Ajándékok

Ma miután Dorkát leadtuk a suliban, elrohantunk az oviba és Pannus is átadta az ajándékokat az óvónéniknek. Lilkót is bevittük húsz percre, hogy az osztályával karácsonyozhasson. Nagyon megható volt látni azt az örömet, amivel a kis osztálytársai fogadták. A fájuk alatt volt mindenkinek egy karácsonyi színező és egy közös társasjáték. Dorkáéknál fa sem volt, és ajándék sem. Illetve ez nem igaz, mert Dodó szerint kaptak egy szaloncukrot.Néha kicsit bánom, hogy nem Dóri nénihez került ő is, aki a tanításon kívül olyan szeretettel terelgeti a gyerekeket. Másrészt viszont azt látom, hogy jót tesz nekik, hogy külön vannak, főleg Lili nyílt sokat, de Dorkának is jót tesz, hogy nincsenek összenőve.
Neki egyébként sem hiányzik talán annyira a tutujgatás, lehet, hogy csak nekem fáj látni a különbséget a két osztály között.

Az óvónéniknek karácsonyfadíszt varrtam. Kaptak még képeslapot, Panka fényképével az egyik oldalon és egy eredeti Panna rajzzal a másikon :-)

A tanítónéniknek poharat készítettünk a lányok rajzával, benne mézeskalács teafilterrel.

A kis barátoknak angyalkát vittek a lányok.

Nóri néninek még szerdán a koncert után átadták a lányok a karácsonyi ajándékot.

Készülünk még a koris karácsonyra is és a lovardába is viszünk majd egy kis meglepetést.

Hétfőn az én kedvenc kollégáim is kaptak meglepit :-)

Káosz

Hogy körülöttünk néha az van, azt már egészen megszoktam, három gyerekkel mindig történik valami, megyünk valahová, hozzánk jön valaki. Úgy érzem viszonylag kiegyensúlyozottan viselem többnyire. Most viszont belül van hatalmas gáz és ezzel nem tudok mit kezdeni.
Amikor október végén visszahívták a tüdőgondozóba, még nem aggódtam. Azt mondták, hogy szarkoidózis, utánaolvastam és úgy döntöttem, hogy nem olyan vészes, együtt tudunk élni vele.  Viszonylag hamar szereztek időpontot neki a CT-re és a pulmonológiára. A főorvos a hörgőtükrözés mellett döntött, mert a CT alapján ő is a szakoidózist erősítette meg, csak a szövettan után lehetünk benne biztosak. A két hét várakozás alatt sem izgultam nagyon, a doki elég magabiztosnak tűnt, jókat is hallottunk róla. Aztán amikor a telefonban nem mondtak semmit egy hétfőn, csak hogy csütörtökön konzultál egy másik főorvossal és hogy pénteken telefonáljunk újra, akkor fordult velem egyet a világ. Pénteken sem mondott sokat, csak hogy hétfőn menjünk be és kedden Budapestre kell mennünk műtéti konzultációra. Majd lepasszolt a nővérnek, aki elmondta a részleteket a pesti úttal kapcsolatban, de a szövettani eredményt firtató kérdésemre, határozottan annyit mondott, hogy beszéltem a doktor úrra. Igen, kb. 30 másodpercet. Kék Golyó utca.Az nem lehet, velünk nem történhet ilyesmi, az ilyen dolgok kizárólag másokkal történnek. A hétvégéből nem sokra emlékszem, ott voltunk mindenhol, ahol ott kellett lennünk és szigorúan nem neveztük nevén a betegséget, amiről biztosak voltunk benne, hogy van neki. Aztán hétfőn kiderült, hogy úgy tűnik mégsem és amikor a nővérke közölte, hogy nem kell annyira megijedni, akkor tulajdonképpen haragudni sem tudtam rá a megkönnyebbüléstől. Az igazság az, hogy a szövettan nem igazolta a szarkoidózist, de szerencsére rosszindulatú sejteket sem találtak, de mivel nem tudják, hogy mi ez, tovább kell menni. Kedden az onkológián nagyüzem, millió ember, altatóorvos, műtéti időpont december 17. Előző nap be kell feküdni és ha minden jól megy, másnap hazajöhet. Szövettan eredménye 10-14 nap. Az már januárban lesz csak meg. Kedden nem tudtam vele menni, de intéztem neki látogatót. (Köszi Árpi!) Tegnap kora reggel indultam, még tudtunk beszélni a műtét előtt. Elhatároztam, hogy nem fogok sírni, erős leszek. Egészen sokáig bírtam. Nem sírtam, amikor kiküldtek a szobából és akkor sem, amikor eltolták mellettem a folyosón. Integettünk. Nem sírtam, amikor az előre kalkulált egy óra helyett két óra múlva került elő a műtőből (rossz volt valami gép) és akkor sem, amikor ott feküdt az ágyon, a takarón hatalmas kék betűkkel virított ORSZÁGOS ONKOLÓGIAI INTÉZET.De amikor felnézett és az első szava az volt hozzám, hogy: NE HARAGUDJ, MÉG NEM TUDOM, MIT VESZEK NEKED KARÁCSONYRA! Akkor nem bírtam tovább...
Szerencsére ebből semmire sem emlékezett később, mikor rendesen magához tért. Akkor ott kellett hagynom, mert a lányoknak tegnap volt a karácsonyi koncertje a suliban és nem akartam, hogy ne legyen ott egyik szülőjük sem. Így is eléggé meg vannak ijedve. Pedig csak annyit mondtunk nekik, hogy apát kivizsgálják egy kicsit a kórházban, meg a műtétről pár szót, mert látni fogják a vágást a torkán.
Így most már félek rendesen, bár nagyon igyekszem pozitív maradni. Nappal többnyire megy is, de az éjszakák...hetek óta nem aludtam rendesen. Aminek annyi előnye van, hogy jól állok a kézzel készített karácsonyi ajándékokkal. A hátránya meg, hogy kicsit szét vagyok esve, de nagyon igyekszem.
Tegnap este a koncerten tudatosult bennem, hogy pont egy hét múlva karácsony és én nem érzek semmit, csak hatalmas űrt és félelmet, pedig úgy vágyom a fényre. Tegnap majdnem sikerült is, ahogy néztem és hallgattam azt a sok kisgyereket szívből énekelni. Annyira ügyesek voltak, nagyon szép este is lehetett volna, ha nem hiányzik közülünk valaki annyira...

