Karácsony első napja van

Karácsony első napja van,

köszönt és minden jót kíván

egy csíz a csupasz körtefán.


A tegnapi fél hetes ébresztő után, ma már hétig bírták a csajok, én még ma is tudtam volna aludni. Valószínűleg én kevésbé izgultam az ajándékok miatt. Ebédre Attila szüleihez mentünk, ahol viharos gyorsasággal bontottak ajándékot a csajok. Ebéd és némi fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő után én kicsit kidőltem, ráment a fülemre a megfázás. Csajok társasoztak a nagyszülőkkel, sütiztek. Délután öt előtt szinte egyszerre értünk Esztiékkel Anyuékhoz. A négy csajszi adott egy kis műsort a fa előtt, nagyon helyesek voltak. Aztán mindenki begyűjtötte az ajándékát és itt is kezdődhetett a bontogatás. Estére Dorka őrületbe kergette a fél családot a csiripelő madarával :-) Gyerekek játszottak, beszélgettünk, jó volt.

Szentestés - fényképes

koránkelős, Angyalka levelét elolvasós, közösen fadíszítős, Jézuskavárós korcsolyázásos, ajándékbontós, 12 fokban, napsütésben rollerezős, kártyázós,mosolygós

Boldogságos Karácsonyt!

-éjfélkor fejeztem be a sütést, alig élek

-öt órát várakoztunk ma az onkológián, hogy  három percet beszéljünk a dokival és Attila megszabaduljon a varratoktól, szövettani eredmény természetesen még nincs, talán január közepén...

-Lili és Dorka még mindig betegek (szegény Anyuék a gyerekorvosnál várakoztak helyettünk...)

-én is beteg vagyok

Innen szép nyerni :-)

Azért is ez lesz a legszebb Karácsonyunk!

Tavasz a télben

Végeztem a melóval és fogtam a csajokat, kimentünk bicózni egyet a gyönyörű napsütésben, hogy Attila tudjon pihenni, mert hiába beszéltük meg, hogy apának most sokat kell pihenni, hogy megerősödjön, nem nagyon megy a csajoknak a csendes játék. Pedig tényleg igyekeznek, de kb. öt perc után mindig elfelejtik :-)
Az idő csodás volt, legalább kiszellőztünk kicsit.

Mások is élvezték a napsütést.

Este társasoztunk, kártyáztunk. Mondjuk ez sem túl halk elfoglaltság, mert aki nyer, azért hangoskodik, aki veszít, azért.

Ajándékok

Ma miután Dorkát leadtuk a suliban, elrohantunk az oviba és Pannus is átadta az ajándékokat az óvónéniknek. Lilkót is bevittük húsz percre, hogy az osztályával karácsonyozhasson. Nagyon megható volt látni azt az örömet, amivel a kis osztálytársai fogadták. A fájuk alatt volt mindenkinek egy karácsonyi színező és egy közös társasjáték. Dorkáéknál fa sem volt, és ajándék sem. Illetve ez nem igaz, mert Dodó szerint kaptak egy szaloncukrot.Néha kicsit bánom, hogy nem Dóri nénihez került ő is, aki a tanításon kívül olyan szeretettel terelgeti a gyerekeket. Másrészt viszont azt látom, hogy jót tesz nekik, hogy külön vannak, főleg Lili nyílt sokat, de Dorkának is jót tesz, hogy nincsenek összenőve.
Neki egyébként sem hiányzik talán annyira a tutujgatás, lehet, hogy csak nekem fáj látni a különbséget a két osztály között.

Az óvónéniknek karácsonyfadíszt varrtam. Kaptak még képeslapot, Panka fényképével az egyik oldalon és egy eredeti Panna rajzzal a másikon :-)

A tanítónéniknek poharat készítettünk a lányok rajzával, benne mézeskalács teafilterrel.

A kis barátoknak angyalkát vittek a lányok.

Nóri néninek még szerdán a koncert után átadták a lányok a karácsonyi ajándékot.

Készülünk még a koris karácsonyra is és a lovardába is viszünk majd egy kis meglepetést.

