Hétvége

Az első hétvége az otthonoktatás után.

Kicsit megnyugodtunk a heti őrület után, pótoljuk az elmaradásokat, leadjuk, amit hét közben nem volt idő befényképezni, feltölteni.

Kertet rendezünk, lakást takarítunk. A lányok kérésre Attila felállítja a trambulint, hogy legyen hol levezetni a feszültséget jövő héten :-)

Ma versenyeznének a lányok Jihlavában, ha nem szakadt volna félbe a versenyszezon és egyáltalán a korcsolyaszezon :-(



Próbálunk valami rendszert felállítani jövő hétre, hogy mindehol megfelelően tudjunk teljesíteni.

Lilit nagyon megviseli, hogy kirángatták a megszokott kis világából, ő az a gyerekünk, aki korábban is a legnehezebben viselte a változást, most meg aztán rendesen a feje tetejére állt az egész...hozzá még kamaszodik is, gondolom el tudjátok képzelni.

A nagyok már kaptak egy-egy ötöst angolból szorgalmira, ami azért sokat lendített a kedvükön. Tanáraink sok pozítiv visszajelzést küldenek a beadott dolgokkal kapcsolatban, ennek örülnek a csajok.

Home school első hét

Panka már hétfőtől kapta a feladatokat, ők voltak a tesztosztály. A többieknek szerdáig rendkívüli tanítási szünet volt, csütörtökön durvult el a helyzet.

Mi ugye mindketten dolgozunk, lányok egyedül itthon.
Csinálgatják szépen a feladatokat, de pl. az emelt matek új anyag , olvasd el a könyvből és tanuld meg, majd oldd meg a feladatokat, elég húzós.

Meg vannak ijedve, bizonytalanok, küldözgetik nekem nap közben, hogy nézzem meg jó-e, így kell-e. Mivel nálunk is káosz van a kialakult helyzet miatt, ezt nem jól viselem, mert nem tudok nap közben foglalkozni vele. Borzasztó az érzés, hogy nem tudok segíteni. Lilinél tegnap fél egykor eltörött a mécses, hogy ő vissza akar menni a suliba.

Egyébként meg le a kalappal a tanárok előtt, hogy egy hétvége alatt átálltak a digitális oktatásra, vannak akik tényleg szuper anyagokat küldenek, rengeteg az érdekes feladat.

Mindenkinek feladta a leckét ez a helyzet, igyekszünk helyt állni.

Tegnap rohantam haza, hogy rendbe tegyem a lelkeket és a házikat/órai munkákat. Hétkor hagytuk abba, nem mondom, hogy készen voltunk, de nagyjából mindenki megnyugodott és haladtunk is valamennyit.

Ma szabin vagyok, így kicsit könnyebb, és itt a hétvége is, a maradékot elosztjuk a két napba.

Hogy hétfőtől mi lesz megint nem tudom...

Panka sokat olvas, elkezdte Holly Black-Cassandra Clare Vaspróbáját. 14+-os, de előolvastam és nincs benne semmi durva, viszont elég érdekes, be is szippantotta rendesen a csajt. Két nap alatt 72 oldalt befalt :-)

Két hét

telt el a legutóbbi bejegyzés óta és feje tetejére állt  a világunk.
Lehetett sejteni pár napja, hogy be fogják jelenteni az iskolák bezárását, mégis rossz volt hallani, hogy ideáig jutottunk. A gyerekek sem reagáltak kitörő örömmel, érzik, hogy ez most komoly dolog és nem csak azért, mert bizonytalan az online oktatás egyelőre.
Nem irigylem sem a tanárokat, sem a gyerekeket a kialakult helyzet miatt. Az enyémeken látom, hogy kicsit elvesztették a lábuk alól a talajt, eltűnt körülöttük minden, ami eddig biztos pont volt. A suli, az edzések. Pénteken úgy feküdtek le, hogy szombaton még lesz edzés, mert a fél jégpálya üzemel, de reggel jött a friss info, hogy már nem kell elindulni.
Holnaptól itthon lesznek hármasban, meglátjuk, hogyan tudunk működni ebben az új rendszerben. Mi megyünk dolgozni, ettől Lili nem boldog, szerinte nekünk kellene itthon maradni, nem nekik, mi vagyunk a veszélyeztettettebb korosztály.
Tanáraink előtt egyébként le a kalappal, hétvégén is folyamatosan dolgoztak/gondolkodtak azon, hogyan fog működni a rendszer a jövő héttől, jöttek a levelek, üzenetek.

