Okoskodó

Szerdán a nagyokat a Varázskuckó Játékboltban hagytuk Pannival egy órára, addig mi bevásároltunk. Okoskodó foglalkozáson voltak, egy órán keresztül fejlesztő játékokkal játszottak, nagyon jó volt nekik. Kicsit féltem, hogy nem mennek majd be egyedül a foglalkozásra, de nagyon édesek voltak, pedig mi értünk oda először. Mártit egyszer látták a Hetedhét Játékmúzeumban, gondolom ez is segített, és meg is beszéltük előre. Azért féltem, hogy Lili ragaszkodik majd a jelenlétemhez, de nagyon talpraesetten beballagott a különterembe. Nagyon jól érezték magukat, mondták, hogy jöhetünk legközelebb. Mindenki választhatott egy társasjátékot, amit hazahozhatott egy hétre. Házi feladatként meg kell tanítaniuk a családot játszani az általuk választott játékkal. Tegnap is, ma is délután bőszen "írtuk a leckét". Lili Dobble-t választott, Dorka pedig Penguins on Ice-t. Mindkettő nagyon jó, bár utóbbit csak egyedül lehet játszani, a többiek csak szurkolnak. Márti szerint mind a ketten nagyon ügyesek voltak, de Lili kicsit csendes. Én rettenetesen büszke vagyok rá, hogy egyáltalán bement és jól érezte magát, a többi meg majd alakul. Jövő héten beszélgetősebb foglalkozás lesz, kíváncsi leszek. Kicsit olyan iskola előkészítőnek szántam, fejlődik a logikai képességük, figyelni kell egy órán keresztül, ki kell várni amíg a többieken van a sor.

A foglalkozások miatt az úszás átkerült hétfő-péntekre, ami nem is baj, mert kicsit távolabb van egymástól a két alkalom.

Ismét lovagoltunk

Két hétvége is kimaradt a borzasztó hideg és Móniék betegsége miatt, de ma újra nyeregbe szálltak a csajok. Itthon volt egy kis berzenkedés Lili részéről, indulás előtt, aztán nagy örömmel lovagolt. Ügyesek voltak  mindketten, nagyon sokat ügettek. Majdnem tíz fok volt és Panka is talált játszópajtást, így mindenki jól érezte magát.

A szabadtéri program után Attila szüleinél ebédeltünk. 

Délután pedig Lackót mentünk megköszönteni szülinapja alkalmából.

Lányoknak nagyon tetszett a futópad, Lili "síelt" kicsit Lackóval.

Szombaton este fürdés közben kiesett Lili másik mozgós foga, így megint eljátszottam a fogtündért. Most már tök sötétben, az éjjeli szekrénye mögé bújva cserélem ki a fogat az ajándékra, hogy még véletlenül se láthasson meg. 

Szombatunk

Az első korcsolyaórám :-) Gondoltam, ha már a gyerekek úgyis a jégen vannak, kihasználom az időt és nem csak állok a palánk mellett, hanem mozgok egy kicsit én is. Mivel utoljára kb. 23-24 éve volt a lábon kori, akkor is iskolai tornaóra keretein belül, három célom volt.

1. életben maradni

2. talpon maradni

3. ha esetleg az első kettő már jól megy, akkor haladni a jégen

Mindhárom pontot teljesítettem, bár korcsolyázásnak még nem nevezném a dolgot, de haladok a jégen. A lányok annyira meg voltak elégedve velem, hogy Dorka a végén még matricát is választott nekem :-)

Panyóka is felmerészkedett a jégre, bár ez komoly feladatot ró az oktatókra, mert elengedni nem nagyon lehet.

 Pénteken délután megérkezett Eszti is Sophie-val, itt lesznek pár napot. Így délelőtt a lányok játszottak kicsit anyuéknál, délután pedig táncházba mentünk. Farsangi táncház volt, ezért jelmezben mentünk. Rengeteg gyerek volt, alig fértek el.

Na, ki megy ki elsőként dobolni?

Miklós tartotta, jó volt a hangulat.

Megküzdött egymással Cibere vajda és Konc király csapata

Tánc

Nem az idei ovis jelmezeket vettük fel, mert Lilinek csak holnap lesz az első ruhapróbája, és nem akartam, hogy szomorú legyen, meg azt sem, hogy a többiek idő előtt szétnyúzzák a sajátjukat.