Hétfőn az én kedvenc kollégáim is kaptak meglepit :-)

Káosz

Hogy körülöttünk néha az van, azt már egészen megszoktam, három gyerekkel mindig történik valami, megyünk valahová, hozzánk jön valaki. Úgy érzem viszonylag kiegyensúlyozottan viselem többnyire. Most viszont belül van hatalmas gáz és ezzel nem tudok mit kezdeni.
Amikor október végén visszahívták a tüdőgondozóba, még nem aggódtam. Azt mondták, hogy szarkoidózis, utánaolvastam és úgy döntöttem, hogy nem olyan vészes, együtt tudunk élni vele.  Viszonylag hamar szereztek időpontot neki a CT-re és a pulmonológiára. A főorvos a hörgőtükrözés mellett döntött, mert a CT alapján ő is a szakoidózist erősítette meg, csak a szövettan után lehetünk benne biztosak. A két hét várakozás alatt sem izgultam nagyon, a doki elég magabiztosnak tűnt, jókat is hallottunk róla. Aztán amikor a telefonban nem mondtak semmit egy hétfőn, csak hogy csütörtökön konzultál egy másik főorvossal és hogy pénteken telefonáljunk újra, akkor fordult velem egyet a világ. Pénteken sem mondott sokat, csak hogy hétfőn menjünk be és kedden Budapestre kell mennünk műtéti konzultációra. Majd lepasszolt a nővérnek, aki elmondta a részleteket a pesti úttal kapcsolatban, de a szövettani eredményt firtató kérdésemre, határozottan annyit mondott, hogy beszéltem a doktor úrra. Igen, kb. 30 másodpercet. Kék Golyó utca.Az nem lehet, velünk nem történhet ilyesmi, az ilyen dolgok kizárólag másokkal történnek. A hétvégéből nem sokra emlékszem, ott voltunk mindenhol, ahol ott kellett lennünk és szigorúan nem neveztük nevén a betegséget, amiről biztosak voltunk benne, hogy van neki. Aztán hétfőn kiderült, hogy úgy tűnik mégsem és amikor a nővérke közölte, hogy nem kell annyira megijedni, akkor tulajdonképpen haragudni sem tudtam rá a megkönnyebbüléstől. Az igazság az, hogy a szövettan nem igazolta a szarkoidózist, de szerencsére rosszindulatú sejteket sem találtak, de mivel nem tudják, hogy mi ez, tovább kell menni. Kedden az onkológián nagyüzem, millió ember, altatóorvos, műtéti időpont december 17. Előző nap be kell feküdni és ha minden jól megy, másnap hazajöhet. Szövettan eredménye 10-14 nap. Az már januárban lesz csak meg. Kedden nem tudtam vele menni, de intéztem neki látogatót. (Köszi Árpi!) Tegnap kora reggel indultam, még tudtunk beszélni a műtét előtt. Elhatároztam, hogy nem fogok sírni, erős leszek. Egészen sokáig bírtam. Nem sírtam, amikor kiküldtek a szobából és akkor sem, amikor eltolták mellettem a folyosón. Integettünk. Nem sírtam, amikor az előre kalkulált egy óra helyett két óra múlva került elő a műtőből (rossz volt valami gép) és akkor sem, amikor ott feküdt az ágyon, a takarón hatalmas kék betűkkel virított ORSZÁGOS ONKOLÓGIAI INTÉZET.De amikor felnézett és az első szava az volt hozzám, hogy: NE HARAGUDJ, MÉG NEM TUDOM, MIT VESZEK NEKED KARÁCSONYRA! Akkor nem bírtam tovább...
Szerencsére ebből semmire sem emlékezett később, mikor rendesen magához tért. Akkor ott kellett hagynom, mert a lányoknak tegnap volt a karácsonyi koncertje a suliban és nem akartam, hogy ne legyen ott egyik szülőjük sem. Így is eléggé meg vannak ijedve. Pedig csak annyit mondtunk nekik, hogy apát kivizsgálják egy kicsit a kórházban, meg a műtétről pár szót, mert látni fogják a vágást a torkán.
Így most már félek rendesen, bár nagyon igyekszem pozitív maradni. Nappal többnyire megy is, de az éjszakák...hetek óta nem aludtam rendesen. Aminek annyi előnye van, hogy jól állok a kézzel készített karácsonyi ajándékokkal. A hátránya meg, hogy kicsit szét vagyok esve, de nagyon igyekszem.
Tegnap este a koncerten tudatosult bennem, hogy pont egy hét múlva karácsony és én nem érzek semmit, csak hatalmas űrt és félelmet, pedig úgy vágyom a fényre. Tegnap majdnem sikerült is, ahogy néztem és hallgattam azt a sok kisgyereket szívből énekelni. Annyira ügyesek voltak, nagyon szép este is lehetett volna, ha nem hiányzik közülünk valaki annyira...

