretett volna. Fél egyre kell mennie kedden a Bregyóba. Remélem élvezni fogja a napot és klassz új ismeretségekre tesz szert.

A hét legfontosabb történése, hogy hosszas töprengés, tervezés után lefoglaltuk az idei nyaralást. Olyan országba látogatunk, ahol még nem jártunk, sőt olyan kontinensre is. A csajok kérése volt a repülős nyaralás, reméljük, hogy jó élmény lesz. Már belátható közelségben van az indulás, nagyon várjuk!

Nekem még indulás előtt le kell adnom a sulinak a portfóliómat, mert július vége a határidő, mivel előbbre hozták a záróvizsgánkat. 

Végre

 vége a tanévnek, mindenki megkapta a bizonyítványt is, összességében elégedett vagyok, van akié kifejezetten szép lett - mondjuk sokat is dolgozott érte - és van, akitől azért többet várok, önmagához képest.

A koris piknik jól sikerült, a gyerekek nagy számháború csatát vívtak, sétáltunk a tó körül, beszélgettünk a szülőkkel/edzőkkel, finomakat ettünk. A lányok is tudtak beszélgetni rendesen, edzésen ugye hivatalosan nincs erre idő, bár azért a legtöbben megtalálják az alkalmat rá, csak ennek az edzők nem feltétlenül örülnek :-). Jó lenne gyakrabban csinálni ilyesmit, hogy összejövünk csak úgy.

Július 16-án az énekstúdió sikerrel bemutatta az új darabokat. Nekünk a Valahol Európában tetszett különösen, nagyon meghatóan adták elő a gyerekek. A Mozarton még kicsit dolgozni kell, de jó lesz az is, ahogy szokott a korábbi bemutatóknál is. Nekünk különösen szívfacsaró volt, mert már tudtuk, hogy ez az utolsó alkalom, hogy színpadon állnak a lányok. Úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább az éneklést és az életük más területeire koncentrálnak. A hónap végén búcsúzank a stúdiótól, öt év után. Tartalmas időszak volt, sokat tanultak, nagyon boldog voltam, hogy Lili a végére bevállalt egy icipici szóló részt. 

Kis segítséggel Dorkának tudtunk szerezni korábbi kardiológia időpontot, igaz Velencére. Nagyon jó élmény volt, mindkettőnknek, a doktornő igazán kedves és alapos volt és ami a lényeg, hogy minden rendben van. Egy felesleges inhúr miatt van a zörej, de a szíve teljesen egészségesen működik. Dorkának egyébként érdemes orvoshoz járni, mert nem győzik dícsérni, most is megkapta, hogy milyen klassz izomzata van és milyen szép :-). Rákerült a papírra, hogy sportolhat, beadom majd a sportorvoshoz jövő héten. 

Július 11-én Attila ötven éves lett, szerveztem neki meglepetés bulit, amire azért valljuk be, számított, ezért pár vendéget a "régi" életéből későbbre tartogattam, így meglepődés is volt :-) Főleg, mikor megkapta az ajándékot kedden, hogy csütörtöktől elutazunk kettesben. Szuper napokat töltöttünk Zalában, isteni zalai dödöllét ettem. Jó volt kicsit kettesben lenni. Csajok szuperül helyt álltak itthon. Első éjszaka itt aludtak a barátnők, így együtt volt "az öt Meiszter", ahogy az edzőjük hívja a kis csapatot. Innen mentek bicajjal edzésre és pénteken suliba. Remekül elvoltak a négy nap alatt, még mostak is. Ilyet még véletlenül sem csinálnak, ha itthon vagyok :-). Azért, hogy itt mertem hagyni őket, abban nagy szerepet játszottak anyuék, akik itt laknak mellettünk és ha bármi baj van, számíthatunk rájuk.

A szlovén orchidea farmról hoztam haza is egy vaníliát, elvileg másfél év múlva teremni fog, ha életben tudom tartani addig. (és be tudom porozni egy pálcával, ami az eladó szerint nem nehéz, nekem azért vannak kétségeim)

Június 22-èn Szofi ballagásán jártunk. Szegények a szakadó esőben búcsúztak az iskolától.

Sajnos sem látni, sem hallani nem nagyon lehetett semmit, várjuk a videót. 

Dodó jelentkezett a Gyulai István Memorialra önkéntesnek, hogy minél közelebb lehessen a kedvencéhez. Érmes vadász szeretne lenni, de területi beosztás csak jövő héten lesz.

Panka meg középfokú angol nyelvvizsgára csekkolt be, neki még a július a tanulásról fog szólni.

Hétfőn volt az utolsó görkoris edzés, lesz egy kis szünet ott is.

Csütörtökön a Balatonra ment az öt Meiszter, jól érezték magukat nagyon, vettem országbérletet, indulhat a csavargás. Az augusztusi edzőtáborig a pihenésről fog szólni a nyár, rájuk is fér, nagyon hosszú volt ez a tanév és sokat dolgoztak iskolán kívüls is.

Attilával voltunk a Margitszigeten a Bradley Jaden koncerten. Nagyon tetszett, a srác ahhoz képest, hogy West End-sztár, egy végtelenül kedves, mosolygós, szerény csávó, aki hálás volt, hogy itt lehet. A szünet után megjegyezte: Visszajöttek! :-) Hálás vagyok a NOE-nak, hogy sokszor ingyen vagy az eredeti jegyár töredékéért eljutunk ilyen eseményekre. Az meg szuper kezdeményezés, hogy a színházak, események felajánlják a nem értékesített jegyeket különböző szervezeteknek. Nekik is jó, mert az előadó(k) nem az üres sorokat nézi(k) és sokan eljutnak olyanok is, akik nem engedhetik meg maguknak a teljes árat.

