Egyiptom. Hihetetlen kalandok, egy csomó kedves ember. Rengeteget kaptunk ettől a nyaralástól.
Kb. három héttel a tervezett időpont előtt még nem tudtuk hová indulunk. Felmerült Törökország, Görögország, még Dubai is. Végül Sharm el Sheikh-re esett a választás, a lányok idén mindenképpen repülni szerettek volna és a nyaralás nekik nem nyaralás tenger nélkül. Amikor eldőlt az úticél, azonnal beléptem két Sharmos nyaralós csoportba a Facebookon, ahogy mindig szoktam, mert a legjobb a már ott jártak tapasztalataira támaszkodni. Itt elég vegyes értékelés volt a választott Sharm Plaza hotelről, főleg az étkezés részéről. Mivel mi nyaraláskor nem enni járunk elsősorban, hanem megismerni az adott országot, kultúrát, ezen nem aggódtunk sokáig, éhen nem szoktunk halni sehol. A legfontosabb, amit a csoport adott nekünk, Hassan Amin, aki Magyarországon élt évekig, jól beszéli a nyelvünket, van helyismerete. Mint később kiderült Hassan sokkal többet tud ennél. A világ legkedvesebb, legönzetlenebb embere és legalább olyan őrült, mint mi, így úgy illeszkedett be a családunkba erre a pár napra, mintha mindig is része lett volna. A lányok szerint mindenkit ismer itt Sharmon 
.
.
Már itthonról felvettem vele a kapcsolatot és ismeretlenül készségesen segített, leszervezett nekünk mindent, úgy, ahogy kértem. Úgy beszéltük meg, hogy jön is velünk a programokra. Előre intézte nekünk a netkártyát is.
A hotel szenzációs, de tényleg. Talán nem ez a legmodernebb és a konyha valóban nem az erőssége, viszont itt dolgoznak a világ legkedvesebb emberei. Az asztalleszedőtől, a pultosokon át, az animátorokig mindenki mosolygós, előzékeny, cuki. Folyamatosan takarítanak mindenhol, az érkezés után már másnap tudják mit iszunk, mi a nevünk, pedig teltház van. Persze mondhatjuk, hogy ebből élnek, de itthon is hányan, de hányan élnek a vendéglátásból és mégsem így viselkednek. Itt tényleg örülnek,hogy jöttél és hálásak, hogy van munkájuk és nagyon keményen dolgoznak.
Hassannal második este találkoztunk személyesen, elhozta a netet és átbeszéltük a programot még egyszer. Előtte mi sznorkeleztünk a Vörös-tengerben. A legjobb szobákat kaptuk szerintem, a parthoz legközelebb lévőt.(1131,1132) A vízbe egy hosszú stègen lehet bemenni, mert korallzátony húzódik végig a parton. A víz 28 fokos, kristálytiszta, a zátony gyönyörű, hihetetlen élővilággal. Dorkával voltunk aquadance-en, úsztunk a medencében. Attilával meghallgattuk az utazási iroda képviselőjènek előadását.
Ő is figyelmeztetett, hogy nem szabad csapvizet inni. Erre vigyáztunk végig, fogat is ásványvízzel mostunk. Jégkockát viszont ittunk, megesküdtek rá, hogy ásványvízzel készül. Nem volt senkinek nagyobb gyomorproblémája a hét alatt, bár volt ami hamarabb átszaladt rajtunk az itthon szokásosnál. Amikor a hotelben voltunk, részt vettünk a programokon a medencénél és a teraszon. Attila szerint tiszta Kellerman fogadó. Csütörtökön egész napos hajótúrára mentünk a Masa Tourssal és Hassannal Raas Mohamadre. Három megállóhely van a túrán. Az első kettő két korallzátony, az utolsó a Fehér-sziget. Az első megállónál mi csajok kipróbáltuk a búvárkodást, hatalmas élmény volt. A hajónak van hivatásos fotósa, akinek nagyon tetszettek a csajok, így rengeteg fotó készült a családról. A hajón kaptunk ebédet is, majd kiúsztunk a Fehér-szigetre. Itt találkoztunk egy rájával, nagyon szép volt, kék pöttyökkel. Jól jött Lili víz alatti sportkamerája. Hassan hozott UNO-t, visszafelé nagy kártyacsata zajlott. Már ezért a napért megérte volna eljönni ide.
Egyébként Flyegyptel repültünk, egymás mellett ültünk és percre pontosan szálltunk fel.
26-ra, Panka névnapjára terveztem a delfinshowt, a lányok úszhattak is a delfinekkel. Nagyon nagy élmény volt nekik, végig vigyorogtak a vízben.Itt találkoztunk Hassan kisfiával, aki übercuki és a kezdeti szégyenlősség után nagyon szépen elbeszélgettünk magyarul. 
Az egyetlen rossz élmény aznap éjjel, illetve másnap reggel ért minket. Hajnali fél négykor indultunk Kairóba, de három és fél óra autózás után, a Szuezi-csatornánál visszafordítottak, mert Dorka útlevelèben rosszul pecsételte le a reptéren az alkalmazott a vízumot, ő Jordániába tudott volna menni. A sofőr és Hassan mindent megtettek, de végül ott tartottunk, hogy elvették volna a jogosítványát, ha nem hagyjuk el az ellenőrző pontot. Mivel ezek után visszafelé mindenhol kivették a sorból, úgy döntöttünk, nem javíttatjuk a pecsétet és nem indulunk újra. Legalább lesz okunk visszajönni 
A sofőr egyébként szuper volt, 150-el repesztettünk az autópályán. Kairót nem lattuk, de még délelőtt visszaértünk a szállodába, így részt tudtunk venni a délutáni medencés programokon és az esti színpadi műsoron. Nem mondom, hogy nem voltunk csalódottak, de nem akartuk, hogy elrontsa a nyaralást, ezért az előttünk álló dolgokra koncentráltunk.