Feltűntek már a rózsaszín szárnyaim?

Lilinek ma a szülinapi bulin kiesett a foga. Iszonyat régóta mozgott, ott volt mögötte a másik, szóval nagyon örültem. Lili kicsit megsiratta, de megvigasztaltam, hogy legalább jön a fogtündér este. El is rohant játszani a többiekkel.
Este hazaértünk és az ajtóban kezdte mondani, hogy: ANYA, ÉN A MÚLTKOR FENNMARADTAM ÉS MEGLESTEM A FOGTÜNDÉRT!
Itt megállt bennem az ütő, gondoltam, most mindjárt mondja, hogy becsaptuk, nincs is fogtündér, látott engem az ágya mellé lopakodni...
De így folytatta: HALLOTTAM VALAMI SURROGÁST, DE CSAK A SZÁRNYAIT LÁTTAM! RÓZSASZÍNŰEK VOLTAK.

Téged vár a Kossuth II.

A második iskolaválasztós foglalkozáson jártunk a Kossuthban. A lányok nagyon jól érezték magukat, Dorka jelentkezett szerepelni is. A farsang jegyében zajlottak a foglalkozások, készítettek álarcot, kalapot, átlényegültek repülővé, zsiráffá, halacskává. A lányoknak ez utóbbi tetszett a legjobban, nagyon élvezték. 

Az elején volt egy kis közös rész, itt kértem az igazgatónőtől egy időpontot másnapra, mert szabin voltam és szerettem volna kikérni a véleményét. 

Nagyon örülök, hogy bementem hozzá, mert nagyon megnyugtató volt a beszélgetés. Azt mondta, hogy ő is úgy gondolja a gyerekekről hallottak alapján, hogy jobb lesz a külön osztály indulásnak, de természetesen ha mi vagy a tanító néni úgy látja, hogy nagyon nem működik, Lili nagyon összeszakad, akkor lehetőségük van egy osztályba kerülni. Felírta a lányok nevét és még tanító nénit is ajánlott mindkettőjüknek. Sajnos a nyílt tanítási órák éppen az óvodai farsanggal egy időben lesznek, de azt javasolta, hogy a tanítónénikkel egyeztetve külön időpontban is megnézhetünk egy-egy órát. Így meg tudjuk majd nézni a pedagógusokat munka közben. 

Iskola

Iskolaválasztás előtt állunk. Nem most kezdtük a téma körüljárását, rágódunk már rajta jó két éve.

Meghallgattam a logopédus, a pszichológus és az óvónénik véleményét.

Ők egyetértenek abban, hogy Kossuth, és külön osztály. Ami még szóba került és elérhető 

közelségben van, az a Hétvezér.

Lili Hétvezéres szeretne lenni, mert a legjobb barátnője oda megy a tesója után. Én nem szeretném,ha Hétvezéres lenne, mert nagyon hajtós, versenyeztetős, kemény suli. Ahol rengeteg a szorgalmi már elsőtől kezdve, nyáron is. Úgy gondolom, hogy Lili lelki alkatához nem passzolna ez a szellemiség.

A Kossuthban Meixner módszer szerint tanítják az írás/olvasást, ami a beszédhibás gyerekeknek nagyon jó. A csoport nagy része ide jön, ami fontos szempont, ha külön  osztályba kerülnek a lányok, jut mindenkinek ismerős.

Attilával nagyon nem értünk egyet a témában, én hajlok a külön osztály felé (szigorúan észérvek alapján), hosszú távon jót tenne mindkettőjüknek, ha kicsit kilépnének egymás árnyékából. Annyira különbözőek, annyira más dolgok érdeklik őket és ahogy most látszik, teljesen más dolgokban lesznek ügyesek. A külön osztályban elkerülhetnénk, hogy a tanító nénik, osztálytársak, ők maguk állandóan összehasonlítanák őket/egymást. Attila szerint gonosz vagyok, ha szétszedem őket, mert Lilit nagyon meg fogja viselni. Ettől egyébként én is nagyon félek, tervezek beszélni az igazgatónővel, hogy van-e lehetőség váltásra, ha nagyon-nagyon nem megy a dolog.

