Nyomoztunk a saját városunkban

és értek minket meglepetések :-)

Attila látta meg, hogy ezen a hétvégén a Rejtélyek Háza detektív hétvégét szervez és akciósan lehet részt venni két napig a Rejtélyek Városa programban.
Három féle feladatot lehet jelentős kedvezménnyel teljesíteni és az öt fős v. annál nagyobb csapatok még ajándékot is kapnak.
Így lettek a lányok boldog tulajdonosai iránytűs kulcstartónak ill. tollnak, ki-ki választása szerint.

Térkép alapján 12 pontot kell megtalálni a Rosetta Étteremtől a Zichy ligetig, így a táv nem hosszú, viszont mindenhol használni kell kicsit az agytekervényeket.

Minket a kilences pont feladata viccelt meg kicsit, de legalább megint lesz mit feleleveníteni a későbbiekben.

Ti megfigyeltétek, hogy mi a szónok szobrának talapzata?

Jó kis feladatok voltak, kicsit más szemszögből néztük a várost, mint egyébként. Elég hűvös volt, a gyerekek majd megfagytak, így miután az összes helyszínt bejártuk, beültünk a Krém cukiba forró csokizni és összerakni a megoldást. Elég jó forgalmuk volt ma, mert nem csak mi tettünk így, sokan görnyedtek a sárga füzetek fölött, süti mellett :-)

Visszatértünk az emléklapért a kiinduló pontra és vettünk még egy csomagot, mert ha nem is holnap, de bármikor meg lehet fejteni a következő történethez tartozó rejtvényt és a Rosetta éttermben elhelyezett ládikából megtudni a megoldást.

Ha tehetitek menjetek holnap, járjátok be a várost, legyetek kreatívak és oldjatok meg egy rejtélyt!

Szeretjük ez a várost!

Megvagyunk

és egy csomószor fogalmaztam már a fejemben bejegyzést, de egyszerűen semmi időm "papírra vetni". A heti öt jég eléggé átrendezte a logisztikát és sok a tanulnivaló is, ráadásul pörgés van a melóhelyen is.

Amikor tehetjük a szabadban vagyunk, nagyon vártuk már a jó időt. 

Múlt hét végén csajok lezárták a szezont a gálával, májusig még lesz jég, aztán kb. egy hónap görkori és az augusztusi táborig szünet. Valami mozgást ki kell majd találni nekik a nyárra.

Panka egyébként ottalvós sulis táborba megy, nem is értem. Teljesen határozott, a többieknek meg eszükbe sem jut még ennyi idősen sem. Lesz jó pár osztálytársa, biztosan jól fog szórakozni. Tök vagány kis csaj! Én meg majd rágom itthon a kefét :-)

Jövő héten már csak három napot kell kibírniuk a suliban, csütörtöktől tavaszi szünet és mi mindjárt reggel le is lépünk kicsit kirándulni.

Panka hozott a múltkori Vámosi túráról egy HTM magazint és abban volt egy cikk a Bajmóci várról, de nem is az fogta meg igazán a kiscsajt, hanem a közelében lévő lombkorona ösvény.

Így idei második túránkat külföldön ejtjük meg.

Húsvét hétfőn pedig ismét TTT-s túrára neveztünk, Kankalin 12-re megyünk. Javaslom mindenkinek mert egész más így felfedezni szebbnél szebb tájainkat, mint autóval és lehet, hogy csak mi vagyunk ezzel így, de szinte minden túrán történik velünk valami izgalmas. Rózsaszín babamalacot kergetünk az erdőben, vaddisznót ugrasztunk meg a bükkösben, vagy csak egyszerűen fordítva indulunk neki a túrának :-)