Fogszabályozás

Miután az iskolai fogászaton ismét kiszűrték Dorkát, időpontot kértem a fogszabályozás rendelésre. Dorka magánúton tavaly már ugye szert tett egy pitvarlemezre, de sokszor nem sikerült rávennem, hogy a szájába vegye. Remélem az éjszakai fogszabályozóval nagyobb szerencsém lesz. Van egyébként egy olyan érzésem, hogy Dodónál a rögzített változat lesz a megoldás, de igyekszem elhessegetni.
Két és fél óra várakozás után, boldog tulajdonosai lettünk egy panorámaröntgen beutalónak és egy február ötödikei, reggel hét órás mintavételi időpontnak.
Egyébként anno még a húgom is Fitos doktornőhöz járt, ha jól emlékszem.
A várakozás perceiről inkább nem mesélek, mert horror volt, pedig vittünk olvasókönyvet is, és kiolvastuk az összes plakátot is, de az utolsó fél óra próbára tette az idegeimet. :-)
Mindenesetre mikor végre megszabadultunk, besétáltunk a karácsonyi vásárba, ahol kapott teát és némi harapnivalót, én pedig felborzolt idegeim megnyugtatására szemeztem a forralt borral, de végül nem csábultam el, mert valami ütősebbre lett volna szükségem volt még egy kis munkám estére.

Betegeskedünk

Panna két hét betegség, öt nap antibiotikum után hétfőn ment oviba. Dorka, aki pár napja már köhécselt, vasárnap estére hőemelkedést produkált. Anyuék hétfőn elvitték az orvoshoz, akkor még úgy volt, hogy szerdán már mehet. Hétfőn este már láza is volt, így ma ismét tiszteletét tette a doktor néninél, ahonnét egy hétre való igazolással és antibiotikummal tért haza.

Lili még bírja.

Nem is tudom, hogy mi lenne velünk aktív nagyszülők nélkül, ez lenne a harmadik hét, amit távol töltenék a munkától.

Én egész múlt héten nem voltam futni, a vádlim fáj, nem merem erőltetni, a vasárnapi futásról alig értem haza.

Valahogy így

Sűrű hétvége

Szombaton negyed kettőkor jöttem ki a suliból, kettőkor a lányoknak Dóri és Zsófi zsúrjában kellett volna lennie. Végül egy gyors ebéd után fél három után oda is értünk. Közben a Marika is befutott, hozott a csajoknak lufit és Mikulás csomagot, sajnos nem sok időt tudtunk együtt tölteni. Eredetileg úgy terveztem, hogy beadom a csajokat és hazajövök takarítani, de szinte mindenkivel ott maradt az anyukája, így a csajok sem engedtek haza. Végül jót beszélgettünk a többi szülővel, de ezer dolgom lett volna otthon is. Majdnem hét óra volt, mire a csajokat össze tudtam szedni, hogy hazainduljunk. Nagyon jól érezték magukat.
Itthon aztán gyors fürdés és meseolvasás után hamar el is aludtak.
Vasárnap délelőtt takarítottunk, a lányok is rendbe tették a szobájukat, Dorkának volt egy kis matek írásbelije. Attila szüleinél ebédeltünk, de kettőre már rohannunk is kellett a Széchenyi úti Református templomba, ahol a lányok adventi koncertet adtak az emelt énekesekkel.
Helyesek voltak nagyon, eljött Dóri néni is, Lilus osztályfőnöke.

