Végre

 vége a tanévnek, mindenki megkapta a bizonyítványt is, összességében elégedett vagyok, van akié kifejezetten szép lett - mondjuk sokat is dolgozott érte - és van, akitől azért többet várok, önmagához képest.

A koris piknik jól sikerült, a gyerekek nagy számháború csatát vívtak, sétáltunk a tó körül, beszélgettünk a szülőkkel/edzőkkel, finomakat ettünk. A lányok is tudtak beszélgetni rendesen, edzésen ugye hivatalosan nincs erre idő, bár azért a legtöbben megtalálják az alkalmat rá, csak ennek az edzők nem feltétlenül örülnek :-). Jó lenne gyakrabban csinálni ilyesmit, hogy összejövünk csak úgy.

Július 16-án az énekstúdió sikerrel bemutatta az új darabokat. Nekünk a Valahol Európában tetszett különösen, nagyon meghatóan adták elő a gyerekek. A Mozarton még kicsit dolgozni kell, de jó lesz az is, ahogy szokott a korábbi bemutatóknál is. Nekünk különösen szívfacsaró volt, mert már tudtuk, hogy ez az utolsó alkalom, hogy színpadon állnak a lányok. Úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább az éneklést és az életük más területeire koncentrálnak. A hónap végén búcsúzank a stúdiótól, öt év után. Tartalmas időszak volt, sokat tanultak, nagyon boldog voltam, hogy Lili a végére bevállalt egy icipici szóló részt. 

Kis segítséggel Dorkának tudtunk szerezni korábbi kardiológia időpontot, igaz Velencére. Nagyon jó élmény volt, mindkettőnknek, a doktornő igazán kedves és alapos volt és ami a lényeg, hogy minden rendben van. Egy felesleges inhúr miatt van a zörej, de a szíve teljesen egészségesen működik. Dorkának egyébként érdemes orvoshoz járni, mert nem győzik dícsérni, most is megkapta, hogy milyen klassz izomzata van és milyen szép :-). Rákerült a papírra, hogy sportolhat, beadom majd a sportorvoshoz jövő héten. 

Július 11-én Attila ötven éves lett, szerveztem neki meglepetés bulit, amire azért valljuk be, számított, ezért pár vendéget a "régi" életéből későbbre tartogattam, így meglepődés is volt :-) Főleg, mikor megkapta az ajándékot kedden, hogy csütörtöktől elutazunk kettesben. Szuper napokat töltöttünk Zalában, isteni zalai dödöllét ettem. Jó volt kicsit kettesben lenni. Csajok szuperül helyt álltak itthon. Első éjszaka itt aludtak a barátnők, így együtt volt "az öt Meiszter", ahogy az edzőjük hívja a kis csapatot. Innen mentek bicajjal edzésre és pénteken suliba. Remekül elvoltak a négy nap alatt, még mostak is. Ilyet még véletlenül sem csinálnak, ha itthon vagyok :-). Azért, hogy itt mertem hagyni őket, abban nagy szerepet játszottak anyuék, akik itt laknak mellettünk és ha bármi baj van, számíthatunk rájuk.

A szlovén orchidea farmról hoztam haza is egy vaníliát, elvileg másfél év múlva teremni fog, ha életben tudom tartani addig. (és be tudom porozni egy pálcával, ami az eladó szerint nem nehéz, nekem azért vannak kétségeim)

Június 22-èn Szofi ballagásán jártunk. Szegények a szakadó esőben búcsúztak az iskolától.

Sajnos sem látni, sem hallani nem nagyon lehetett semmit, várjuk a videót. 

Dodó jelentkezett a Gyulai István Memorialra önkéntesnek, hogy minél közelebb lehessen a kedvencéhez. Érmes vadász szeretne lenni, de területi beosztás csak jövő héten lesz.

Panka meg középfokú angol nyelvvizsgára csekkolt be, neki még a július a tanulásról fog szólni.

Hétfőn volt az utolsó görkoris edzés, lesz egy kis szünet ott is.

Csütörtökön a Balatonra ment az öt Meiszter, jól érezték magukat nagyon, vettem országbérletet, indulhat a csavargás. Az augusztusi edzőtáborig a pihenésről fog szólni a nyár, rájuk is fér, nagyon hosszú volt ez a tanév és sokat dolgoztak iskolán kívüls is.

Attilával voltunk a Margitszigeten a Bradley Jaden koncerten. Nagyon tetszett, a srác ahhoz képest, hogy West End-sztár, egy végtelenül kedves, mosolygós, szerény csávó, aki hálás volt, hogy itt lehet. A szünet után megjegyezte: Visszajöttek! :-) Hálás vagyok a NOE-nak, hogy sokszor ingyen vagy az eredeti jegyár töredékéért eljutunk ilyen eseményekre. Az meg szuper kezdeményezés, hogy a színházak, események felajánlják a nem értékesített jegyeket különböző szervezeteknek. Nekik is jó, mert az előadó(k) nem az üres sorokat nézi(k) és sokan eljutnak olyanok is, akik nem engedhetik meg maguknak a teljes árat.

Nosztalgiáztunk is kicsit, mert kb ezer éve nem voltunk a Margitszigeti Színházban, pedig nagyon hangulatos.

Néha borzasztóan mérges vagyok, hogy Mimó hétvégén is öt körül ébreszt, de mikor már túl vagyok két ablak megpucolásán, a fürdő rendbetételén, kétszer ment a mosógép, kiteregettem, blogot írtam, most vasalok és még kilenc sincs, akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem rossz dolog ez.