Attila viszont simán elvinni Lilit (és Dorkát) a Hétvezérbe, mert miért ne próbálhatná meg. Szerintem egy alapból szorongós, teljesítménykényszeres, visszahúzódó gyereket csak visszavetne az az állandó versenyhelyzet, amit ott teremtenek. 

Persze hozzáteszem, mindkét iskoláról csak hallomásból vannak tapasztalataim.

A Kossuthban voltunk már és ma megyünk újra iskolaválasztó/ismerkedő programra, de a múltkori egy óra után nem igazán tudtam felmérni a tanítónéniket.

Most 90% a Kossuth és a külön osztály, de ez beiratkozásig még alakulhat...

Megmondom őszintén, hogy ami nekem fontos alsóban, hogy megtanuljanak írni és olvasni, értsék amit olvasnak. Szeressenek olvasni. Szeressék az iskolát, a tanító néniket, érezzék biztonságban magukat abban a közegben. Ne utáljanak meg tanulni, maradjanak érdeklődő, kíváncsi gyerekek. 

És ehhez szerintem semmi szükség arra, hogy minden napra legyen valami külön feladat, a négy órai hazaérkezés utánra és még hétvégére is. Legyen idejük játszani, pihenni. Amúgy is elég nagy a szakadék az óvoda és az iskola között, ne stresszeljék őket olyasmivel, hogy hányadikok az osztályrangsorban matekból vagy éppen magyarból.

Szóval nem egyszerű!

Remélem, hogy jól fogunk dönteni...

 

Mit kell tudnia egy hatévesnek?

A cím egy kissé félrevezető lehet, merthogy nem arról lesz szó a cikkben, milyen képességeket kell egy hatéves gyereknek birtokolnia. Szerintem ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma ütemben fejlődő gyerek sem. Tehát lehet, hogy valaki négy évesen már csudaszép, színes rajzokat készít, más viszont csak egy-egy vonalat huzigál. Ami nem jelenti azt, hogy ez utóbbi gyerek le lenne maradva a kortársaitól. Egyszerűen csak más tempóban halad, mint a többiek.

Borzasztó, hogy ebben a verseny-orientált világban, ahol ha nincs valakinek legalább két diplomája már úgy érzi, nem elég képzett a munkaerőpiacon, szóval ebben az őrült tempójú világban már az óvodás gyerekeket is versenyeztetjük, egymáshoz hasonlítgatjuk és ezer különórára hordjuk, nehogy lemaradjon a többiekhez képest. Miért olyan nehéz megérteni, hogy a gyerekkor nem versenyfutás?! Miért olyan nehéz eszerint élni?

Mégis, azt gondolom, vannak olyan dolgok, amit minden hatéves gyerek tud, vagy legalábbis tudnia kéne a világról:

• Tudnia kell, hogy szeretetben él, feltétel nélküli szeretetben, hogy a családja mindig, minden körülmények között szereti és elfogadja őt.

• Tudnia kell nevetni, bohóckodni, felhőtlenül játszani, korlátok nélkül használni a képzelőerejét. Tudnia kell, hogy nincs azzal semmi baj, ha kétfejű kutyát rajzol vagy ha pirosra festi a havat.

• Tudnia kell, hogy bízhat a megérzéseiben. Hogy soha nem kell olyasmit megtennie, ami ellen minden zsigere tiltakozik, teljesen mindegy, ki az, aki kéri tőle.

• Tudnia kell, hogy a világ tele van csodával és hogy ő maga a legcsodálatosabb benne. Tudnia kell, hogy akármilyen tulajdonságai is vannak, egyedi és megismételhetetlen élőlény a világon és az emberek úgy szeretik őt, ahogy van. 

• Tudnia kell, hogy ha ahhoz van kedve, hogy egész nap kint legyen és focizzon, homokozzon, virágot szedjen, azzal legalább olyan fontos dolgokat tesz, mintha bent ülne és készségfejlesztő feladatokkal foglalkozna. Ha pedig ahhoz van kedve, hogy órákon át magában játsszon a legóval vagy a babáival, azzal sincs semmi baj. Sőt.