A gyerekeket minden tisztelet megilleti, mert szerintem teljesen felesleges volt kettőre menni. Kb. 25-kor végeztek a próbával és egy csomót kellett várni a saját műsorukra, és utána még csendben végighallgatni a többiek műsorát, mert a közös éneklés a nagy kórussal majdnem négykor volt már.
Nagyon jól bírták szerintem.
Panka meg így járt:

A héten készítettem citromkrémet, a héját is felhasználtam egy kis karácsonyi dísznek.

Mikulászsák

Mivel idén sikerült úgy megoldani az adventi naptárat, hogy egyetlen zsebbe sem került édesség, ezért a Mikulás ajándéknál kicsit elengedtem a gyeplőt.

Van benne bőven édesség :-)

A lányok ma reggel a tanítónéniknek is vittek egy kis apróságot.

Mikulás bögre egy kis téli teával

Nálatok mi kerül a csomagba?

Elkészítettem a karácsonyi képeslapokat is, ma ki is nyomtatom őket.
Dorka már magabiztosan tudja a karácsonyi versét (a többiekkel együtt), amit még mindig nem tudunk, hogy hol és mikor fog előadni, mert az üzenőben összesen nyolc kinyomtatott sor volt beragasztva egy piros felkiáltójellel. Ez csak nekem furcsa?

Várnai Zseni: A fenyő éneke

Zsenge fácska voltam,
fenyveserdő árnyán,
mellettem állt néném,
meg hatalmas bátyám,
ők oly nagyok voltak,
szinte égig értek,
nem őket vágták ki,
csak a csemetéket.

Erdő édesanyám
zúgott keservében,
de csak vittek minket
nyikorgó szekéren,
messzire kerültünk,
nagy házak tövébe
zúgó rengetegből,
ember sűrűjébe.

Minket körülálltak,
azután megvettek,
engem egy nagy tágas
hajlékba cipeltek,
ott reám aggattak
sok-sok édességet,
arany hajszálakat,
édes csemegéket.

Mint csillag az égen
annyi csillog rajtam,
mint a hó az erdőn,
fénylik minden gallyam
s jönnek az emberek
piciny csemetéi,
zsibongva, ujjongva
jönnek engem nézni.

Én a nagy erdőben
süvölvény fa voltam,
itt meg a fejemmel
mennyezetig nyúltam:
-De szép karácsonyfa! -
zengték, csicseregték
s szép gyerekszemüket
rajtam legeltették.

Kacagtak, daloltak,
táncoltak köröttem,
soha nem volt részem,
ekkora örömben,
mert a mi erdőnknek
nincs tarka virága,
de most kinyílt rajtam
az öröm virága.

Dorkáé az utolsó előtti versszak.

Ovis-sulis fotózás

mint egy baba

szépségeim

itt már unta

mit csináljak ezzel a nyamvadt gömbbel?

Dorka sem tud felszólításra mosolyogni
vajon kire ütött?

Köszi

Azt mondják mindenki annyit kap, amennyit elbír. Jelentem, akkor ezt most valaki nagyon benézte...
Részemről karácsonyra csak egészséget kérek mindenkinek, de főleg Neki!

Közben persze az élet nem áll meg, sőt javában zajlik. Lilus megkapta a novemberi értékelését, a 90 százalék körüli magyaron kívül, mindenből hozta a 100%-ot, de az olvasásban is sokat fejlődött, magabiztosabb lett, szerintem. Dorkáék még nem hozták az üzenőt, de gondolom hamarosan az övé is megérkezik, mert már nincs a táskájában.
Hétfőn reggel bevittük a suliba a Liliéknek felajánlott adventi koszorút, egészen szép lett szerintem, bár nem vagyok vele teljesen elégedett.

Dorka is leadta a rendelését a saját osztálya részére, így a saját koszorúnk idén elég minimalista lett. Ennyire futotta most az energiámból.

Vasárnap óta minden vacsorakor meggyújtjuk és körbeüljünk.

Most hétvégén Panka is lóra ülhetett kicsit, mert már reklamált, hogy ő mindig lemarad mostanában.

Délután bementünk a városba is, megnéztük a fények felkapcsolását, csajok kalácsoztak, sajnos esett az eső, reméljük jövő héten kicsit jobb idő lesz.

