2018. március 17., szombat

Annaberg im Lammertal

Az eplényi hétvége után beszélgettünk róla, hogy el kellene menni pár napra a csajokkal síelni. Nézegettük a különböző síterepeket, szállásokat, de először talán nem is gondoltuk teljesen komolyan. Aztán rátaláltam a Sporthotelre Annabergben. Egyeztettünk Ildiékkel és lefoglaltuk a március 15-e előtti időszakot. Így csak három napot hiányoztak a csajok a suliból és mi is a melóból. Mindenkire ráfért a pihenés, az alaposan megnyújtott hosszú hétvége.
Már odafelé is csodálatos helyeken jártunk.






A szobánk a Lammerre nézett, az erkély alatt rohant, csobogott a folyó.
Az egész ottlétünk alatt nagyon kedvesek voltak velünk, lesték minden kívánságunkat.





Első nap csak sétáltunk egyet, megismerkedtünk a környékkel, belaktuk a szobát. Megbeszéltük a másnapi terveket. A régió másik felében lévő sípálya mellett döntöttünk, így reggel a finom reggeli után fél órát autóztunk.










Mivel nekem 23 éve nem volt a lábamon léc, Attila pedig még soha nem síelt, mi a gyerekpályán kezdtünk. A csajok hamar eltűntek Zsófival és Nórival és csak akkor láttuk őket, ha megéheztek/megszomjaztak.

Délután Ildivel mi is felmerészkedtünk a hegyre :-)
Sajnos fél négykor kaptunk a nyakunkba egy kis jégesőt, így vissza kellett vonulnunk a szállásra.
Másnap már a hegytetőre is felmerészkedtem. Csodaszép volt a látvány, megérte a lefelé menet közben dobott hatalmas hátast.








Utolsó reggel a gyerekeink átsíelték az egész hegyet a szállástól indulva. Nagyon ügyesek voltak és semmi félelemérzet nincs bennük.





Ezen a napon már Attila is bátrabb volt és lejött velünk egy kék pályán, egészen jól ráérzett a síelésre, jó lett volna még pár napot maradni.
Reggel kilenctől délután négyig síeltünk, eléggé elfáradt a csapat, itt volt először a négy Manci között egy kis veszekedés, de szerencsére hamar túllendültek rajta, ezen sokat segített némi meleg étel :-)
Reggel sajnos el kellett hagynunk a szállásunkat, de hazafelé még beiktattunk egy kirándulást, hogy tovább tartson a pihenés. Hallstatt felé vettünk az irányt, hogy megnézzük a sóbányát. Már a bányabejáratig tartó séta is élvezetes volt.















Maga a bánya pedig hitetlenül interaktív, érdekes. Utaztunk bányakocsival, csúsztunk le 64 m-es facsúszdán a mélybe és közben élvezetes előadásokat láttunk/hallottunk. Kóstoltunk 30 %-os sótartalmú vizet, láttunk rengeteg különféle sókristályt.








Kifelé még megcsodáltunk a magasból a csodaszép Hallstatter-tavat.







Sajnos rövid, de tartalmas utazás volt.
Azt hiszem, hogy ide még vissza fogunk térni. A régió nyáron is csodálatos lehet.

2018. március 8., csütörtök

Suli

Pankával volt egy nagyon kemény időszakunk, nem mentek neki a dolgok, fáradt volt, kedvetlen.
Sokat küzdünk továbbra is a helyesírással, egyszerűen nem érzi, nem hallja, ezért rengeteget kell gyakorolni, tanulni, hogy rögződjenek a szavak.
Mivel minden másból ügyes, borzasztóan zavarja, hogy ez nem úgy megy, ahogy ő szeretné. Aztán jött a környezet fekete pont, a rajz négyes és elkezdte mondogatni, hogy ő mindenből béna, elkezdett fájni a hasa, meg a feje. Próbáltam neki mondani, hogy kicsit engedjük el ezt az egészet, nagyon ügyes ő, csak kicsit elfáradt, de nem igazán tudtam kirángatni ebből az állapotból.
Aztán kiosztották a helyesírás dolgozatot, ami ÖTÖS lett, életében először, és ötöst kapott a szövegértésre, meg matekból is kettőt, felelt környezetből is, most szárnyal a cseppem.


