Koronás Park

Mikor Attila jött értem a suliba szombaton egykor és mondta, hogy nem tudta kihajtani a csajokat délelőtt a szabadba, egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy mi lehetne elég csábító szabadtéri program délutánra. Csodaszépen sütött a nap, tizenkét fok volt, vétek lett volna bent tölteni a napot. Dorka bármikor kapható a jövés-menésre, Lili és Panni azonban kicsit ellustultak a télen. Nehezen mozdíthatók, aztán persze jól érzik magukat.
Hamar beugrott, hogy régen voltunk már a Koronás Parkban és elég jó idő is van hozzá. Dorka rögtön kapott az ötleten, Lili kicsit kérette magát, aztán persze ő volt az, akit a végén alig lehetett hazarángatni.

BBU föld alatti futás

Új futóéletem első versenye, és nem bántam meg, hogy ez lett az. Félmaraton váltó.
Nem indult könnyen, mert az előző vasárnapi közel 11 km után elkezdett fájni a térdem. Kedden alig bírtam levánszorogni a tervezett nyolc és feles távot, ha egyéniben indulok, biztosan kihagyom a versenyt, de csapattag voltam, számítottak rám a lányok. Csütörtökön ki sem mertem menni, féltem, hogy mi lesz, ha nem megy. Pénteken aztán bevállaltam egy laza öt kilométert. Fájt, de ki lehetett bírni, úgy döntöttem, hogy menni fog a hét is szombaton.
Mivel Attila is indult a három és feles távon, családi programnak terveztük, de Pankának nem volt kedve és Apu felajánlotta, hogy hagyjunk itthon mindenkit, elviszi őket játszóházba. A szombat reggeli esőt látva ez elég jó tervnek bizonyult. Korán indultunk, mert Attila futama nem sokkal kilenc után kezdődött és még át kellett venni a rajtszámát is. Az eső elég kitartóan szitált, de aztán a rajt előtt nem sokkal elállt, viszont minden nedves volt és helyenként macskakövön kellett futni.

Tíz körül megjöttek a csajok is, érvényesítettük a chipet és kezdtünk kicsit izgulni. Brigi futott elsőnek, én voltam a középső ember és Kriszta lett a befutónk. Kicsit izgultam a váltás miatt, de nem volt semmi gond, jól kijelölt váltózóna volt, minden szervezetten zajlott.
A hét km-es körömből 2,6 km volt az alagútban. Nagy élmény volt. Vagy nagyon jól sikerült a bemelegítés v. az adrenalin tette meg a hatását, de egyáltalán nem fájt a lábam, viszonylag jó tempót is tudtam menni, bár az elejét kicsit elfutottam, pedig terveztem figyelni rá, de vitt a lendület, meg az alagútban kinézett srác, akinek jónak tűnt a tempója.

A szervezés szuper volt, feldobták nekünk az alagutat kicsit, voltak hang és fény effektek, zongorázó csontváz és nagyon lelkes segítők. Tapsoltak, szurkoltak, mondták, hogy hol kell vigyázni, hogy mindjárt kint vagyunk az alagútból, tényleg nagyon lelkesítő volt.
Féltávnál volt egy frissítőpont, ott magamhoz vettem egy kis izot, mert az előttem váltó csapat figyelmeztette a társát, hogy utána rögtön emelkedő jön. Ez itt nem esett jól és ráadásul úgy hat km körül volt még egy, amire már nem is számítottam. Azon gondolkodtam, hogy nem vagyok én normális a Vérteskozma és a Kékes terveimmel, ahol hét ill. tizenegy kilométeren keresztül csak emelkedni fog. Mire éppen kezdtem volna lebeszélni magam a nagyszabású hegymenetekről, már rá is fordultam a befutóra, már hallatszott a zene, látszott a célkapu (amin ugyan túl kellett futnom a váltózónáig, de akkor is) és rátettem még egy lapáttal, innen már bevitt a lendület.

Szuper kis verseny volt!
Köszönet a szervezőknek az élményért, Briginek és Krisztinek a csapatért és Attilának a támogatásért.

váltás után rajtszámot igazgatva

célfotó :-)

indulás előtt

A föld alatti pályarajz, kicsit kanyargós volt

Újra nyeregben

Elég hosszú időt kihagytunk, mert a lányok betegeskedtek sokáig, aztán elment Feri bácsi...

Dorka már nagyon várta, Lili előző nap mondta, hogy nem szeretne - régen voltunk, kicsit tartott tőle - aztán nagyon élvezte. Panka meg már itthon azt mondogatta, hogy de ugye szólni fogok Móni néninek, hogy ő is szeretne.
A kihagyás és a felázott talaj miatt futószár volt, de reméljük hamar jön a jó idő és újra használható lesz a lenti pálya is és akkor mehetnek önállóan megint.