 Most vasárnap a lányok énekelnek majd a kórussal a Széchenyi úti református templomban három órakor.
Hétfőn jégre vittük az aprónépet, jó volt, mert kevesen voltak, sokat tudtak dolgozni, ügyeskedtek is.

Pankát ma visszavittük az orvoshoz, mert már másfél hete van itthon és még mindig köhög. Kapott antibiotikumot és ha hétfőig nem javul, akkor pulmonológiai konzíliumot fog kérni a doktornő, remélem addig nem jutunk el.
Elkészültek a képek is, ma átvettem az ovis és sulis fényképeket is, jól sikerültek. A nagyokról lett közös kép is, nagyon helyesek lettek.

Jó testvérek

Dorkáéknál szülinap volt a héten, egyik kislány kókuszgolyót hozott. Dorkának három jutott. Megkérdezte Tünde nénit, hogy vihet-e Lilinek. Amikor engedélyt kapott rá, a háromból kettőt odaadott.

Liliéknek erkölcstanon jókívánság kártyát kellett rajzolni. Ő a beteg Pankának rajzolt, hogy minél előbb gyógyuljon meg!

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudnak két perc alatt hajtépésig összeveszni :-)

Pótlás

Kicsit elmaradtam az események rögzítésével, mert ezer felé vagyok. A munkában is érződik már az év végi hajrá, itthon is egyre több lenne a teendő. Ráadásul pénteken és szombaton újra nyelvsuliba járok. Nem unatkozom.
Dorka nagyon ügyes volt a fogorvosnál, megcsinált mindent, amit kértek tőle, egyik maradó foga gyanús (az mit jelent? most lyukas vagy nem), felírták, hogy majd a tavaszi iskolafogászaton ránéznek újra. A fogszabályzó rendelésre december 10-re van időpontunk, kapni fog éjszakai fogszabályzót, azt mondta a fogorvos, hogy jó lenne, ha hordaná, mert esetleg meg lehetne úszni a rögzítettet. Nem bánnám.
Csütörtökön Pankát már nem engedtem vízbe, mert tüsszögött és rosszul is nézett ki. Hétvégén már köhécselt is, a héten itthon van. Anyuék elvitték az orvoshoz, tüdeje szerencsére tiszta. Hétvégén korizni Attilával mentek a suli miatt, de ügyesek voltak, vasárnap pedig együtt mentünk a loviba. Itt is egyre magabiztosabbak már. Feri bácsi sajnos nincs jól.

Szombaton délután még a városban is sétáltunk egy jót, mert én hülye elnéztem egy program dátumát, ill. nem is a programét, hanem meg voltam róla győződve, hogy szombaton 21-e van. Hát nem! Szegény gyerekeim így lemaradtak a fényfestésről, helyette rohangálhattak egyet a városban.

Vasárnap délután betlehemet készítettünk spatulából, helyesek lettek nagyon.

Hétfőn fogadó óra volt. Dorkáról sajnos nem tudtunk meg túl sokat, mert fél óra csúszás/várakozás után kb. két percet szánt ránk a tanító néni, mert neki sietnie kellett. Alapvetően úgy tűnik, nincs gond a gyermekkel. Liliéknél jobb volt, ott azért bővebben mesélt Dóri néni, nem csak a tanulásról, de Lili helyzetéről az osztályban, apróbb problémákról, én is meg tudtam említeni, hogy sokat panaszkodik Lili a fiúk csúnya beszéde és durvasága miatt. Próbálják kezelni a helyzetet. Szerencsére kifejezetten Lilit nem találták még meg semmivel, de az érzékeny kis lelke mások bántását is rosszul viseli.
Szerda délután kitalálták a lányok, hogy fessünk üvegmatricát, így elkezdődött az adventi készülődés. Ma bekevertem két adag mézeskalács tésztát és egy adag szódabikarbónás karácsonyfa dísznek valót. A ma délutáni úszást kihagyjuk, mert a két nagy is elkezdett köhögni/tüsszögni, helyette szaggatunk.

Közben futok rendületlenül.

Múlt héten szombaton legyőztem a hat kilométert.
4990m, 5200m, 6210m a múlt heti adag.  Most kedden csak 5270 m lett, mert két kilométer után elkezdett fájni a vádlim, rosszul léptem, vagy túl hideg volt, nem tudom, de nem erőltettem a hosszabb kört. Jól lenyújtottam, kentem, kíméltem, ma indulás előtt használtam bemelegítőkrémet, mégis csak három fok volt (normális vagyok én?). Már az elején éreztem, hogy nem lesz gond vele, 6520 m lett a vége, igaz nem siettem, nem akartam erőltetni, 46 perc lett az időm. Jól esett.
A tél úgyis az alapozásé, majd tavasztól dolgozom a gyorsaságon. Érdekes, hogy ma nem éreztem olyan hidegnek a levegőt, nem köhögtem utána.