Az a döntés

született, hogy nem megyünk Jihlavába, a gyerekek vegyesen szomorkodnak/és nyugodtak meg. Panka volt most meglepően ideges, sajnos nekik nagyon sokat beszélnek róla a suliban, kicsit ráfeszült a témára.
Lesz helyette Kaposvár március végén, fürdőzéssel illetve áprilisban Team Magices szezonzáró gála. Saját szezonzáró is várható, de annak még nincs időpontja.
Azért Panka megkérdezte, hogy jövőre azért mennek ugye külföldre versenyre. Ami kellemes meglepetés volt, azok után, hogy két napja még új sport után kutatott a neten. Viszont ma ő mutatott be edzésen valami feladatot és egy ugrást, amit szerda reggel tanult és most teljes a boldogság, újra motivált. Néha ilyen kicsi kell. Nagyon örülök, mert erőltetni nem akarom, viszont annyit beletett már és ügyes is, nagyon sajnálnám, ha abbahagyná!


Nem is meséltem, hogy a suliban a tartószerkezetek meggyengülése miatt lezártak egy szárnyat, nálunk csak Dorkát érintette komolyabban, nekik el kellett hagyniuk a termüket, de azért érezhető, hogy kevesebb a terem, vannak kellemetlenségek, bár nem vészes.
Fontos a biztonság, reméljük őszre helyre tudják hozni és minden visszakerül a rendes kerékvágásba.

Küzdünk

az elemekkel.
Suli, munka, iskolán kívüli elfoglaltságok.
Mindig történik valami, múlt hét végén a Magyar Korcsolyázás Napja alkalmából léptek fel a korisulisoknak., a héten Pankuszéknak a Pesovár Népdaléneklési megyei döntője zajlott, ahol végül Ezüst minősítést kaptak.

Március 12-én Jótékonysági koncert, ahol a kórussal vesznek részt mindhárman.
Március 16-17-án Panka a Vörösmarty Színház Atlantisz programjának keretén belül szerepel a népdal csoporttal a Só mesében, énekelni fognak. (meg állítólag táncolni is, de erről egyelőre homályos információink vannak)
Március 20-án elvileg Jihlava, de ma lesz szülői, nem tudom, hogy mi lesz a döntés, megyünk-e.

Kicsit biztosan én is fáradtabb vagyok, de ha kapok a suliból egy újabb Kedves Szülők! nyomtatványt, kicsit már remeg a gyomrom. Persze megyünk, visszaírunk, befizetünk, visszük-hozzuk a csajokat, ott vagyunk, szurkolunk, segítünk, ahol tudunk, de most azt érzem, hogy szükségem lenne egy-két nyugodt hétre, amikor csak úgy vagyunk!
Mert szuper, hogy ennyi mindent csinálnak, és olyan jó nézni, mikor ott állnak a színpadon/jégen/aulában és szerepelnek, csak iszonyú soknak érzem most...
Mellette küzdünk a tanulással, Lili kamaszos lustasággal kezel mindent, amitől a hajam hullik, persze többnyire megcsinálja végül, de mire oda jutunk, kész rémálom. Dorka minimális figyelemzavara most hatodikban kezd gondot jelenteni, nem tud egyedül tanulni, nagyon oda kell rá figyelni, mert öt perc után elkalandozik, nem ott jár és az egyre nagyobb anyagok gondot jelentenek. A héten összeszedett egy angol kettest, mert én sem voltam a toppon hétvégén, nem voltam elég határozott, nem ültem mellette és valahogy nem ragadtak meg a szavak. Aztán keddtől toltuk délutánonként és tegnap javított, felelt ötösre, persze ettől még a kettes is bekerül, rontva az év végi jegyét....
Persze folytonos lelkiismeret furdalásom van, hogy amikor együtt vagyunk, az arról szól, hogy vedd elő, írd meg, tanuld meg, már megint nem figyeltek, kész a lecke? de biztos?
Mellette májusban éneksulis koncert, egyre többet kell(ene) gyakorolni, hogy jól sikerüljön, hogy ne kelljen igzulniuk, magabiztosan menjen. Ez főleg Lilinél fontos, de persze mindenki szeretne jól szerepelni.

Közben szervezni kell lassan a nyarat, mi lesz velük abban a hosszú időben, mert tulajdonképpen akár már egyedül is elvannak (csak net legyen), de mégis valami értelmes is történjen velük.

Eddig Panusznak biztos a jásdi sulis tábor, oda már előleget is fizettünk, jelentkezési lapot is adtunk le. Lalánál is lesz tábor, oda is megyünk, bár Lili még aggódik az ott alvás miatt, idén Balatonalmádiba mennek.
A kori augusztus elején fix, bár Panka egyre többször mondja, hogy ő jövőre már nem akar járni, szeretne mást kipróblni, nem tudom még mi lesz.

Mi egyébként nem vásároltunk be hatalmas készleteket a korona vírus kapcsán, kicsit túl van lihegve szerintem ez az egész, megy a pánikkeltés. Ma reggel a Lidl-ben is volt minden, fel vannak töltve a polcok és csak két nyugdíjas házaspárnál láttam 10 kg-s zsugor lisztet.

