Ugrás a fő tartalomra

Káosz

Hogy körülöttünk néha az van, azt már egészen megszoktam, három gyerekkel mindig történik valami, megyünk valahová, hozzánk jön valaki. Úgy érzem viszonylag kiegyensúlyozottan viselem többnyire. Most viszont belül van hatalmas gáz és ezzel nem tudok mit kezdeni.
Amikor október végén visszahívták a tüdőgondozóba, még nem aggódtam. Azt mondták, hogy szarkoidózis, utánaolvastam és úgy döntöttem, hogy nem olyan vészes, együtt tudunk élni vele.  Viszonylag hamar szereztek időpontot neki a CT-re és a pulmonológiára. A főorvos a hörgőtükrözés mellett döntött, mert a CT alapján ő is a szakoidózist erősítette meg, csak a szövettan után lehetünk benne biztosak. A két hét várakozás alatt sem izgultam nagyon, a doki elég magabiztosnak tűnt, jókat is hallottunk róla. Aztán amikor a telefonban nem mondtak semmit egy hétfőn, csak hogy csütörtökön konzultál egy másik főorvossal és hogy pénteken telefonáljunk újra, akkor fordult velem egyet a világ. Pénteken sem mondott sokat, csak hogy hétfőn menjünk be és kedden Budapestre kell mennünk műtéti konzultációra. Majd lepasszolt a nővérnek, aki elmondta a részleteket a pesti úttal kapcsolatban, de a szövettani eredményt firtató kérdésemre, határozottan annyit mondott, hogy beszéltem a doktor úrra. Igen, kb. 30 másodpercet. Kék Golyó utca.Az nem lehet, velünk nem történhet ilyesmi, az ilyen dolgok kizárólag másokkal történnek. A hétvégéből nem sokra emlékszem, ott voltunk mindenhol, ahol ott kellett lennünk és szigorúan nem neveztük nevén a betegséget, amiről biztosak voltunk benne, hogy van neki. Aztán hétfőn kiderült, hogy úgy tűnik mégsem és amikor a nővérke közölte, hogy nem kell annyira megijedni, akkor tulajdonképpen haragudni sem tudtam rá a megkönnyebbüléstől. Az igazság az, hogy a szövettan nem igazolta a szarkoidózist, de szerencsére rosszindulatú sejteket sem találtak, de mivel nem tudják, hogy mi ez, tovább kell menni. Kedden az onkológián nagyüzem, millió ember, altatóorvos, műtéti időpont december 17. Előző nap be kell feküdni és ha minden jól megy, másnap hazajöhet. Szövettan eredménye 10-14 nap. Az már januárban lesz csak meg. Kedden nem tudtam vele menni, de intéztem neki látogatót. (Köszi Árpi!) Tegnap kora reggel indultam, még tudtunk beszélni a műtét előtt. Elhatároztam, hogy nem fogok sírni, erős leszek. Egészen sokáig bírtam. Nem sírtam, amikor kiküldtek a szobából és akkor sem, amikor eltolták mellettem a folyosón. Integettünk. Nem sírtam, amikor az előre kalkulált egy óra helyett két óra múlva került elő a műtőből (rossz volt valami gép) és akkor sem, amikor ott feküdt az ágyon, a takarón hatalmas kék betűkkel virított ORSZÁGOS ONKOLÓGIAI INTÉZET.De amikor felnézett és az első szava az volt hozzám, hogy: NE HARAGUDJ, MÉG NEM TUDOM, MIT VESZEK NEKED KARÁCSONYRA! Akkor nem bírtam tovább...
Szerencsére ebből semmire sem emlékezett később, mikor rendesen magához tért. Akkor ott kellett hagynom, mert a lányoknak tegnap volt a karácsonyi koncertje a suliban és nem akartam, hogy ne legyen ott egyik szülőjük sem. Így is eléggé meg vannak ijedve. Pedig csak annyit mondtunk nekik, hogy apát kivizsgálják egy kicsit a kórházban, meg a műtétről pár szót, mert látni fogják a vágást a torkán.
Így most már félek rendesen, bár nagyon igyekszem pozitív maradni. Nappal többnyire megy is, de az éjszakák...hetek óta nem aludtam rendesen. Aminek annyi előnye van, hogy jól állok a kézzel készített karácsonyi ajándékokkal. A hátránya meg, hogy kicsit szét vagyok esve, de nagyon igyekszem.
Tegnap este a koncerten tudatosult bennem, hogy pont egy hét múlva karácsony és én nem érzek semmit, csak hatalmas űrt és félelmet, pedig úgy vágyom a fényre. Tegnap majdnem sikerült is, ahogy néztem és hallgattam azt a sok kisgyereket szívből énekelni. Annyira ügyesek voltak, nagyon szép este is lehetett volna, ha nem hiányzik közülünk valaki annyira...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első tábor 2017 - Acro Dance