És ami talán ennél is fontosabb, vannak dolgok, amit minden hatéves gyerek szülőjének tudnia kéne:

• Minden gyerek a saját ütemében fejlődik. Az pedig, hogy milyen gyorsan tanul meg valaki biciklizni/betűt felismerni/számolni, stb. nem határozza meg, hogy majd milyen ügyesen tud biciklizni/olvasni/számolni. Nem ettől függ a minőség.

• Azt szeretnéd, hogy a gyereked majd jól teljesítsen az iskolában? Minden csilivili készségfejlesztő játékot, app-ot és számítógépes programot megelőzve  toronymagasan áll a sorban a meseolvasás. Amikor anya vagy apa ölébe ül a gyerek és varázslatos történeteket olvasnak neki könyvből vagy mesélnek fejből.

• Nem biztos, hogy a legokosabb gyerek az osztályban a legboldogabb is. Annyira nagy a nyomás rajtunk, annyira jót akarunk a gyerekünknek, hogy néha észrevétlenül is átesünk a ló túlsó felére és olyan betáblázott, feszített tempójú életet alakítunk ki a gyerekünknek, amilyenben mi magunk is élünk. (Kérdezd meg magadtól őszintén: boldog így a gyerekem? Vagy csak a saját életemben be nem teljesülő dolgokat próbálom rajta behozni?) Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki: a felhőtlen, boldog gyerekkor.

• A legtöbb gyerekszoba zsúfoltságig van játékokkal – olyan játékokkal, aminek a háromnegyedét ki lehetne dobni, akkor is boldog gyerekkora lenne a gyereknek. Persze fontos, hogy legyenek játékaik, de azok minősége és milyensége nagyon fontos. Legyenek építőkockák, legók, babák, bábok, ceruzák, zsírkréta, gyurma, festék, sok-sok papír, olló, ragasztó, régi ruhák, kalapok, kiegészítők szerepjátékokhoz, és könyvek-könyvek-könyvek. Szabadon férhessen hozzá a gyerek ezekhez a játékokhoz, hogy mindig ahhoz tudjon nyúlni, amihez kedve tartja. Továbbá fontos, hogy az egész lakásban szabadon fedezhesse fel a világot: főzhessen anyával (még ha az nagy rumlihoz is vezet),barkácsolhasson apával, és hogy a kertben is legyen olyan rész, ahol szabad túrnia a földet, dagonyáznia és maszatolnia.

• A gyerekeknek leginkább ránk van szükségük. Ránk, a szüleikre. Az osztatlan figyelmünkre, arra, hogy együtt mélyedjünk bele a játékba. Hogy tudjunk együtt kacagni, bohóckodni, hogy érezzék, valóban kíváncsiak vagyunk rá, mi történik velük, mi foglalkoztatja őket. Csalóka tud lenni, hogy a tabletek, okostelefonok játékaiba mennyire bele tudnak mélyedni, hogy sokszor kérdezik “Játszhatok a telefonodoooon?” Mégis, amire valóban szükségük van, ami a közös élményeket nyújtja, az a közösen töltött minőségi idő.

Most, hogy végigolvastam a listát rájöttem, hogy ez nem is feltétlen a hatévesekre igaz, hanem minden gyerekre. Persze a közelgő iskolai beiratkozások miatt most előtérbe kerül, hogy mi mindent kell tudnia egy iskolaérett gyereknek, én mégis azt gondolom, ne az iskolai mérce szerint mérjük a gyerekeket, hanem próbáljunk meg nagyobb képben gondolkozni: boldogmost a gyerekem? Boldog így?

Tudjátok, szerintem az egyik legnagyobb ajándék ebben az egész szülőségben az, hogy ha rájövünk, valamit nem csináltunk jól, mindig ott a holnap, amikor korrigálhatunk.

írta: Hanula Erika

Forrás:http://www.csupaszivmagazin.hu/mit-kell-tudnia-egy-hatevesnek/

Ha száz lenne belőlem

Lili: ANYA, OLYAN JÓ LENNE, HA SZÁZ LENNE BELŐLED!
Miért?
Lili:MERT AKKOR EGY MINDIG TUDNA JÖNNI ÉRTEM EBÉD UTÁN, EGY MINDIG JÁTSZANA VELEM, A TÖBBI MEG MEHETNE DOLGOZNI!