Vége lehetne már

az influenza szezonnak.

Pankusz itthon volt január 31-től február hétig, igaz délutánra kikönyörögte a farsangot, amire a doktornő is engedélyt adott. Szombaton délelőtt már volt edzésen, vasárnap meg végigcsinálta az egész napot Budapesten a verseny miatt. Hétfőre kaptak kikérőt, így aznap pihenés volt, meg egy kis tanulás.
Kedden mindenki sulizott, még edzésen is voltak, de Panka hétkor elaludt a kanapén, így nem ért teljesen váratlanul, mikor szerdán szóltak a suliból, hogy mehetünk érte, megint lázas.
A nagyok a sulis kosárcsapatnak voltak szurkolni a Vodafon csarnokban, Dorka onnan jött haza 38,4-el, persze kitartóan tagadta, hogy bármi baja lenne. Borzasztó nehéz beteg, nem tudom miért akkora ciki, ha beteg, de ő biztosan nem szól, bármi gond van. Persze már a hazaérkezésemkor kapott puszinál lebukott, mert tiszta forró volt a feje.
Anyukámék igazi hősök, csütörtöktől öt gyerekkel kitehették a megtelt táblát, mert keddtől az unokatesók már itt gyógyultak. Délután rohantam haza, hogy eljussunk a doktornőhöz, hála az égnek nem voltak millióan, pedig vittünk könyvet, meg három napi hideg élelmet :-)
A héten itthon maradt mind, mert Lili ugyan nem volt lázas, de napok óta fáj a feje, torka, és a kicsinél is így kezdődött.

Nem egyszerű ez a hiányzás a suliból, mert nehéz beszerezni a pótolnivalót és hát mégis más, ha ott is hallják az anyagot. Matektanárnál sem voltunk két hete, mert nem mertem vinni őket, pici gyerekek vannak, nem akartam rájuk ragasztani semmit. Eközben írtak egy dogát, de itthon átvettük, azt mondták, nem volt nehéz, reméljük jól sikerült. Lili abban a másfél napban még megírta a töri témazárót is, Dorkáék jövő héten fogják. Volt még természet dolgozat is, legalább ezekről nem maradtak le.

Hétfőn, kedden megvoltak a szülőik is. Nagyjából azt hallottam amit itthon is tapasztalok, kamaszodnak :-)
Lusták, kicsit szemtelenek, nem gondolják át mit mondanak, könnyen megbántják egymást és minden ami a kamaszkorral jár.
Pankáén Attila volt, mert a háromból kettő egy időpontra sikerült :-)

Szinkronkorcsolya Magyar Bajnokság

Nem volt egyszerű a felkészülés, mert az utolsó két hétben rengeteg beteg volt, köztük mi is. Panka a verseny előtt egy hétig nem is tudott menni, szombaton volt először és sajnos minden csapatban sokan voltak így, Pankuszéknál volt is egy kislány, aki sajnos nem tudott ott lenni a versenyen.
Vasárnap ötkor keltettem Pankát, hogy készen legyen a kontya, mire indulni kell. Attila vitte ki 5:45-re a jégpályához, közben én csináltam a másik kettő frizuráját, mert nekik fél órával később indult a busz.
Csak gratulálni tudok a szervezőknek, hogy a törpéket teszik előre a kötelező edzésen, a pici csapatunkban vannak még ovisok is. Este nem kellett senki altatni szerintem, Panka is elaludt hazafelé a buszon, bár ő még nem is volt sajnos 100%-os.

Az miniken kívül, akik első versenyen, nagyon sokat fejlődve a decemberi bemutató óta negyedikek lettek, az összes csapatunk a harmadik helyet hozta el. A technikai részéhez nem értek, de laikusként minden cspatnak erősebb kűrje volt mint nekünk, ez látszott a pontokban is. A gyerekek szerencsére nem voltak elkeseredve, de van még hová fejlődni a márciusi jihlavai versenyig.
Egyébként szépen futottak, azt amit tudtak, bemutatták, ez most ennyire volt elég.

Utolsó

edzés a verseny előtt. Izgulás van!
Lili elhatározta, hogy este nyolckor lefekszik, mert korai lesz az indulás és sűrű a hajnali program. Az elképzelést támogatom, de őt ismerve, nem lesz belőle semmi :-)
Pankusz miatt aggódom kicsit, mert még mindig nem 100%-os, tegnap is aludt még napközben, sápadt, nem is eszik még rendesen, reméljük lesz benne elég erő a naphoz. Szerencsére az ebéd után lesz egy kis csendes pihenőjük a buszon, ott tud majd egyet szusszanni.

Lesz élő közvetítés, lehet majd szurkolni minden fehérvári csapatnak!