Siklanak

Heti ötször. Néha sok, néha fárasztó, de újra van lendületük, lelkesek. Tavaly már majdnem abbahagyták, főleg Lili szenvedett sokat, elvesztette a motivációt, unta az edzéseket, de nem hagytam év közben kiszállni és milyen jól tettem. Bekerültek a versenyző csapatba és újra volt miért dolgozni, tanultak, lelkesek voltak.
Aztán jött az első verseny, ami csalódás volt nekik az eredmény szempontjából, de a hangulat nagyon tetszett mindegyiknek. Kicsit féltem tőle, hogy elvesztik a lelkesedést, de pont az ellenkezője történt, még keményebben dolgoztak azért, hogy legközelebb jobban sikerüljön.
Panka a versenyen látottak hatására kitalálta, hogy ő meg szeretne tanulni ugrani és komolyabban forogni is, így meglátogattuk a műkorcsolya tanfolyamot. Szépen ott is ragadt, sőt a lányokat is bevonzotta a lelkesedése, így most hármasban nyomják ezt is.

Logisztika és időgazdálkodás nem egyszerű, de megoldható. Amíg élvezik, addig csináljuk, úgyis már csak május közepéig van jég, aztán pihi az augusztusi táborig.

Holnap Kaposvárra mennek a kaposvári csapat évzáró gálájára, jövő héten szombaton pedig a saját évzáró gála lesz a jégcsarnokban.

"A szépség a sportban azt is jelenti, hogy előrenézünk: meglátjuk a még nem létező szépséget, és próbáljuk formába önteni." (Alessandro Del Piero)

Róma

Régi vágyam volt Róma, tavaly már majdnem eljutottunk, aztán végül London lett belőle, amit azóta sem bántam meg. A lányok a repülés élményére vágytak, így Attila meglepett bennünket egy római úttal. A nagyok éppen most tanulják a római birodalmat, így jó volt nekik a helyszínen magyarázni a történelmet.
Hihetetlen érzés volt ott állni a Colosseumban vagy lenézni a Palatinus dombról a Forum Romanumra.


A repülés sima volt, ez főleg Lili miatt volt fontos, aki aggódott miatta. Mikor kiderült, hogy repülni fogunk a két bátor örömtáncot járt, Lilkó sírva fakadt, hogy mind meghalunk...

Nagyon szuper időnk volt, igazi városnézős 16-18 fok, többnyire napos idő. A szállásunk nem volt nagy, de nyugodt helyen, 10 perc sétára a Szt. Péter Bazilikától, amit így minden nap legalább kétszer láttunk.
Az utcában, egy nagy fán papagájok laktak és a hotelnak saját macskája is volt, állatbolond gyerekeink nem kis örömére.

Érkezéskor csak elfoglaltuk a szállást és egy gyors pizzavacsora után tettünk egy esti sétát a városban, átsétáltunk a hídon az Angyalvárhoz, amit éppen bezártak előttünk, így elhatároztuk, hogy másnap ott kezdünk, mivel a Colosseumhoz csak délre szólt a jegyünk. Ajánlom mindenkinek az előre megváltott jegyet ide is és a Vatikánba is, jelentős időt lehet vele megspórolni és ez főleg gyerekekkel nem utolsó szempont.

Az Angyalvár eredetileg Hadrianus császár síremlékének épült, de a középkorban már Róma erődjének számított és a pápák is ide tértek vissza az avignoni fogságból, nyugodtabb időkben pedig nyári laknak használták.
Csodás kilátás nyílik az épület tetejéről a városra és a Vatikánra.

A belépővel szerencsénk volt, mert a teljes áru jegy közel húsz euro (a gyerekeknek ingyen van), de 9-11 óra között csupán 5 EUR fejenként a felnőtt jegy is és még a tömeg is elviselhető.

Egyébként a városban rengeteg a turista, az árusok mindenhol telefontöltőt és szelfibotot árulnak az út mentén és ez utóbbit rengetegen használják is. Panka itt jegyezte meg:

ANYA ITT MINDENKI KÍNAI! HOL VANNAK A RÓMAIAK?