Vasárnap megint ott leszünk :-)

Megint hullik

Lilus haja.
Nem is tudom megfogalmazni igazán, hogy mit érzek...
Csalódottságot, mert olyan szépen nőtt és mertünk reménykedni, hogy túl vagyunk rajta, hogy ez volt az utolsó, hogy nem kell többet átélnie, hogy elveszti a haját.
Dühöt, hogy meg kell küzdenie ezzel, hiszen még nyolc éves sincs és már annyi mindenen átment.
Félelmet, hogy hogyan fogja tudni kezelni, hogyan fogadja majd az osztály...

A jövő héttől péntekenként újra Balatonfüred, lézer akupunktúra, hátha...persze nekem suli azokon a napokon, így nem tudok velük menni, de a doktornőt ismeri már, talán nem lesz gond ebből.

Újra pszichológust is kell keresnünk, aki segít feldolgozni neki az egészet, a bábterápia legutóbb is használt.

Szükség lesz egy teljes vérképre is, ami ellen már most foggal-körömmel tiltakozik, de túl kell esnünk rajta valahogy.
Kezdődik elölről a góckutatás és felmerült, hogy nyár elején esetleg megszabadítják a manduláitól...

Bogyó 1

A gyerekek már három napja nyúztak, hogy ugye Bogyónak is sütök tortát. Mert az nálunk mindenkinek jár :-) El lettek rontva, de csúnyán :-D

torta

tényleg az enyém?

na jó, megeszem

A menyasszony

Panni tegnap a kádban elővezette a nagy újságot kérem:

ANYA, AZ ANDRIS AZT MONDTA, HOGY HA NAGY LESZEK, ÉN LESZEK A FELESÉGE!

És te mit mondtál?

HOGY IGEN. NEM BAJ?

Női agy

Lili kétségbeesetten jött haza, hogy nem értette a matekot órán, lemaradt és így most nincs kész minden feladat.
Nekiültünk, magyaráztam. A gyerek öt perc múlva rohamot kapott, hogy akkor most neki elég volt, majd a Dóri néni korrepetáláson elmondja.
Nem adtam fel. Megértette. Megcsinált egy egész sort egyedül, hibátlanul.
Este Attilának mutattam, mivel szenvedtünk, kapásból mondott egy másik megközelítési lehetőséget, ami tulajdonképpen egyszerűbb is. Nekem eszembe sem jutott.
Előadta Lilinek is. A gyerek közölte, hogy tudja, de ahogy anya mondta, úgy egyszerűbb.
Hiába, máshogy jár az agyunk :-)

Nem szeretem egyébként, ezeket a helyzeteket, mert nem tudom, hogyan magyaráz/tanít Dóri néni az órán, nem akarom összezavarni a lányokat.

Bábelőadás élőszereplővel

Rendes nyuszink van, bármit eltűr Lilitől :-)

Összefoglaló

Heti büszkeségeink:

Dorka meglepetés könyvbemutatója, mert nem árulta el, mire készül.
A szerdai torna, ahová már nem léphettek be a szülők, de a gyerekek szépen dolgoztak, még Panka is. Továbbra is lelkesek, szívesen járnak, aminek nagyon örülök
Panka, aki a legédesebb kis páva volt a farsangon és nagyon örülök, hogy végül sikerült rábeszélni és a sok kis királylány mellett valami egyedi volt. Nagyon tetszett neki is, hogy sokan megdicsérték. A verset végül nem merte elmondani a "tömeg" előtt.

A lányok minden este lefekvés előtt maguk is olvasnak már Panninak, rövid mesét, verset. Lili egyre szebben, értőbben olvas, Dorkával még kicsit többet kell foglalkozni, de ő is nagyon lelkes és ez a lényeg.
Panni, aki megtanulta leírni a nevét és lelkesen gyakorolja minden kis darab papíron.
Attila, aki sulis napokon remekül elvan a csajokkal, hol sportolni mennek, hol moziba, sőt még takarítanak is. Tiszta jó dolgom van!
Tegnap lefutottam az új futóéletem leghosszabb távját, 10700 m-t és ezzel összejött a heti 32 km futás. Mondjuk régen volt, hogy egybe futottam ennyit, de az még csikókoromban volt :-)

Szombaton táncházban voltunk, Lili az elején kicsit kedvetlenül, mert egy kis barátnője sem jött el, de aztán belejött a bulizásba és a végére nagyon jól érezte magát ő is.

Cibere vajda és Konc király

kiszáradt a diófa

Panni rohan apáért

gyöngyfűzés

Vasárnap délelőtt az Alcsúti Arborétumba látogattunk el, megnéztük a hóvirágokat. Láttunk mókust, sőt kb. fél méterre tőlünk két őzike ugrott ki a bokorból, volt ijedség hirtelen.

 Csináljunk családi képet, avagy hogyan viselkednek a gyerekeink a nézz ide és mosolyogj felszólításra

Lili szerint pandamacierdő