Tényleg jó lenne...

Mandulagyulladás és szabadság

Pankának nagyon csúnyán be van gyulladva a mandulája. Ma is egész nap lázas volt, de pontos adatokat nem tudok a délelőttről, mert anyósom nem bírt a gyerekkel, aki nem akart lázat mérni, a mama pedig ráhagyta. A lázcsillapítónak is csak felét kapta meg, mert abból sem szeretett volna többet bevenni. Így sajnos a mamát le kell váltanunk, mert nem merjük rábízni a törpét. Attila lesz most kedden és szerdán szabadságon vele, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan javul Panka. Ha már nem lesz lázas, akkor talán a mamára is rábízhatjuk, ha nem javul,akkor jövök én megint.

Délután az ellentéteket gyakoroltuk a lányokkal. Mostanában minden nap van egy kis játékos tanulás.

Attila feladványa:
Mi a hölgy ellentéte?
????
Próbálok segíteni: Hogyan mondják elegánsan a férfit?
Lili lelkesen: NŐ

Vasárnapi hidegzuhany

Már éppen kezdtem örülni, amikor Panka vasárnap ebéd közben sírva fakadt és átmászott az ölembe. Tiszta forró volt. 38,2, ennyit a javulásról. Attila szerint tudja szabályozni a testhőmérsékletét, mert a lázmérés után nagyon feldobva kérdezte, hogy akkor ő most nem megy oviba, ugye...
Ma délelőtt Attila anyukája elviszi az orvoshoz, aztán majd meglátjuk. Fél éjszaka velünk aludt. Kettőkor 38,7-el ébredt. Szegénykém! Úgy utálom ilyenkor itt hagyni másra, de millió munkám van...

Szombaton este a házimozi keretében megnéztük a Meridát, így most Lili már íjat is szeretne a farsangi jelmezéhez. Délután Dorka elment anyuékkal kézilabdameccsre, nagyon jól érezte magát, azt mondta, megy legközelebb is. Mi addig a többiekkel otthon sportoltunk. Akadályverseny és bowling volt a program, igaz, csak a kinecttel. Lili lealázta az egész családot bowlingban :-)

Vasárnap Attila hazahozta a kis beteget a szüleitől, minket pedig kirakott a Zichy ligetben, mert megígértük a délelőtti elmaradt lovaglás helyett az ikreknek a korcsolyát. Igaz, akkor még úgy gondoltuk, hogy családi program lesz :-(

Nagyon kis ügyesek voltak és élvezték, hogy hármasban vagyunk. Dorka egészen ráérzett a dologra így a szabad korizás keretein belül, Lili még mindig inkább szalad a jégen, de a végén egész nagyokat siklik, hamarosan neki is menni fog szerintem. Mindketten gyakorolták a halacskázást, teljesen maguktól.

Itt tartunk most.

Olvasunk

Mindig is imádtam a könyveket, rengeteget olvastam. Anyu is nagyon sokat olvasott nekünk, még akkor is amikor már egészen nagyok voltunk, megmaradt esti programnak a felolvasás.
Természetes volt, hogy olvasok a lányoknak minden nap, minden este. Mesét, verset, sajátot, könyvtárit.
Most éppen Rumini van soron, a lányok nagyon élvezik.
"Olvasnak" ők is maguknak rendszeresen. A saját könyveiket szinte szóról-szóra tudják, a képek alapján elolvassák maguknak/egymásnak. Vagy kitalálnak saját történeteket. Ebben főleg Panka jár az élen, nagyon élénk a fantáziája.
Mostanában az ikrek szobájában olvassuk a közös mesét, aztán Panka elvonul a könyvvel a saját szobájába, amíg a lányoknak énekelek. Ma este is hallottam, hogy bőszen olvas, aztán egyszer csak csend lett. Erre mentem be a szobájába:

Korcsolyaóra

A korit nem hagytuk ki, Panni anyuéknál hagytuk, mert a palánk mellett álldogáláshoz nagyon hideg volt. Jövő héten már remélem az úszásra is vissza tudunk állni, most úgy néz ki, hogy szépen rendbe jön mindenki.