Legutóbbi értékelések
Azért elég ijesztő, hogy ennyire magába tud zuhanni, azt hittem, róla könnyebben leperegnek a dolgok. Lehet hogy mégis jobban hasonlít Lilire, mint Dorkára.

Dorkának meg az osztályfőnöke beteg, egyfolytában aggódik érte, mi van vele, mikor jön már. Tegnap már képeslapot is írtunk és bedobtuk, hogy gyorsabban gyógyuljon Csilla néni.
Neki most azért nehéz, mert két-három hétig helyettesítések vannak és mégsem úgy haladnak az anyaggal, ahogy a saját tanár nénivel.

Lilkó most viszonylag egyenletesen gyűri a sulit, jól érzi magát, elvan a lányokkal, csinálja a dolgát, itthon is egészen önállóan tanul.

Szerencsére mindhárman elég lelkiismeretesek, ha hazaérünk, az elmaradt lecke az első. Bár éppen tegnap fordult elő, hogy Dodinak este fél kilenckor jutott eszébe, hogy környezetből van egy oldal tanulnivaló és még neki sem állt.
Remélem nem pont ő felelt ma.


A zene az kell

2018. 03.06-án tartották a Csitáryban a Testvérek hangversenyét. Igazán családias kis koncert volt, mert összesen hat darab műsorszám volt, ebből három az én gyerekem :-)

Cukik voltak a csajok, a hangszeres zenében még van hová fejlődni, de hát lássuk be, hogy a lányoknak nem ez a fő csapásvonal. A sport meg a suli elég sok idejüket leköti, így azért a gyakorlást sokszor lehetne sokkal nagyobb erőbedobással művelni. Bevallom hét közben nem is minden nap marad rá idő, hétvégén igyekszünk pótolni, de hát hétvégén meg ugye pihenni is kell, meg játszani, meg együtt lenni. Szóval nem egyszerű megoldani.

Igazából Lili szeretett volna játszani, Dorkát én beszéltem rá, mert neki a kéz-szem koordinációs nehézségein próbálunk minden módszerrel javítani. Panna meg ugye nem marad ki semmi jóból.
Laci bácsiért meg mindhárom csaj odáig van meg vissza. Mozart egyikből sem lesz, de nem is ez volt a cél.



Lili készülődés közben még megjegyezte a szekrényben válogatva."ANYA, A LÁNYOKNAK OLYAN NEHÉZ SORSUK VAN, A FIÚK CSAK FELVESZNEK EGY INGET, AZTÁN KÉSZ."


2018. március 2., péntek

Kihasználjuk

ezt  meglepetés telet/havat ha már itt van.

Tegnap Lili színházban volt délután, így csak kettesben csúszkáltak Dorkáék. Ma elmentem értük háromkor és megnyitottuk a hétvégét, hogy még az ötös edzés előtt tudjanak szánkózni egy kicsit.
Nagyon élvezték. Ma az idő is barátságosabb volt, így én sem fagytam halálra.









Mentovics Éva: Szánkózás (részlet)

Alaposan felöltözünk,
hógolyót gyúr fürge kezünk.
Viszünk szánkót, meleg teát,
futunk is az udvaron át.
Dombok, lankák minket várnak,
örülünk a havas tájnak.
Szánkónk siklik, sebesen száll,
fürgébben, mint a kismadár.
Csúszkálunk a domboldalon,
versenyt siklunk a friss havon.
álint, Panna, kicsi Kató,
szánkón siklunk, ez csuda jó!

