Ugrás a fő tartalomra

Megint hullik

Lilus haja.
Nem is tudom megfogalmazni igazán, hogy mit érzek...
Csalódottságot, mert olyan szépen nőtt és mertünk reménykedni, hogy túl vagyunk rajta, hogy ez volt az utolsó, hogy nem kell többet átélnie, hogy elveszti a haját.
Dühöt, hogy meg kell küzdenie ezzel, hiszen még nyolc éves sincs és már annyi mindenen átment.
Félelmet, hogy hogyan fogja tudni kezelni, hogyan fogadja majd az osztály...

A jövő héttől péntekenként újra Balatonfüred, lézer akupunktúra, hátha...persze nekem suli azokon a napokon, így nem tudok velük menni, de a doktornőt ismeri már, talán nem lesz gond ebből.

Újra pszichológust is kell keresnünk, aki segít feldolgozni neki az egészet, a bábterápia legutóbb is használt.

Szükség lesz egy teljes vérképre is, ami ellen már most foggal-körömmel tiltakozik, de túl kell esnünk rajta valahogy.
Kezdődik elölről a góckutatás és felmerült, hogy nyár elején esetleg megszabadítják a manduláitól...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első tábor 2017 - Acro Dance

Nagyon-nagyon büszke vagyok a csajokra!
Áprilisban kezdtek el az Acro Dance táncklubba járni, mert Lili osztálytársa, Edina ott táncolt és elcsalta Lilit.
Heti egyszer tudtunk csak menni, mert a keddi edzést üti a kori, így kb. kilencszer voltak,  egy alkalom kimaradt az ének koncert miatt.
Mondták az edzők, hogy ügyesek a csajok, menjünk a táborba, sokat fejlődnének.
Kicsit utolsó pillanatban jelentkeztünk, de befértek még.
Nagyon sokat, nagyon keményen dolgoztak a héten.
Az összes csapat teljesen új koreográfiát tanult meg az öt nap alatt és péntek délután be is mutatták a szülőknek a tanultakat.
Nagyon jól érezték magukat, annak ellenére, hogy minden nap nagyon fáradtan jöttek haza.
Sajnos elég rossz helyről tudtam csak videózni, de a lényeg azt hiszem, látszik.

















Köszönjük Lenonak, Zitának és Rékának a csajok felkészítését!

Mi van velünk?

Többen érdeklődtek, hogy mi újság a lányokkal.
Nagyon jó lenne gyakrabban írni, mert olyan jó visszaolvasni azokat az időket, amikor szinte minden nap volt bejegyzés.
Nem is lenne gond, ha minimum negyven órából állna egy nap.
Az iskolakezdésről írtam utoljára, nem most volt.
Visszaszoktunk szépen a rendszerbe, kettőt pislantunk aztán itt a félévi bizonyítvány.

Csajok nagyon lelkiismeretesek, tanulnak, szorgalmit írnak, pályázatokat készítenek.

Szerencsénk volt az idővel, majdnem október végig a tavon tudtak maradni a kajakok, azóta az alapozás folyik a jövő évi vizes szezonra.
Hétfőnként futóedzés. Ez nekünk nagyon izgalmas, háromkor elhozzuk a suliból az aprónépet. Fél négytől négy ötvenig vannak hivatalosan jégen. Háromnegyedkor lekapom őket, akkor már a levezető játék zajlik edzés után. A korcsolyacipő helyébe futócipőt rántanak, és elkocogunk a Haleszba, amolyan bemelegítésként, ahol öttől a kajakos futóedzésen veszünk részt. Fél hét körül már otthon is vagyunk, befejezik a házi …

Kajak

Már majdnem egy hónapja tartottak az edzések, amikor Dorka osztálytársától hallottunk róla és úgy gondoltuk, megnézzük a Csónakázó tavon a kajak edzéseket.
Miután vége lett a korcsolya szezonnak, majd az azt követő rövidke ideig tartó görkoris edzéseknek - amit a lányok egyébként nem igazán kedvelnek - rengeteg szabadidejük lett a csajoknak. Annak ellenére, hogy a nyári szünet nagyrészt a pihenésről szól, úgy gondoltuk, hogy kell valami mozgás és kötelezettség a laza napokra is.
Az első három edzés ingyenes volt, ezután dönthettek a csajok a csatlakozásról vagy a búcsúról. Természetesen ott ragadtunk.
Jó a társaság, csupa helyes kölyök, friss levegő, víz. Megértem, hogy miért érzik jól magukat.
Nagyon lelkesek voltunk, még a siófoki nyaralásról is feljártunk a tóra. A szinkronkori edzőtábor után is ott voltak a csajok két nap, péntekre teljesen kidőltek, így a pihi mellett döntöttünk menet közben.
Csajok lassan megtanulnak kajakozni, "saját" hajójuk van, megtanultak gondosko…