Egyre bátrabbak és ügyesebbek a csajok. Még mindig inkább szaladnak/lépegetnek a jégen, de egyre többször siklanak is. A feladatokat próbálják pontosan végrehajtani és továbbra is nagyon lelkesek. Szóval a lovaglás mellett úgy néz ki, hogy ez lesz a mi sportunk.

Lili halacskázik

Dorka, Borka, Lili, Ricsi 

A feladat továbbra is halacska

Ma nem is volt igazán jó óra, mert kevés volt az oktató és ide-oda rohangáltak a csoportok között, de szerencsére legalább nem volt olyan nagy tömeg, mint általában. Gondolom a hideg sokakat otthon tartott a jó meleg ágyban/szobában.

Betegesen

Panka hétfőn mehetett oviba papírforma szerint, de ha lett volna más választásom még marad itthon. Nekem menni kellett dolgozni, anyósom meg nagyon beteg volt, így nem volt más megoldás, mint az ovi. Kicsit még köhécselős, sápadt volt, de alapvetően jó kedvű, jó étvágyú. Hétfőn este már Dorka is köhögött, így kedden délután elmentünk a doktornénihez. Szerencsére, tiszta volt a tüdeje, kicsit érdesebb a légzése, semmi komoly. Azért a héten az úszást kihagytuk, inhaláltunk sóoldattal, éjszakára vittem fel diapulmonos kamillát, miután elaludtak, kentem a hátukat, így kihúztuk a hetet.
Én még előző héten elkaptam Pannitól, amikor itthon voltunk együtt, de lassan én is kimászok belőle talán.

Az oviban új reform konyha van, na azóta jóval többet esznek a gyerekek itthon. Óvónénik szerint finom, a gyerekek szerint furcsa. Állítólag amit nem esznek meg a gyerekek, felkockázva ki lesz téve délután a csoport bejáratához, hogy a szülők is megkóstolhassák. (ÁNTSZ mit szól hozzá?)

A Lepke csoportban csütörtökön volt szülői értekezlet, megtudtuk a farsang időpontját (február 26) és a következő pár hónap programját.
A lányok csak délig voltak oviban, aztán anyósomék átvitték őket anyuhoz, ahol kézműves délután volt, a nagyok alkottak, Panni játszott, nagyon boldogok voltak. Anyu haza is hozta őket, így nekem nem kellett rohannom. Szülői előtt csavarogtam egy kicsit a városban. Jártam bioboltokban, nézelődtem a paleos cuccok között. Három teljes hét paleo van mögöttem és el tudom képzelni, hogy sikerülni fog az életmódváltás. Egyelőre nagyon jól bírom, bár lehet, hogy egyszer csak bemegyek az első boltba és betömök két tábla csokit a polc előtt rögtön, de még nem éreztem késztetést.

Pénteken a Zeneiskolában voltak  a lányok a Zenedében, ezen már voltak az anyuékkal, mert ott van ugye bérletük, mivel úgy volt, hogy tőlünk csak a tiszta nagycsoportosok mehetnek. Legalább elirányították a Márti nénit, aki még nem járt ott.

Panka továbbra is utálja az ovit, látszólag beszokott, állítólag játszik is néha más gyerekekkel, valamelyik nap említett is egy kislányt név szerint, de nem szereti egyáltalán. Számolja a napokat, hogy mennyit kell még menni a héten, mondja, hogy nem szereti, nem akar menni, nem jó neki ott. Látni kellett volna az arcát, mikor megtudta, hogy csütörtökön ebéd után eljöhet. Tanulmányt lehetett volna írni róla...

Dorka én kicsi pónim lesz, Lili Merida a bátor, Panka pedig Csingiling. A mamának egyedül Lili ruháját kell megvarrnia, mert a többit Lillától kaptuk. Pankának még van egy helyes kiskutyajelmez is tartalékban, ha meggondolja magát, azt anyu hozta.

A családról

Hazafelé az ikrek egyik csoporttársa háza mellett jövünk el, akinek már nincsenek együtt a szülei.
Dorka: Anya, L. már itthon van?
Nem kicsim, ma az apukája jött érte és nem ide hozta haza, tudod már nem laknak együtt az anyukájával.
Lili: Miért?

Nem tudom, biztosan  nem érezték már jól magukat együtt.
Panni (kétségbeesve): Anya, mi jól érezzük magunkat együtt?