Nosztalgiáztunk is kicsit, mert kb ezer éve nem voltunk a Margitszigeti Színházban, pedig nagyon hangulatos.

Néha borzasztóan mérges vagyok, hogy Mimó hétvégén is öt körül ébreszt, de mikor már túl vagyok két ablak megpucolásán, a fürdő rendbetételén, kétszer ment a mosógép, kiteregettem, blogot írtam, most vasalok és még kilenc sincs, akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem rossz dolog ez.

Már csak

 két hét van a suliból, mindannyian nagyon várjuk a végét :-)

Remélem az utolsó héten már nem kínozzák őket semmivel, akkor már csak egy hetet kell kihúzni.

Holnap koris családi piknik lesz a Sóstón, reméljük jó idő lesz és jól fogják magukat érezni a gyerekek.

Vasárnap az utolsó előtti csoportos óra a premier előtt, gőzerővel készülnek a gyerekek. Én nem tudom, hogy fogom kibírni, mert már akkor bőgtem azon, hogy Panni/Kuksi meghal a végén, amikor segítettem szöveget tanulni. Sok zsepivel készülök. 

Szerdán volt a Tópartis kórus koncert a suliban, Dorkának az utolsó kórusos éve volt ez. Hihetetlen, hogy jövőre 11. osztályba lépnek az ikrek.

49 nap múlva olimpia, 31 nap múlva pedig Gyulai Memorial és jön Dorkával közös kedvencünk, az olasz Tamberi. Előtte még itt lesz a foci EB is, szóval lesz drukkolni való bőven.

Ma végre lecseréltem a nyuszis koszorút az ajtón, egy minimál nyári készült gyorsban.

Túl vagyunk a sportorvosi ellenőrzésen, Dorkát kiszűrték szívzörejjel. A versenyengedélyt megkapta, de ki kell vizsgáltatnunk. 09.09-re van időpontunk kardiológiára. 

A héten megvolt a fogszabályzó kontroll is, két napig fájlalta az alsó fogsorát Dorka a húzás után, de már rendben van.  

A Tópartis részleg

 lógós pénteket tartott, a tanárok mentek megnézni a felújított épületet. Dorka ofője küldött képeket, szép lett. Pénteken azért Dodó nem hagyta ki a matek tanárnőt délután, hatra pedig előadásra mentünk hármasban Karival kiegészülve.

Nagyon szeretem Góg Anikó stílusát, elkötelezettségét az egészséges életmód és annak tanítása mellett. Amikor január közepén teljesen más vonalon elkezdtem az életmódváltást, utána láttam, hogy ő is motiválja a már nem is annyira kicsi facebookos csapatát és nagyon jó volt benézni és néha erőt meríteni. Dorka kapott egy BISA-s gatyót is ha már ott voltunk :-) 

Őt alapból érdeklik ezek a dolgok, de most egyre inkább biztossá válik, hogy dietetikát szeretne tanulni, meglátjuk mennyit változik az elképzelés még a következő két évben.

Csajok ma fél kilenc óta a Köfémben vannak, két Szépség és a Szörnyeteg előadás lesz ma.

Lilinek egy hete fáj a térde, meg kell majd nézetni, nem tudom mi lehet vele.

Eljött

 a három napos hétvége. Nagyon vártam, itthon ezer dolog, lehet kicsit pihenni is.

Csütörtök este a Divas the Show koncerten voltunk Petiékkel, hihetelen sok munka lehetett mögötte. Rengeteg táncos, fénytechnika. A küzdőtéren voltunk, én végigtáncoltam az egészet. Ennek ellenére azért vegyesek az érzelmek, túl nagyot akartak álmodni és azért nem olyanra sikerült a megvalósítás. Az élőzenekar nagyon jól tolta, viszont olyan hangos volt, hogy sokszor elnyomta az éneksnők hangját. Nem tudom mennyire volt hirdetve, én bevallom csak akkor hallottam róla, amikor a NOE küldte a szinte ingyen jegyekről az értesítést, de fél háznál még így sem volt több az biztos. A sajtója sem lett túl jó.

Hazafelé ráadásul baleset volt az autópályán és a waze nem hozott le, így közel ötven percet álltunk a teljes lezárás miatt. A negyed kettes hazaérkezés után, nem esett jól az öt órai ébresztő.

Pankát szombaton 10:10-re vittem a vasútra, szigorúan a parkolóban búcsúztunk, mert bekísérni már ciki :-).

Dorkával elugrottunk sütögetni való venni neki, meg próbáltam gyorsan bevásárolni a hétfői ebédhez is, de millióan voltak. Délután az utolsó hazai meccsre mentünk, elég drámaira sikerült, viszont utána kijöttek a srácok és beszereztünk Panka mezére néhány hiányzó aláírást. 

Dorkát ma fél kilencre vitte Attila a vasútra, ő is útnak indult a Balcsi felé. Pankáékról klassz képeket kapunk, jól érzik magukat nagyon. Tegnap kertmoziztak, ma kirándulnak, este ők is sütögetnek majd.

Lilus tanul, délután képviseli a családot a musical órán. Én próbálom utolérni magam vasalásban és jó lenne tekerni is egyet.