A sofőr egyébként szuper volt, 150-el repesztettünk az autópályán. Kairót nem lattuk, de még délelőtt visszaértünk a szállodába, így részt tudtunk venni a délutáni medencés programokon és az esti színpadi műsoron. Nem mondom, hogy nem voltunk csalódottak, de nem akartuk, hogy elrontsa a nyaralást, ezért az előttünk álló dolgokra koncentráltunk. Másnap csak este volt programunk Hassannal, a várost mutatta meg nekünk. Voltunk a Farsha kávézóban, ami egy csoda hely. Tulajdonképpen egy csomó kacat felhalmozva és Farsha matricával felragasztva. Közvetlenül a tengerparton, több szinten, párnákkal, szőnyegekkel, eldugott zugokkal és működik. Olyan, mintha az Aladdin mesébe csöppennénk, főleg amikor sötétedés után felkapcsolják a vilagítást. 
Elmentünk egy fix áras ajándékboltba, bevásárolni az otthoniaknak, itt tanultunk a papíruszkészítésről és kicsit Egyiptomról is, nagyon érdekes volt. Megnéztük a Mennyei katedrálist, jártunk az Al Mustafa mecsetben, Hassan megmutatta, hogyan imádkoznak, elmesélte, hogy milyen időpontokban kell. Elvitt minket a Soho-ba, ami tulajdonképpen egy magánkézben lévő sétáló utca. Van jégpálya a negyven fokban :-). Dorka mondta is, hogy kihozzuk a csapatot, aztán maradhatunk még. A csajoknak talán ez volt a kedvenc programjuk, vásárlással mindig le lehet venni őket a lábukról :-)
Elmentünk egy fix áras ajándékboltba, bevásárolni az otthoniaknak, itt tanultunk a papíruszkészítésről és kicsit Egyiptomról is, nagyon érdekes volt. Megnéztük a Mennyei katedrálist, jártunk az Al Mustafa mecsetben, Hassan megmutatta, hogyan imádkoznak, elmesélte, hogy milyen időpontokban kell. Elvitt minket a Soho-ba, ami tulajdonképpen egy magánkézben lévő sétáló utca. Van jégpálya a negyven fokban :-). Dorka mondta is, hogy kihozzuk a csapatot, aztán maradhatunk még. A csajoknak talán ez volt a kedvenc programjuk, vásárlással mindig le lehet venni őket a lábukról :-)
Szuper este volt. Hassan meghívott minket egy fagyira is, így a szobánkba kért késői vacsorából nem sok fogyott.
Az utolsó teljes napunkon szintén késő délután találkoztunk Hassannal a quad szafari központban. Felköltötték a kendőt az arcunk elé a homok miatt, napszemüveget kellett feltenni, szintén a por ellen. Megmutatták a quad használatát és már mehettünk is. Nagyon klassz volt, a gyerekek is önállóan vezethettek és bár Panka kicsit meg volt ijedve, nagyon ügyesek voltak. Megálltunk fotózni, itt készítettük el a Vidi játékra a képet Dorkával. Innen tevegelni indultunk, majd a beduin faluba vacsorázni és egy látványos műsort megnézni. A vacsora nagyon finom volt, mindenki saját kis asztali grillen kapta meg a csirkehúst és a koftát. Volt hozzá rizs egy sűrű zöldséges szósszal és sálata szezámöntettel. Hazafelé izgalmas volt, mert teljes sötétségben mentünk, és nem mindegyik quadnak volt lámpája. Hatalmas élmény volt repeszteni a sötétben. Még az utolsó esti élőzenés műsor végére is visszaértünk a hotelbe, kicsit táncoltunk. 
Hassan még visszajött és hozott nekünk friss avokádót és mangót. Érzékeny búcsút vettünk tőle, nagyon megszerettük ez alatt a pár nap alatt, nélküle nem lett volna ugyanolyan!
Az utolsó délelőtt 11:15-re kellett kitenni a bőröndöket az ajtó elé, tehát 11-ig még pancsoltunk :-), elköszöntünk a srácoktól, az étteremben a kedvenc pincereinktől. Mindenki vár bennünket jövőre vissza. Nehéz volt otthagyni a helyet, leginkább az emberek miatt. Nagyon jó volt tapasztalni ezt a mértékű vendégszeretetet, a kemény munka ellenére is folyton mosolygós embereket. Dorka már a második napon megkérdezte, hogy otthon miért nem ilyenek az emberek. Haza akart hozni mindenkit!
Hazafelé is sikerült egymás mellé kerülni a repülőn, itt negyven perc késéssel indultunk, de nagyon szépen behozta a pilóta, tíz perccel a kiírt időpont után landoltunk Ferihegyen.
Attilával kicsit megfáztunk a hét végére. Nem bírta a szervezetünk az állandó klímázást, illetve inkább az izzadtan klímás buszba vagy szobába beülést, viszont nélküle kibírhatatlan a meleg.
A közlekedés itt is érdekes, mint Montenegróban, a négysávos úton is általában a vonalon mennek, mindkét oldalról előznek, villogtatnak, dudálnak, de az egész valahogy biztonságosnak tűnik. A kocsiból, mert a gyalogosnak úgy láttam kb. sehol nincs elsőbbsége. Amúgy az egész rendszer nagyon jól szervezett, folyamatosan járnak a vendégekért a kisbuszok a szállodába és szobaszám alapján viszik a különböző programokra.
Egyiptom, jövünk még!
