Dorka Lili Panna

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

2014. december 18., csütörtök

Káosz

Hogy körülöttünk néha az van, azt már egészen megszoktam, három gyerekkel mindig történik valami, megyünk valahová, hozzánk jön valaki. Úgy érzem viszonylag kiegyensúlyozottan viselem többnyire. Most viszont belül van hatalmas gáz és ezzel nem tudok mit kezdeni.
Amikor október végén visszahívták a tüdőgondozóba, még nem aggódtam. Azt mondták, hogy szarkoidózis, utánaolvastam és úgy döntöttem, hogy nem olyan vészes, együtt tudunk élni vele.  Viszonylag hamar szereztek időpontot neki a CT-re és a pulmonológiára. A főorvos a hörgőtükrözés mellett döntött, mert a CT alapján ő is a szakoidózist erősítette meg, csak a szövettan után lehetünk benne biztosak. A két hét várakozás alatt sem izgultam nagyon, a doki elég magabiztosnak tűnt, jókat is hallottunk róla. Aztán amikor a telefonban nem mondtak semmit egy hétfőn, csak hogy csütörtökön konzultál egy másik főorvossal és hogy pénteken telefonáljunk újra, akkor fordult velem egyet a világ. Pénteken sem mondott sokat, csak hogy hétfőn menjünk be és kedden Budapestre kell mennünk műtéti konzultációra. Majd lepasszolt a nővérnek, aki elmondta a részleteket a pesti úttal kapcsolatban, de a szövettani eredményt firtató kérdésemre, határozottan annyit mondott, hogy beszéltem a doktor úrra. Igen, kb. 30 másodpercet. Kék Golyó utca.Az nem lehet, velünk nem történhet ilyesmi, az ilyen dolgok kizárólag másokkal történnek. A hétvégéből nem sokra emlékszem, ott voltunk mindenhol, ahol ott kellett lennünk és szigorúan nem neveztük nevén a betegséget, amiről biztosak voltunk benne, hogy van neki. Aztán hétfőn kiderült, hogy úgy tűnik mégsem és amikor a nővérke közölte, hogy nem kell annyira megijedni, akkor tulajdonképpen haragudni sem tudtam rá a megkönnyebbüléstől. Az igazság az, hogy a szövettan nem igazolta a szarkoidózist, de szerencsére rosszindulatú sejteket sem találtak, de mivel nem tudják, hogy mi ez, tovább kell menni. Kedden az onkológián nagyüzem, millió ember, altatóorvos, műtéti időpont december 17. Előző nap be kell feküdni és ha minden jól megy, másnap hazajöhet. Szövettan eredménye 10-14 nap. Az már januárban lesz csak meg. Kedden nem tudtam vele menni, de intéztem neki látogatót. (Köszi Árpi!) Tegnap kora reggel indultam, még tudtunk beszélni a műtét előtt. Elhatároztam, hogy nem fogok sírni, erős leszek. Egészen sokáig bírtam. Nem sírtam, amikor kiküldtek a szobából és akkor sem, amikor eltolták mellettem a folyosón. Integettünk. Nem sírtam, amikor az előre kalkulált egy óra helyett két óra múlva került elő a műtőből (rossz volt valami gép) és akkor sem, amikor ott feküdt az ágyon, a takarón hatalmas kék betűkkel virított ORSZÁGOS ONKOLÓGIAI INTÉZET.De amikor felnézett és az első szava az volt hozzám, hogy: NE HARAGUDJ, MÉG NEM TUDOM, MIT VESZEK NEKED KARÁCSONYRA! Akkor nem bírtam tovább...
Szerencsére ebből semmire sem emlékezett később, mikor rendesen magához tért. Akkor ott kellett hagynom, mert a lányoknak tegnap volt a karácsonyi koncertje a suliban és nem akartam, hogy ne legyen ott egyik szülőjük sem. Így is eléggé meg vannak ijedve. Pedig csak annyit mondtunk nekik, hogy apát kivizsgálják egy kicsit a kórházban, meg a műtétről pár szót, mert látni fogják a vágást a torkán.
Így most már félek rendesen, bár nagyon igyekszem pozitív maradni. Nappal többnyire megy is, de az éjszakák...hetek óta nem aludtam rendesen. Aminek annyi előnye van, hogy jól állok a kézzel készített karácsonyi ajándékokkal. A hátránya meg, hogy kicsit szét vagyok esve, de nagyon igyekszem.
Tegnap este a koncerten tudatosult bennem, hogy pont egy hét múlva karácsony és én nem érzek semmit, csak hatalmas űrt és félelmet, pedig úgy vágyom a fényre. Tegnap majdnem sikerült is, ahogy néztem és hallgattam azt a sok kisgyereket szívből énekelni. Annyira ügyesek voltak, nagyon szép este is lehetett volna, ha nem hiányzik közülünk valaki annyira...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése