Nagyon jó

 kis hosszú hétvégét rittyentettem magamnak. Jól kimaxoltuk az időt, belefért mindenféle klassz program.

Csütörtökön hajnalban előkészítettem a csoki krémet a tortához, bepaníroztam egy kg csirkemell csíkot. Nyolckor elmentem edzésre, kár, hogy csak ritkán jutok el reggel, a többi szenior szinte mindig ilyenkor jár, ritkán találkozom velük.

A hosszú távos edzés után, a medence mellett gyorsan betoltam az előre elkészített reggelit, granola, görög joghurt, cseresznye és rohantam Panniért. Csak lassítottam a ház előtt, beugrott és rohantunk a sportorvoshoz. Meglepően gyorsan végzett, így felvettük otthon Dorkát, elmentünk Liliért és kimentünk az Auchanba, mert az ottani Libriben már készleten volt az új könyv, amit Dorka nagyon szeretett volna magáénak tudni. Én meg találtam cukker nyári tányérokat, vettem is egy adagot.

Gyorsan megebédeltem, megsütöttem és betöltöttem a tortát, elkészítettem a majonézes krumplisalátát és mentem vissza az usziba. Délután már csak rövid edzés volt, de sprintes, úgyhogy elfáradni elfáradtam :-), de jó volt, hogy még hazaértem úgy, hogy ötre vissza kellett vinnem a csajokat a Bregyóba. Attila ment értük hétre, előtte futott is egyet, én addig megterítettem, kisütöttem a húst és készítettem még sült krumplit is. Az ajándékozást és a vacsit hamar letudtuk, mert az ünnepelt már ült is át a TV elé VB megnyitót nézni, ha már a szülinapján kezdődik. 

Pénteken reggel Attila eldobta Pankát suliba, én addig összeraktam a piknik kosarat. Kilencre elvittem a Veled teljesbe reggelizni, finom volt minden, bár kicsit rontott az élményen, hogy pont jöttek a közterületesek büntetni őket.

Innen Nagyvázsony felé vettük az irányt, kinéztem egy nyolcas túrát, de ha már megyünk, legyen valami kihívás is, szóval lenyomtuk Vadon Janit is. Ha három perccel gyorsabbak vagyunk, akkor a leggyorsabb teljesítő is megvan, kellett nekem fotózgatni :-). Gyerekek szerint furán vagyunk romantikusak :-). Nem értem, miért mondják! A következő programpont azért szerintük is romantikusabbra sikerült, Balatonfüreden andalogtunk kicsit, fagyiztunk és kifosztottuk a kosarat is.

Szombaton hatkor már az uszoda előtt vártam, hogy beengedjenek. Sietni kellett, mert nyolcra volt tervezve az indulás Keszthelyre, ahol két úszótársam indult triatlon versenyen. Hívtuk a csajokat is, de a nyolcas indulás nem kompatibilis a három kamaszomból kettővel. Dorka szíve szerint jött volna, de inkább maradt otthon szóbeli tételeket tanulni.

Minden elismerésem az összes indulónak, durva volt a nagy melegben ekkora távokat megtenni. 

Vasárnap csak hétkor nyit az uszi, kicsit vasaltam is előtte, ha már aludni nem tudok. Edzés után gyorsan összedobtam egy banános sütit a délutáni koris családi napra, szaladós ebéd anyósomnál és már menni is kellett a Bregyóba. Jól sikerült a szakadó eső ellenére, csajok előadták a baletten tanult koreót, vittünk egy kis ajándékot Claudiának, az oktatójuknak, reméljük, lesz lehetősége jövőre is járni Pankának, nagyon szerették a lányok. Nekünk kicsit sietősen kellett távozni, mert hatra színházba mentünk Attilával, a Megadance gálát néztük meg.

Mozgalmas, tartalmas, jó kis hétvége volt! Jó lenne gyakrabban ilyet csinálni.

Hétfőn sajnos munkába kellett állni, de sok feladat volt, hamar elszaladt a nap. Ötre vittem Pankát a Bregyóba, jöttek a csajok is, Dodó futott egy ötöst, Lili meg átvette a szárazedzés végét. Én vittem a gumikötelet és erősítettem kicsit.

Kedden egyéni edzést kaptam Attesztől, elfogytak a többiek :-). Jó kis technikás edzés volt, nem mondom, hogy mindent meg tudtam valósítani, amit kért tőlem, de nagyon igyekeztem. Ráadásul elárulta a titkos álmát, hogy mennyivel szeretné, hogy kiszálljak a medencéből az ötven után októberben, hát van még hová fejlődni. Bőven az én terveim alatt van, de szerinte én nem álmodtam elég nagyot…Minden esetre most még motiváltabb vagyok, szeretném megvalósítani az álmát, miatta és miattam. Persze ilyenkor rögtön bekapcsol az imposztor szindrómám is, hogy hogy jövök én ehhez, mi lesz, ha nem is tudok többet fejlődni, az eddigi eredmény csak a kezdők szerencséje, október az már csak három hónap stb. Igyekszem nem hallgatni a hangokra :-)

Este hétre anyuval mentünk színházba, Tenki Réka hozta az Egyasszonyt Fehérvárra. Az előadásról csak annyit, hogy egy teremnyi nő zokogott a végén. Tenki Réka fenomenális volt. Én meg rájöttem, hogy hiába hiszem azt, hogy túl vagyok a koraszülött osztályon szerzett traumáimon, messze vagyok még attól. Voltak mondatok, ahol konkrétan a hideg rázott és visszarepültem 19 évet az időben. 

Legközelebb azért valami vidámabbat választunk közös programnak.