Fogszabályozás

Miután az iskolai fogászaton ismét kiszűrték Dorkát, időpontot kértem a fogszabályozás rendelésre. Dorka magánúton tavaly már ugye szert tett egy pitvarlemezre, de sokszor nem sikerült rávennem, hogy a szájába vegye. Remélem az éjszakai fogszabályozóval nagyobb szerencsém lesz. Van egyébként egy olyan érzésem, hogy Dodónál a rögzített változat lesz a megoldás, de igyekszem elhessegetni.
Két és fél óra várakozás után, boldog tulajdonosai lettünk egy panorámaröntgen beutalónak és egy február ötödikei, reggel hét órás mintavételi időpontnak.
Egyébként anno még a húgom is Fitos doktornőhöz járt, ha jól emlékszem.
A várakozás perceiről inkább nem mesélek, mert horror volt, pedig vittünk olvasókönyvet is, és kiolvastuk az összes plakátot is, de az utolsó fél óra próbára tette az idegeimet. :-)
Mindenesetre mikor végre megszabadultunk, besétáltunk a karácsonyi vásárba, ahol kapott teát és némi harapnivalót, én pedig felborzolt idegeim megnyugtatására szemeztem a forralt borral, de végül nem csábultam el, mert valami ütősebbre lett volna szükségem volt még egy kis munkám estére.

Betegeskedünk

Panna két hét betegség, öt nap antibiotikum után hétfőn ment oviba. Dorka, aki pár napja már köhécselt, vasárnap estére hőemelkedést produkált. Anyuék hétfőn elvitték az orvoshoz, akkor még úgy volt, hogy szerdán már mehet. Hétfőn este már láza is volt, így ma ismét tiszteletét tette a doktor néninél, ahonnét egy hétre való igazolással és antibiotikummal tért haza.

Lili még bírja.

Nem is tudom, hogy mi lenne velünk aktív nagyszülők nélkül, ez lenne a harmadik hét, amit távol töltenék a munkától.

Én egész múlt héten nem voltam futni, a vádlim fáj, nem merem erőltetni, a vasárnapi futásról alig értem haza.

Valahogy így

Sűrű hétvége

Szombaton negyed kettőkor jöttem ki a suliból, kettőkor a lányoknak Dóri és Zsófi zsúrjában kellett volna lennie. Végül egy gyors ebéd után fél három után oda is értünk. Közben a Marika is befutott, hozott a csajoknak lufit és Mikulás csomagot, sajnos nem sok időt tudtunk együtt tölteni. Eredetileg úgy terveztem, hogy beadom a csajokat és hazajövök takarítani, de szinte mindenkivel ott maradt az anyukája, így a csajok sem engedtek haza. Végül jót beszélgettünk a többi szülővel, de ezer dolgom lett volna otthon is. Majdnem hét óra volt, mire a csajokat össze tudtam szedni, hogy hazainduljunk. Nagyon jól érezték magukat.
Itthon aztán gyors fürdés és meseolvasás után hamar el is aludtak.
Vasárnap délelőtt takarítottunk, a lányok is rendbe tették a szobájukat, Dorkának volt egy kis matek írásbelije. Attila szüleinél ebédeltünk, de kettőre már rohannunk is kellett a Széchenyi úti Református templomba, ahol a lányok adventi koncertet adtak az emelt énekesekkel.
Helyesek voltak nagyon, eljött Dóri néni is, Lilus osztályfőnöke.

A gyerekeket minden tisztelet megilleti, mert szerintem teljesen felesleges volt kettőre menni. Kb. 25-kor végeztek a próbával és egy csomót kellett várni a saját műsorukra, és utána még csendben végighallgatni a többiek műsorát, mert a közös éneklés a nagy kórussal majdnem négykor volt már.
Nagyon jól bírták szerintem.
Panka meg így járt:

A héten készítettem citromkrémet, a héját is felhasználtam egy kis karácsonyi dísznek.