A helyiek mindenhol nagyon kedvesek egyébként. Segítőkészek, udvariasak, érdeklődőek, a gyerekeket különösen szeretik. A fagyizóban miután megkérdezték, hogy honnan jöttük, megpróbálkozott a hölgy egy köszönömmel, kicsit javítottunk a kiejtésén :-)

Ami kicsit lehangoló az a rengeteg szemét mindenhol, kiborult kukák a járdán, szemét a fák tövében.

A Colosseumnál hamar kiváltottuk a voucherrel a jegyeket, majd egy háromnegyed órát azért sorban álltunk a bejutásért, de megérte. Mosdót érdemes nem itt intézni, mert csak toi-toi van. Gyors ebéd után a Palatinus domb és a Forum Romanum következett, itt már remek mosdó is van a gyerekek nagy örömére, akik kényesek az ilyesmire.
Barátkoztak sirállyal és végigjártuk az ókori római piacteret, amely kereskedelmi és politikai központ is volt.

Ezután a Piazza Venezián megnéztük II. Viktor Emánuel fehér márványból készült emlékművét, amit a helyiek állítólag nem szeretnek a méretei miatt, és mert feltáratlan emlékek lehetnek alatta. Az első olasz király emlékműve mellett valóban nem lehet csak úgy elmenni, hatalmas méretével kirí a környezetéből, ha már ott voltunk, mi is benéztünk. Érdemes betérni, mert belülről is szép.
Itt egyébként nem kell fizetni, viszont a lépcsőre ülni szigorúan tilos.

Innen a Trevi-kút felé vettük az irányt, ahol talán az eddigi legnagyobb tömegbe futottunk, alig fértünk közel hozzá, bőven volt idő megenni az útközben vett fagyit, amíg sorban álltunk.

A Spanyol lépcső volt még a napi programban, a tetejére már csak Dorka mászott fel velünk, a többiek leültek az aljában, nem is csoda, több mint húsz km gyaloglás volt a lábunkban eddigre.

A szálláshoz már vert seregként kullogtak a csajok, de egy kis olasz Meki és ajándékvásárlás útközben feldobta őket annyira, hogy hazaértünk. Gyors zuhany után nem kellett senkit altatni.

Reggel korán keltünk, mert a Vatikán-túra még várt ránk a repülőtérre indulás előtt. A fél nyolckor kezdődő reggelinél mi voltunk az elsők, majd felszaladtam a kabátokért és indultunk is a múzeum bejáratához. Kis meglepetés ért bennünket, mert a Szt. Péter tér le volt zárva, mint megtudtuk: The Pope is out, így kerülnünk kellett egyet, de azért időben értünk a kapuhoz.
A vouchert az első emeleten automatánál lehet jegyre cserélni, de pikk-pakk megy. A Vatikánban órákat el lehetne tölteni, mi a gyerekekkel egy kb. másfél órás túrát jártunk be, a végén a Sixtus-kápolnával.

 Azt hiszem ennyi nekik bőven elég volt, nem akartuk őket túlterhelni. 

Nagyon büszke vagyok rájuk egyébként, mert némi kis nyávogáson kívül abszolút partnerek voltak az egész út során. Megbeszéltük előre, hogy mit fogunk megnézni, hogy sokat fogunk sétálni és minden belefért, amit elterveztünk. Egymást is csak azért "gyilkolták" hogy ki húzhassa a bőröndöt, így legközelebb hármat viszünk, hogy mindenkinek jusson :-)

A szálláson felkaptuk a bőröndöket és elindultunk a reptérre. Ahogy idefele is, most is vonattal utaztunk, nagyon tiszta, két emeletes vonatok közlekednek, 8 EUR a felnőtt jegy és minden felnőttel egy gyerek ingyen utazik. Egyszer kellett átszállnunk, de elég világosan ki van írva minden és a helyiek is segítőkészek, angolul szinte mindenhol lehet kommunikálni.