Infók itt és itt is.

Pankusz

kidőlt, fél kilenckor hívtak a suliból, hogy megy fel a láza.
Már este előző délután is fájlalta fejét és a torkát, szóval annyira nem ért váratlanul.
Persze soha jobbkor nem jöhetett volna, jövő hét csütörtökön a Pesovár Ferenc Népdaléneklési Verseny területi válogatója, ahol az éneklőcsoporttal és szólóban is énekel(ne), vasárnap pedig a Szinkronkorcsolya Magyar Bajnokság, ahol szintén számít rá a csapat.

Pénteken csak hőemelkedése volt, de ma reggel lázasan ébredt, így a mai edzés kilőve. Meglátjuk, hogy mit tud bevállalnia jövő héten.

Minden másra...

Amikor egy igazán fos nap után rohansz a beteg gyerekkel az orvoshoz, de lepattansz az ajtóról, mert "Továbbképzés miatt a délutáni rendelés elmarad" (gyanús is volt, hogy volt hely a parkolóban) és hazafelé az új autóval neked repül egy szerencsétlen varjú, az érzés megfizethetetlen...

Ui.: varjú jól van

Köszönjük

Magyar Posta.

Január 30-án Lala megkapta a lányok karácsonyi képeslapját :-)

Annyira kiváncsi lennék, hogy ilyenkor honnan kerül elő :-D

Lehet, hogy azzal zavartuk meg őket, hogy Fehérvárról Fehérvárra adtuk fel, mert a vidékiek mind rendben megérkeztek.

Lehet, hogy a húsvétit fel kellene adnunk lassan...

Festegettek

Timivel.

Lalához a belvárosba járunk énekórára és minden hétfőn elsétálunk Timi műterme előtt. Nem minden hétfőn van festés, de amikor van, a lányok percekre leragadnak a kirakat előtt és vágyakozva néznek befelé.
Már októberben eldöntöttem, hogy ajándékutalvány biztosan lesz a fa alatt, azzal tutira nem lőhetünk mellé.
Nagy volt a boldogság, mikor megkapták és tervezgetni kedzték, hogy ki mit fog festeni, mire fog jelentkezni.

Panka volt először. Elkísértük, megvártuk meg elhelyezkedik, aztán önállóan dolgozott, a végére mentünk vissza érte.
Nagyon élvezte és szépen is dolgozott.

Dorka volt a második, ő egy nehéz képet választott, 5/4-es nehézségű, nem is volt teljesen elégedett magával a végén, pedig szerintem nagyon szép lett a képe.

Lili maradt utolsónak, ő ma festett. Az övé is nagyon tetszik, ő is élvezte, pedig ő aggódott a legjobban, hogy milyen lesz és hogy menni fog-e.

Köszönjük Timinek a segítségét és a kedvességét, szerintem mennek még a csajok!

Felvételi

Némileg elmaradtam az események rögzítésével, zajlik az élet, készülünk a félév zárásra; a lányok a magánénekórák mellett a Pesovár Ferenc Népdaléneklési versenyre is gyakorolnak, így a musicalek mellett népdaloktól is hangos a ház.  Panka idén szólóban is szeretne indulni.

Közben ezerrel dübörög a korcsolyaszezon is, három hét múlva ilyenkor már a Magyar Bajnokságon lesznek. A héten kiderült, hogy Pankáék is mennek Jihlavába a nemzetközi versenyre, így mindhárom csajért izgulhatunk majd márciusban.

Holnap mindhárom csaj megírja a központi felvételit. Én mondjuk, nem szeretném, ha elmennének, szerintem teljesen jó helyen vannak a Kossuthban, de meg szeretnék próbálni. Mivel nem akartam őket visszafogni, támogattuk őket, megnéztünk pár korábbi feladatlapot is, de nem vittük túlzásba, nem gyakoroltunk hetente órákat, meglátjuk mire lesz elég. Panka volt múlt héten pénteken előkészítőn és még ma is megyünk, nagyoknak ez is kimaradt. Panyesz egyébként nagyon meg van indulva, neki nagyon tetszett, főleg a magyar része, onnan úgy jött ki, hogy ha felveszik, ő ide szeretne járni.

Nem gondolom egyébként annyira jónak ezt a rendszert, abban sem vagyok biztos, hogy mi lesz a döntés, ha felveszik, mennénk-e; nem egyszerű, de legalább nyolc évig biztos helye lenne. Őt egyébként nem féltem, olyan, mint egy kis szivacs és nem is problémázza túl a dolgokat, megállná a helyét akárhol szerintem.

Egy tesztnek mindenképpen jó, meglátják, hogy hol tartanak, kipróbálják magukat egy nehéz helyzetben, abban a biztos tudatban, hogy akkor sincs semmi baj, ha nem sikerül, mert jó helyen vannak.