2018. február 27., kedd

Winter is coming

Sőt már itt is van. Csodaszépen hullott ma a hó, lányok meg vannak őrülve, hogy menjünk szánkózni, én meg a tavaszt várom.
Szuper lett volna ez az idő karácsonykor, most már valahogy nem kívánja a szervezetem a -10 fokot.
A szánkózás amúgy is esélytelen, mert szegény Panni annyira el van havazva tanulni valóval, hogy hihetetlen.
Hétvégén is többet kellett tanulnom vele, mint a két negyedikessel együttvéve.
József Attila: Altató 7 versszak hétfőre, kedden hármas szorzó és bennfoglaló doga + írtak másolásból is (erre mondjuk nem készültünk külön), szerdán helyesírás doga, csütörtökön környezet doga v. felelés, ebben nem vagyok biztos.
Csóri emellett ma memóriaversenyen volt, és készül a márciusi mesemondó versenyre.

Dorka hétfőn javított angolból, mert múlt héten nem sikerült tökéletesen elsajátítani a szavakat, beírták ugyan a naplóba, de lehetett javító dolgozatot írni.

Nagyon lelkesen jöttek ma haza, mert Lili is indult az osztályából (a legjobb kettő mehet) a memóriaversenyen és megnyerte a harmadik-negyedik évfolyamosok versenyét, Panka pedig harmadik lett az első-második évfolyamon.
Ötös lett a matek dolija is és úgy látta, hogy a másolás is ötösre sikerült, bár ezt még nem mondták meg hivatalosan.
Szerencsére elég nagy a felelősségtudata, edzésnapokon is rögtön mondja már a kocsiban, hogy maradt lecke, mikor hazaérünk, hozza, csinálja szó nélkül. Szorgalmikat is lelkesen elkészíti, tényleg most hétvégére volt még egy A4-es lap (négy oszlop) összeadás/kivonás százas számkörben. Plusz a Tél a nádtengerenből minden hétvégén el kell olvasniuk egy fejezetet. Ezt általában Anyósomékhoz visszük már vasárnap délután és a mamának/papának olvas Panni.


2018. február 22., csütörtök

Bad day

Csütörtök délután, gyerek jön ki a suliból, lóg füle-farka.
Mi baj Pannus?
Kaptam egy fekete pontot környezetből. (itt már majdnem bőg)
Mi hagytál itthon?
Semmit, órai munkára.

Cirkusz után másnap, új anyag, önálló órai munka, hibátlan - piros pont, egy hiba - zöld pont, két v. több hiba - fekete pont.

No comment. Akkor mondtam cifrákat és kimondtam a gyereknek azt, amit sosem gondoltam volna, hogy megteszek, hogy akkor ez most nem számít, ezzel nem foglalkozunk ...

Gyermek még mindig szomorú, majd kiderül, hogy hóvirágból is négyest kapott, mert nagy a feje...
Megvigasztaltam, hogy ettől még nyugodtan lehet kötéltáncos/vezérigazgató/sőt még rajztanár is, ha éppen az lesz a szíve vágya. Egyébként meg tök szép hóvirág! Szerintem.


2018. február 21., szerda

Cirkusz

Kivételesen nem itthon, bár abból is akad mostanában bőven, mert a nagyok ész nélkül kamaszodnak, főleg Lili. És az ész nélkült szó szerint lehet érteni. Őszülök!

Panni osztályával voltunk szerda délután a Fővárosi Nagycirkuszban, vittem a nagyokat is, így kipipáltuk az elmaradt kitűnő bizonyítványok cirkuszolást.

Az előadás nem kifejezetten gyerekelőadás volt, de azért élvezte az aprónép.
Jó későn értünk haza, Panya kidőlt a mese alatt.

Fogatlankám







2018. február 18., vasárnap

Sunday morning

Nagy boldogságra ébredtek ma a csajok, esett a hó. Pankusz még lustálkodott kicsit, de az ikrek nagyon fittek voltak, már nyolc óra előtt állt  a hóember az udvaron. Ezt látva Panka is összekapta magát és kiszaladt összehozni egy kistesót.