Nagyon-nagyon büszke vagyok a csajokra!
Áprilisban kezdtek el az Acro Dance táncklubba járni, mert Lili osztálytársa, Edina ott táncolt és elcsalta Lilit.
Heti egyszer tudtunk csak menni, mert a keddi edzést üti a kori, így kb. kilencszer voltak,  egy alkalom kimaradt az ének koncert miatt.
Mondták az edzők, hogy ügyesek a csajok, menjünk a táborba, sokat fejlődnének.
Kicsit utolsó pillanatban jelentkeztünk, de befértek még.
Nagyon sokat, nagyon keményen dolgoztak a héten.
Az összes csapat teljesen új koreográfiát tanult meg az öt nap alatt és péntek délután be is mutatták a szülőknek a tanultakat.
Nagyon jól érezték magukat, annak ellenére, hogy minden nap nagyon fáradtan jöttek haza.
Sajnos elég rossz helyről tudtam csak videózni, de a lényeg azt hiszem, látszik.

















Köszönjük Lenonak, Zitának és Rékának a csajok felkészítését!

Mi van velünk?

Többen érdeklődtek, hogy mi újság a lányokkal.
Nagyon jó lenne gyakrabban írni, mert olyan jó visszaolvasni azokat az időket, amikor szinte minden nap volt bejegyzés.
Nem is lenne gond, ha minimum negyven órából állna egy nap.
Az iskolakezdésről írtam utoljára, nem most volt.
Visszaszoktunk szépen a rendszerbe, kettőt pislantunk aztán itt a félévi bizonyítvány.

Csajok nagyon lelkiismeretesek, tanulnak, szorgalmit írnak, pályázatokat készítenek.

Szerencsénk volt az idővel, majdnem október végig a tavon tudtak maradni a kajakok, azóta az alapozás folyik a jövő évi vizes szezonra.
Hétfőnként futóedzés. Ez nekünk nagyon izgalmas, háromkor elhozzuk a suliból az aprónépet. Fél négytől négy ötvenig vannak hivatalosan jégen. Háromnegyedkor lekapom őket, akkor már a levezető játék zajlik edzés után. A korcsolyacipő helyébe futócipőt rántanak, és elkocogunk a Haleszba, amolyan bemelegítésként, ahol öttől a kajakos futóedzésen veszünk részt. Fél hét körül már otthon is vagyunk, befejezik a házi …

Kajak

Már majdnem egy hónapja tartottak az edzések, amikor Dorka osztálytársától hallottunk róla és úgy gondoltuk, megnézzük a Csónakázó tavon a kajak edzéseket.
Miután vége lett a korcsolya szezonnak, majd az azt követő rövidke ideig tartó görkoris edzéseknek - amit a lányok egyébként nem igazán kedvelnek - rengeteg szabadidejük lett a csajoknak. Annak ellenére, hogy a nyári szünet nagyrészt a pihenésről szól, úgy gondoltuk, hogy kell valami mozgás és kötelezettség a laza napokra is.
Az első három edzés ingyenes volt, ezután dönthettek a csajok a csatlakozásról vagy a búcsúról. Természetesen ott ragadtunk.
Jó a társaság, csupa helyes kölyök, friss levegő, víz. Megértem, hogy miért érzik jól magukat.
Nagyon lelkesek voltunk, még a siófoki nyaralásról is feljártunk a tóra. A szinkronkori edzőtábor után is ott voltak a csajok két nap, péntekre teljesen kidőltek, így a pihi mellett döntöttünk menet közben.
Csajok lassan megtanulnak kajakozni, "saját" hajójuk van, megtanultak gondosko…