A hétvége egyébként a tanulás jegyében telt, Lili angol szódolgozatra készül, Dorkával a have got-ot és a tagadását nyúztuk, Pankát a helyesírással kell nyaggatnom egyfolytában, és a kettes szorzótáblából lesz szerencséje röpdolgozatot írni kedden. Lilivel környezetből a Naprendszer és a bolygók, Panyóval mesemondó versenyre készülök. Márciusban lesz, de mivel elég nehéz mesét választott, elkezdtük időben.
Szombaton már csak egy óra jég van, a balett átkerült hétfőre. Így a hétfői napjuk elég húzós a csajoknak. Fél háromra megyek értük a suliba, háromtól - négy ötvenig jégen vannak, öttől hatig pedig baletteznek. Fél hét, mire hazaérünk és még hátravan a lecke, amit a suliban nem volt idejük elkészíteni.


2018. január 31., szerda

Lili aggódik

Csúnyán köhögök.

"Anya, mielőtt megfulladsz, megmondod a mentők számát?"


Nyelvtan lecke - Panni

Alkoss mondatokat a következő szavakkal:

papagáj, gólya, karcsú, olcsó

"Anyukám karcsú."

Panni, írjuk inkább úgy hogy anyukám karcsú szeretne lenni, nem szép dolog hazudni.

Jól megnéz magának  "Az túl hosszú!!!"

:-)

2018. január 30., kedd

Szövődmény

Múlt héten lerobbant az egész család, minek következtében olyan hétvégénk volt, amilyen szinte sosem. Nem mentünk sehová.

Mamák elláttak bennünket ebéddel. Tévéztünk, társasoztunk - elővettük Attila ezer éves Hoteljét - olvastunk, pihentünk. Mindez nem is hangzik rosszul, de eközben elfújtunk négyszáz papírzsepit és felváltva fuldokoltunk a köhögéstől.

Hétfőn reggel a gyerekorvoshoz vezetett az utunk kb. a fél várossal egyetemben sajnos. A nagyok már jól vannak, kedden el is mehettek suliba, Pankusznak viszont sikerült beszedni a két legvacakabb szövődményt. Így most olyan antibiotikumot szed, ami jól kiválasztódik a tüdőszövetben és a fülben egyaránt.
Tegnap délután fájdalomcsillapítót is kellett neki adnom, mert négykor zokogott az ölemben a fülfájástól. Láza nincs, amikor éppen nem fáj a füle, nem könnyű ágyban tartani.
Amúgy elég jó beteg, inhalál rendesen, mikor kérem, beveszi a gyógyszert is, bár vacak az íze, de legalább sikerült finom probiotikumot választanom hozzá.

2018. január 22., hétfő

Eplény

Szombaton még a jégen voltak a csajok, amikor telefonált Ildi, hogy nem megyünk el síelni egyet délután. Megkérdeztük őket, még a jégcsarnok előtt, hogy lenne-e kedvük, természetesen igen volt a válasz, így rögtön a Vitál felé kanyarodtunk, Dorkának béreltünk lécet és cipőt. Azt hittem Lilinek már jó lesz az én régi lécem és bakancsom, de a léc még hosszú, így a helyszíni bérlésbe is belecsúsztunk.
Csajokat befizettük egy oktatásra, mivel a tanpályára csak oktatóval szabad felmenni. Kifogtuk a legcukibb oktatót Eplényben, Nelli nagyon hamar megtalálta a hangot a csajokkal és azt mondta, hogy hihetetlenül ügyesek. Így a kilencven perces oktatás végén felajánlotta, hogy ha vasárnap is lejövünk, akkor felviszi őket a nagy pályára. Persze az összes gyerek megőrült ennek hallatán, így nem volt kérdés, hogy hol töltjük a vasárnap délutánt.
Mozgalmas, tartalmas hétvége volt, a lányok nagyon élvezték, már most kérdezik, hogy mikor megyünk legközelebb.